Titok🤭 {Befejezett}

Hallo👋👋

Egy utas kísérő ébresztett fel, hogy megkezdjük a leszállást. Kinéztem az ablakon és nem igazán látok semmit az esőtől. Végül is Angliában vagyok, ott mikor nem esik az eső? Leszállt a gép Manchasterbe. A csomagvárakozónál elővettem a telefonom. Megnéztem a kijelzőt. Pár nem fogadott hívás és az összes egy személytől, akinek a nevét most nem fogom kiejteni. Vennem kell egy új telót. A nem fogadott hívásokat elhagyva felhívtam Pogbát.
-Szia Doki, mikor jössz?-kérdezte.
-Mindjárt megyek.
-Akkor már itt vagy?
-Persze. Miért mit hittél, hol vagyok?
-Azt, hogy nem szálltál fel a gépre.
-Paul tudod jól, hogy nem vagyok hang ember.-elkezdtem kisétálni a kijárathoz.
-Igen tudom. És én se vagyok az.-kiléptem az ajtón és keresni kezdtem Pogbát.
-Merre vagy?
-Azért ilyen könnyen nem találsz meg?-ez a hang a telóból és a hátam mögött is jött. Letettem a telefont és hátra fordultam.
-Paul!-ugrottam a nyakába.
-Csá Doki. Ne ugrálj még ki jön a gyerek a helyéről.-elengedtük egymást és nevettünk.
-Még nem fog.-válaszoltam vissza.
-Mikorra mondták?-kérdezte.
-Semikorra. Nem akartam tudni, de kb úgy 8 hónap múlva.
-Akkor már VB lesz.
-Tudom.
-Pedig ott akartam lenni amikor megszületik.
-Elmegyek, ha szeretnéd.
-Rendben.-mosolygott.-Indulhatunk?
-Persze.-elkezdtünk sétálni a kocsihoz.
-Várj, Klau!
-Hm?
-A bőröndöd hol van?
-Itt.-rámutattam a táskámra.
-Ok.
Elértünk a kocsihoz és beszálltunk.
-Kérdezhetek valamit?
-Már kérdeztél Pogo.
-Ki a gyerek apja?-lefagytam, de Pogba túl jól ismer, ha azt mondanám, hogy nem ismeri akkor tudná, hogy ismeri. Nagyot sóhajtottam.
-Neueré.
-Manuel Neueré?
-Igen.-elkezdtem szipogni.
-Héj, héj nem lesz semmi baj...-majd rárakta a kezét a vállamra.
-Mindkét kéz a kormányon van!-utasítottam.
-Hormonok?
-Aha.
Elértünk a házához.
-Holnap eljössz velem egy igazi angol edzésre.-szólt Pogba.
-Felőlem.
Beléptünk a házba.
-Kicsit csicsás.-jegyeztem meg.
-Csak kifejezi, hogy milyen vagyok belül.-nevette.-Éhes nem vagy?-kérdezte.
-Nem, inkább fáradt.-bólintott.
-Fel a lépcsőn, majd balra a 2. ajtó.
-Kösz.
Felmentem és beléptem a szobámba. Te jó ég! Mint egy királynői lakosztály. Ledobtam a cuccom az ágyra és mellé feküdtem. Néztem ki a fejemből és csak a plafont bámultam. Bambulásomból a telefonom rezgése térít vissza. Megnézem a kijelzőt. Jupp volt az. Elfogadtam a hívását.
-Klau, mégis hol voltál ma? Kérdeztünk mindenkit, de senki nem tudta. Plusz nem is vették ki szabit.
-Elnézést. Elfelejtettem szólni, hogy felmondok.
-Tessék?!-akadt ki Jupp.-Mi az, hogy felmondasz?
-Elköltöztem és már nem Münchenben vagyok.
-Akkor hol van?
-Már nem Németországban.
-Értem. Sok szerencsét.
-Köszönöm. Viszlát.
-Viszlát.
Leraktuk a telefont. Lehet, hogy a hormon változások miatt, amit kétlem elkezdtem sírni. Egyre több könnycsepo gördült le az arcomon. Kopogást hallok az ajtón.
-Doki minden rendben van ott bent?-kérdezte Pogo. Nem válaszoltam semmit. Hirtelen kinyílik a szoba ajtaja és belép rajta. Felültem az ágyba és rá néztem. Elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam.
-Ezek szerint nincs.-mondta. Leült mellém az ágyra és átölelt.-Mi bánt?
-Az hogy örökre egyedül maradok.-szipogtam.
-Miről beszélsz?
-Engem nem szeret senki. A saját nemzetem is utál, a szüleim halottak.... aztán most meg teherbe estem egy olyan palitól aki simán megcsalt.-ránéztem a csuklómra és észre vettem a karkötőt, amit még Manutól kaptam.-Egy szerencsétlenség az egész életem.
-Ugyan már Klau. Nem maradsz egyedül... itt vagyok neked én és itt lesz neked ő is.-pocakomra mutatott.
-Mindig ott leszel, ha szükségem lesz rád?
-Igen.-válaszolta Pogo és átölelt.-De most menj feküdj le aludni, elég fárasztó napod volt.-lefektetett az ágyban és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Pogo alszolsz velem?
-Persze, csak még lefürdök.
Megvártam még vissza jött és befeküdt mellém.
Hozzá bújtam.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Nincs mit Doki.-adott egy puszit a homlokomra és összebújva aludtunk el.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️