Titok🤭 {Befejezett}

Vacsora, "Lelkizés"

-Sziasztok srácok!-köszöntem nekik.
-Szia szívem! Mit készítettél?-kérdezte tőlem Manu, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Tudom, hogy szereted az olasz kajákat, szóval megpróbáltam elkészíteni.
-Kedves tőled. Mennyit csináltál?
-Nem tudom. Miért?
-Mert meghívtak vacsira.-mondta Ribery. Kersztbe tettem a karomat és kérdőn néztem a Kapuskámra.
-Bocsi kicsim, de ma beszéltük meg és próbáltalak elérni de nem sikerült.
-Egyáltalán nem baj, hogy itt vannak. Csak lehet hogy enni nem kapnak.
Ezen a többiek elkezdtek nevetni.
-Várjunk, csak egy kicsit....-szólalt meg Thomas.-ha nincs elég kaja mindenkinek akkor...-egymásra néztek és elkezdtek besprintelni a konyhába. Összenéztem Manuval.
-Ők rosszabbak, mint te.-szólaltam meg.
-Lehet.-és elkezdtünk nevetni.
-Menjünk mielőtt megeszik előlünk a kaját.
Manuval bementünk a konyhába és csak annyit láttunk, hogy elfogyott minden.
-Ez gyors volt. Akkor most éhen halunk?-kérdezte Manu. Eszembe jutott, hogy a tiramisut beraktam a hűtőbe.
-Nem hinném.-kérdőn nézett rám.-Csináltam desszertet.-kinyitom a hűtőt és kiveszem, majd lerakom a pultra.
-De jó tiramisu.-örvendezett Manu.
-Megfelel?
-Igen.-majd adott egy csókot.
Kimentünk a konyhából és a többiek már esznek.
-Ajtós lány ez állati jó lett.-mondta Franck.
-Köszi.
-Várj ti mit esztek?-kérdezte Mats.
-Tiramisut.
-Van még?
-Bocsi, de ez már miénk.-mondtam.
-Hogy a tietek?-kérdőn néztem rá.-Úgy értem a tied és a babáé vagy a tied és Neueré?
-Mindkettő.
Eltelt egy kis idő, majd végeztünk az evéssel, így összeszedtem a tányérokat és elmosogadtam őket. Egyszer csak Boa jön be a konyhába.
-Szia Klau.
-Szia. Hogy van a lábad?-kérdeztem.
-Szarul. Megműtötték és most fáj.
-Nem adtak fájdalom csillapítót?
-Adtak, de azt ott hagytam az öltözőben.
-Értem. Keresek neked jó?
-Ja.
-Nem jössz velem?-kérdőn nézett rám. -Mármint, hogy megkeressük és átadom?
-Miért egyedül nem megy?
-De, csak szeretem, ha van társaságom.
-Rendben Disco királynő elmegyek veled.
Felmentünk Neuer szobájába(ami már az én szobám is) és elkezdtem keresni az orvosi tatyómban a gyógyszert.
-Meg van!-kiáltottam fel. Majd átadtam Boának.
-Kösz.-ránéztem és nem láttam valami boldognak.
-Héj, Minden rendben van?-ezzel a lendülettel leültem mellé az ágyba.
-Hát nem igazán.
-Szeretnél róla beszélni?-nagyot sóhajtott és a szemembe nézett.
-Teljesen úgy érzem magam, mint egy haszna vehetetlen tárgy. Nem tudok játszani most és nem is vagyok már fiatal. Attól félek, hogy a klubnak már nem fogok kelleni és eladnak, mert lett helyettem egy fiatal tehetség.-nagyot sóhajtott és elkezdett bekönnyezni.-Úgy érzem magam, hogy simán pótolhatnak az emberek engem. Mintha csak egy játék lettem volna nekik, de most tönkre mentem és már nem kellek nekik.-Hűha. Ez azért elég komoly.
-Boa ugyan már, még, hogy TE pótolható vagy. Minden ember eltér egy kicsit a másiktól. Attól még, hogy nem vagy egy mai fiatal nem fognak lecserélni téged. Plusz azért is pótolhatatlan vagy mert kinek lenne nálad nagyobb cipő gyűjteménye?-ezen nevetett egyet, majd folytattam.-Igaz, hogy most sérült vagy, de ez nem a világvége.-ezzel a mondattal befejeztem és megöleltem.-Nem lesz semmi baj. Hidd el.-suttogtam a fülébe.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Mit csináltál amikor le voltál sérülve több hónapig?
-Minden energiámat a felépülésemre fektettem. Amint már járni tudtam, akkor elmentem edzésre és ott csináltam a gyógytornát, de ahhoz, hogy ezt mind végig csináljam kellett valaki aki támogasson, hogy ne álljak be sérülten játszani.
-Ki volt az?
-A csapatom mindig is támogatott engem és ha megláttak futni akkor azonnal rám szóltak, hogy azt most hagyjam abba. Mindig be kell tartani a felépülési időt. Miután úgymond "visszatértem" a sérülésből és 100%-ig fit voltam akkor még jobban ment a játék. Amúgy még az is eszembe jutott, hogy tudod van a Gigi Buffon. Na ő most hagyta abba 40 évesen egy igazán erős csapatnál, igaz, hogy ő kapus, de nem adta fel.
-Igaz. Még mindig van olyan focista aki 40 év körül van és még mindig játszanak.-Majd újból megöleltük egymást.
-Jobban vagy?
-Most már igen.
-Na örülök, hogy ezt tisztáztuk, de most vissza kéne mennünk, mert be kell szedned a szert és szerintem már feltűnt a többieknek, hogy eltűntünk.
-Már úgy 10 perce feltűnt, hogy eltűntetek.-szólalt meg Neuer. Ijedtemben akkorát ugrottam, hogy beleugrottam Boa ölébe.
-Bocsi JB.
-Nem tudtam, hogy ilyen ijedős vagy.
-Nem tehetek róla, ha egyszer csak egy ember megszólal a hátad mögött váratlanul akkor ne csodálkozz.-ezen elkezdtek nevetni.
Végül felálltam.
-Amúgy mit csináltatok?
-Keresett nekem fájdalom csillapítót és lelkiztünk egyet.-mondta Boa.
-És min lelkiztetek?-összenéztünk JB-vel.
-Bocs haver, de ez a mi kis titkunk marad.-majd rám kacsintott.
-A többiek már elmentek és tudod Boa a várandós csajommal szeretnék egy kis időt tölteni, ha nem baj.-Manu most féltékeny?
-Ja, persze bocsi. Úgy tűnik kicsit sokat beszélgettünk.
-Hát igen.-ránéztem az órámra.-Már 21:53 van.
-Basszus haza kell érnem, mielőtt a gyerekeim azt hiszik valami bajom esett. Nos hát akkor sziasztok.-ezzel a lendülettel megölelt majd adott két puszit Manuval meg lepacsizott. Kikísérte Manu Boát én addig elmentem átöltözni. Éppen a fürdőben vagyok amikor nyitódik az ajtó. Manu lép berajta és megölel hátulról és a kezeimet a hasamra rakja.
-Miről is lelkiztetek Boával?-kérdezte.
-Nem hinném, hogy elmondanám. Boa nem akarja, hogy elmondjam, akkor ezt tiszteletben tartom.
-Értem.-adott egy puszi a nyakamra, majd kiment. Most meg mégis mi a franc baja van?
Máskor az ágyba szokott vinni.
Kimentem a fürdőből és meg se álltam a szobánkig. Manu már az ágyban volt és próbált aludni. Odamentem hozzá és letérdeltem elé. Megfogtam a kezét és elkezdtem szólítgatni halkan a nevét.
-Manu...Kapuskám....-egy kis idő után kinyitotta azokat a gyönyörű tengerkék szemeit.
-Mi van?-kérdezte morcosan.
-Beszélhetnénk?
-Nem.
-De kéne beszélnünk.
-Kicsim, most fáradt vagyok.-ezzel a lendülettel át fordult a másik oldalára.
Rendben, ha nem akar velem beszélni akkor én meg nem fogok vele aludni. Elmentem a vendégszobába és megágyaztam magamnak. Éppen sikerült majdnem elaludnom, de hallottam, hogy valami kaparja az ajtót, majd egy ugatást hallottam. Felkeltem az ágyból és kinyitottam.
-Gyere Tom.-majd boldogan bejött rajta, felugrott az ágyra és lefeküdt.-Velem fogsz aludni?-kérdeztem, de azt vettem észre, hogy már alszik is. Hiába a kutya olyan, mint a gazdája.
Majd befeküdtem Tom mellé és vele aludtam el.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️