Titok🤭 {Befejezett}

Viszlát

-Manu most haragszol rám?-kérdeztem, de nem válaszolt semmit.-Manu.... Manu.... Manu...-még rám se nézett. Ez nagyon rosszul esett. Nem értem, hogy mit csináltam neki. Elegem van belőle. Felálltam mellőle a kanapéról és idegesen elsétáltam a szobánkba. Ott leültem az ágyra és elkezdett bekönnyezni a szemem. Most mégis mi a franc baja van?! Elmentem a fürdőbe és letusoltam. Vissza mentem a szobába és Manu még mindig nem jött föl. Ilyenkor már az ágyban szokott szuszogni. Lefeküdtem aludni.
Másnap reggel felkeltem és a Kapuskám nem feküdt mellettem. Mégis hol lehet? Egyszerre csak hallom ahogy nyitódik a bejárati ajtó. Gyorsan kimegyek a szobából, lerohanok a lépcsőn és meg se állok az ajtóig. Hallok egy női hangot ezért gyorsan elbújtam egy fal mögé és hallgatóztam.
-Nina....-hallom meg Manu hangját. Ki az a Nina?-Ezt nem kéne.
-Ugyan már Manu, igenis kéne.
-Nina te most mit....-már nem hallok beszélgetést, hanem csak nyögéseket. Ezt nem hiszem el. Kidugtam a fejem, hogy lássam a jelenetet. Neuer épp csókolózik azzal a Ninával vagy kivel. Neki dőltem a falnak és eltakartam az arcom. Elkezdtem zokogni és szipogni. Nem bírom ezt tovább hallgatni. Elmentem a hálószobába, összepakoltam a cuccom, felöltöztem és kiléptem a házból, a hátsó ajtón keresztül. Meg se álltam a kapuig, de közben Manu észre vett és utánam kiáltott.
-Klau!-mintha nem hallottam volna mentem tovább.-Klau!-meg se fordultam.-Állj már meg!-de nem tettem. Elértem a kapuhoz, kinyitottam és kiléptem rajta. Vissza fordultam Manuhoz és a szemébe néztem. Letéptem a nyakláncot amit kaptam tőle, le dobtam a földre és rátapostam.
-VÉGEZTÜNK!-ordítottam oda neki. Sarkon fordultam és elkezdtem elsétálni. Nem érdekelt, hogy merre megyek, csak minnél távolabb legyek innen. Séta közben felhívtam Boát.
-Szia Boa.-szipogtam.-Értem tudsz jönni?
-Persze.-megmondtam neki, hogy hova jöjjön.-Mindjárt ott leszek.-mondta és leraktuk a telefont.
~~~~~~~~~~~~~Neuer~~~~~~~~~~~~~~
Tegnap egyáltalán nem tudom, hogy mi ütött belém. Egyáltalán nem szóltam Klauhoz, aki azt hitte, hogy haragszok rá. Majd ott hagyott és hallottam, ahogy lefürdik. Amíg ő csinálta a lefekvés előtti bigyóit én addig gondolkozdtam. Gondolkodásomat egy csörgő telefon szakította félbe. Rá néztem a kijelzőre és egy ismeretlen szám az.... érdekes, de azért felvettem.
-Hallo?-köszöntem.
-Úristen Manu, de rég nem hallottam a hangod.-ez a hang egyből ismerős volt.
-Miért hívtál... és egyáltalán honnan van meg a számom?!-kezdtem idegesen lenni.
-Ja csak azért, hogy megbocsájtok neked!
-Minek? Én úgy emlékszem, hogy TE csaltál meg.
-Ahj, Manu.... Ugyan olyan fafejű vagy, mint voltál. Biztos magányos vagy....
-Nem, nem vagyok!-vágtam neki vissza határozottan.-Miután darabokra törted a lelkem, a szívemmel együtt megismertem valakit. Aki gyönyörű és mindennél jobban szeretem.
-Ugyan szivi, nálam nem lehet jobbat találni.
-Nina, hagyd abba kérlek.
-Mit?-kérdezte dühösen.
-Ezt az egészet! Túl vagyok rajtad! Felfogtad?! Ne keress ezen a számon többé!-haragomban leraktam és eldobtam a telefont. Hallom ahogy egy nagy koppanással földet ért, de nem érdekel. Most a kicsimre van szükségem. Felmentem a szobánkba és látom, hogy milyen aranyosan szuszorog az ágyban. Elmentem én lezuhanyozni és befeküdtem Klaudia mellé. Átöleltem és magamhoz húztam. Rátettem a pocakjára a kezem. Önkénytelenül is elmosolyogtam.
-Szeretlek titeket.-suttogtam neki, majd adtam egy puszit a homlokára és elaludtam.
Másnap a csöngő ébresztett. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy Klau milyen édesen alszik. Úgy nyomogadta valaki a csengőt, mintha megakarnàk ölni. Kimásztam az ágyból és meg sem álltam az ajtóig, ott kinyitottam és egy nem várt arc fogadott.
-Szia Manu!-ugrott boldogan a nyakamba.
-Mit keresel itt?-kérdeztem, miután sikerült kiszabadulnom fojtó öleléséből.
-Gondoltam beköszönök....
-Minek Nina?
-Manu figyelj... megértem, hogy nehezen fogadtad el azt, hogy egyszer az életben mással keféltem és nem veled-forgatta meg a szemeit. Elkezdett közelebb hajolni hozzám. De én eltoltam magamtól. Azt veszem észre, hogy már bent voltunk az előszobában. Ismét elkezdett közelebb hajolni hozzám.
-Nina... ezt nem kéne.-csuklott el a hangom.
-De, igenis kéne.-hirtelen megfogta a pólóm nyakát.
-Nina te most mit....-és magához rántott. Ajkaink összeértek. Nina apró nyögéseket adott ki magából. Eltoltam magamtól a nőstényördögöt.
-Ohh... Manu annyira hiányoztál.
-Nekem te nem.-ekkor észre vettem Klau hullámos haját az ajtóból. Basszus. Ne, ne csak ezt ne! Ninát úgy félre löktem, hogy szerintem inkább már fellöktem. Amilyen gyorsan csak tudtam próbáltam utólérni, de nem sikerült. Mankóim nélkül elég nehezen mozgok.
-Klau!-kiabáltam utána.-Klau állj már meg!
Nem szólt semmit csak a kapuban megfordult, letépte a nyakláncot, amit tőlem kapott, ledobta a földre és jó erősen rá taposott. A szívem szakadt meg ettől a látványtól.
-VÉGEZTÜNK!-ordította a fejembe. Kilépett a kapun és elindult az utcán. Utána mentem, de olyan lassú voltam, hogy már nem láttam a szememmel. A kapuban térdre rogytam és észre veszem a nyakláncot. Felvettem a földről és a kezembe szorítottam. Mit tettem? Elkezdett egy könnycsepp legördülni az arcomon. Egyszer csak éreztem, hogy valaki megérinti a vállam.
-Ugyan Manu....-szólalt meg az exem, azzal az idegesítő, nyávogós hangjával.
-Nina....-ránéztem.
-Igen?-egyre kíváncsibban nézett engem.
-TAKARODJ INNEN!-ordítottam. Kezét lesöpörtem a vállamról. Felálltam és szembe néztem vele.
-Hogy mit mondtál?-kezdett kiakadni.
-Azt mondtam, hogy TAKARODJ INNEN!-ismét ordítottam. Majd elkezdtem besétálni, na jó inkább bebotladozni a házba.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️