Váratlan este

222 7 0
                                    

~~~~~~~~~~~~~Klau~~~~~~~~~~~~~~
El kéne mennem valami ajándékot nézni Francknek, amit feladok postán Boának, hogy áttudja adni a nevemben. Vagy talán nekem kéne átadnom. Hiszen el kell búcsúznom tőlük valahogy, mert karácsony után új életet kezdek. Na de ideje lesz elindulnom valamilyen boltba. Felkaptam a kabátomat, kölcsön vettem Pogo egyik kocsiját és elindultam. Itt egy kicsit érdekes volt vezetni, mert a jobb oldalon van a kormány. Nehezen odaértem egy bevásárló központhoz. Beléptem és azonnal megcsapott az a karácsonyi hangulat. A levegőben fahéj és narancs illat szállt. Annyi bolt volt itt, hogy azt sem tudtam, hogy hol kezdjem. Volt sütis, ruhás és játék bolt is. Engem valahogy nem ezek érdekeltek, hanem inkább a könyves bolt. Beléptem és megéreztem azt a bizonyos könyv illatot... Imádom. Körbe-körbe járkáltam a boltban. Egyszer csak megakadt a szemem valakin. Ismerős volt, csak nem tudom, hogy honnan. Fején sapka és nap szemüveg volt.
-Szia.-köszöntem.
-Szia Klau.-ez a hang ismerős volt.
-De Gea?-kérdeztem és bólintott.- Te jó ég! Alig ismertelek meg így.
-Hát igen próbálok feltűnés nélkül könyvet venni.
-Milyen könyvet?
-Nem tudom még nem igazán találtam olyat amit szeretnék.-válaszolta.
-Aha. Milyet keresel?
-Háát.. öhm...-bukta.
-Nem vagy könyv imádó ugye?
-Nem. Nem vagyok az. Csak tudod megláttalak és követtelek. Kicsit furcsa igaz?
-Talán egy kicsit.-mosolyodtam el. Ekkor beugrott egy spontán ötlet.-Mi lenne ha elmennénk most a karácsonyi vásárra?-kérdeztem.
-Nem rossz ötlet.... Mehetünk.-Ki sétáltunk a boltból és elmentünk a vásárra. Kiszálltunk a kocsikból és azt vettük észre, hogy elkezdett havazni.
-Gyere.-nyújtotta felém a kezét.-De csak óvatosan, mert csúszik.-megfogtam a kapus kezét és elindultunk egy szépen feldíszített, sétáló utcán. Egyre jobban kezdtem fázni és ezt szerintem David és érezte.-Beüljünk valahova melegedni?-kérdezte.
-Igen. Az nem lenne rossz.-bementünk egy Starbucksba. Ott beálltunk egy jó hosszú sorba. Amint sorra kerültünk mondtuk, hogy mit kérünk.
-Mit kérsz?-kérdezte tőlem De Gea.
-Fehér forrócsokit.
-Rendben akkor két fehér forrócsokit kérünk.
-Nevek?-kérdezte az eladó.
-Mickey és Minnie egér.-szólt David. Az eladó nő érdekesen nézett. Ez egy kicsit még engem is meglepett.
-Rendben. Amint kész lesz szólunk.
-Csak, hogy tisztázzuk...-De Gea érdekesen fürkészett.-Melyikünk a Minnie?-elkezdtünk nevetni.
-Természetesen te.-válaszolta.
Elkészült a rendelésünk és leültünk. Láttam Daviden, hogy egy kezd melege lenni.
-Nincs meleged?-kérdeztem.
-De. Itt fogok megsülni.
-Akkor vedd le talán a sapkát, a sálat és a szemüveget is.-levetette magáról a szövet darabokat.
-Ezt is?-mutatott a szemüvegére.
-Igen azt is. Hiszen ki hord este napszemüveget, főleg télen.
-Még ősz van.
-Holnap már nem.
-Tényleg.... hát akkor együtt töltjük az utolsó őszi estét ebben az évben.-mondta a spanyol kapus.-Tudod van egy hely, ahova jó lenne, ha elmennénk.
-Rendben.
-Oké gyere.-vissza öltöztünk a kabátjainkba és kiléptünk az ajtón. Kézen fogva sétáltunk a tömegben. Majd megálltunk egy befagyott tó mellett.-Nem tudom, hogy tudsz-e korizni....
-Eltaláltad. Nem tudok.-válaszoltam.
-Akkor megtanítalak.-felvettük a korinkat. David felállt és a nyújtotta felém a kezét.-Gyere segítek felállni.-megfogtam a kezét és felhúzott.  Elkezdett húzni engem maga után.-Na milyen?
-Nem rossz.
-Most elengedlek.-mondta.
-Meg ne próbáld!-és még erősebben szorítottam meg a kezét.
-Rendben.-hirtelen kiestem az egyensúlyomból. De Gea viszont megtartott, a hátamnál és a derekamnál fogva.
-Köszi...-súgtam neki oda. Nem válaszolt semmit, csak bele nézett a szemembe. Elvesztünk egymás tekintetében. Lehet hallani és látni is a tűzijátékot. Közelebb mentünk egymáshoz és BUMM! Ajkaink összeértek, a nyelveink táncot jártak egymással, majd a levegő hiánya választott szét minket.
-Bocs....-szólt hozzám De Gea.
-Semmi baj.
-Tudom, hogy csak ma ismertelek meg és lehet, hogy hülyének fogsz tartani, de érzek valami szikrát, aprócska fellángolást amikor a közeledben vagyok. Szerernék kapni tőled egy esélyt.-hűha. A lélegzetem is elállt.
-Nem tudom David, hogy meg tudom-e adni azt amit szeretnél...-elkezdtünk lefele menni a jégről.
-Szeretni foglak titeket. Nem érdekel, ha nem az enyém a baba. Ugyan úgy nevelném fel, mintha a sajátom lenne.
-De Gea elmondom még egyszer-nagyot sóhajtottam.-Nem tudom, hogy boldoggá tudnálak-e tenni...
-Már azzal is boldoggá teszel, ha hozzám szólsz.
Kézen fogva vissza sétáltunk a kocsikhoz.
-Tudd, hogy nem adom fel.-majd adott a számra egy puszit köszönés képpen és beszállt a kocsijába. Én is belültem a kölcsön kért autóba és haza mentem. Amikor beléptem a házba Pogba várt rám szigorú tekintettel az arcán.
-Mi az?-kérdeztem.
-Hol voltál?
-Csak körbe néztem egy kicsit a városban.
-Szólhattál volna. Hulla vagyok. Fenn maradtam, hogy tudjam, hogy biztonságba haza érsz. Amúgy meg legközelebb vigyél telefont is.
-Rendben viszek.-adtam neki egy ölelést és két puszit.-Jó éjt!-majd felmentem a szobámba lezuhanyoztam és elaludtam.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️

Titok🤭 {Befejezett}Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang