Titok🤭 {Befejezett}

Ismert vendég

Reggel felkeltem az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába. Amint leértem Pogba egyből szúrós szemmel nézett rám.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ez mi?-majd felvett egy újságot és átnyújtotta.
Megnéztem és a címlapon voltam De Geával. "Új sztár párunk lesz?"-Nos?-kérdezte Pogo.
-Tegnap találkoztam Daviddal vásárlás közben... aztán elmentünk együtt a karácsonyi vásárra.
-Aha. Miért fogtátok egymás kezét?
-Mert csúszott az út és nem jó, ha terhesen elesek, amúgy is csak barátok vagyunk.
-Figyu Klau... engem nem érdekel, ha vele vagy... csak a sajtósok mindent át tudnak formálni valami mássá. Most szerintem az lenne a legjobb, ha nem igazán mászkálnál sehova... de csak addig amíg le nem jár ez a sztori... Oké?
-Rendben, de attól még a nőgyógyászhoz el kell mennem a baba miatt.
-Csak kerüld el a sajtósokat.-bólintottam.
-Eljönnél velem?-kérdeztem. Furcsán nézett rám.-Egyedül nem annyira jó elmenni.
-A keresztapja leszek nem?
-Ja.
-Akkor persze, hogy megyek.
-Szupii!-tapsikoltam.
-Nem kell neked olyan kismama ruha vagy mi?-kérdezte.
-Lehet, mert már most nem jöm rám a farmerem.
-Akkor gyere!-megfogta a kezem és elhúzott a kocsikhoz.
-Neked nem edzésed van?-kérdeztem.
-De előbb oda, majd a ruha.
~~~~~~~~~~~~Boateng~~~~~~~~~~~~~
A telefonom csörgésére ébredtem. Ma van a napja, hogy a tervemet megcsinálom. Már mindent lefoglaltam az utazáshoz. Elköszöntem a gyerekeimtől és az anyukámtól, majd útnak eredtem. Elmentem a reptérre, majd felszálltam a repülőre. Kezdtem izgulni. Mi van ha azt mondja, hogy nem. Az úton végig azon gondolkodtam, hogy mit mondjak neki. Leszállt a gép Manchasterben. Olyan rég jártam itt. Úgy 8-9 évvel ezelőtt, amikor még itt játszottam. Mielőtt Soley és Lamia megszületett. Az emlékek csak úgy törtek fel, út közben. De nem hiányzott ez a hely. Végül az Old Trafford stadion volt a vég állomásom. Kifizettem a taxit és megvártam még az edzés véget ért. Azután megláttam Klau, ahogy Paul Pogbával jön ki nevetve. Lehet, hogy kár volt ide jönnöm. Boldognak látszik. Mintha elfelejtett volna mindent, ami történt Münchenben. De ahogy nézem nem csak én láttam meg őket, hanem egy rakás sajtós is. Nem igazán örültek neki. Pogba feltartotta a riportereket, ameddig Klau elment egy másik irányba, de a sajtósokat nehéz nehéz lerázni. Utána ment két sajtós. Pogba már nem tud segíteni neki. Felvettem a kapucnimat a fejemre és utánuk eredtem. Épp időben érkeztem. Elzavartam a sajtósokat.
-Köszönöm.-hallotam meg Klaudia hangját a hátam mögül. Megfordultam, hogy szembe legyek vele és levettem a kapucnimat.
~~~~~~~~~~~~~~~Klau~~~~~~~~~~~~~
Amint levette a megmentőm a kapucniját, elkerekedett szemekkel néztem rá. Majd elkezdtek potyogni a könnyeim.
-Úristen Jerome!-megöleltem.-Annyira hiányoztál!-majd addig öleltem ameddig abba nem hagytam a pityegést.-Mit keresel itt?
-Gondoltam meglátogatlak. És te is hiányoztál te disco királynő!-adott egy puszit a homlokomra.-Van valami terved mára?-kérdezte.
-Hát úgy volt, hogy Pogbával megyünk ruha darabokat venni.
-Oh...
-De most, hogy itt vagy te is jöhetnél velünk!-mondtam neki boldogan.
-Benne vagyok.-és önkénytelenül is elmosolyodott.-Elég szépen gömbölyödsz.
-Hát igen.. már csak 1-2 két hónap és olyan leszek mint egy bálna.-röhögtem.-Megnézem Pogót, hogy hogy áll.-kinéztem a fal mögül és Pogbán még mindig ott lógnak a sajtósok.-Mondd csak, itt van még-e a taxi amivel jöttél?-kérdeztem.
-Igen. Miért?
-Ideje lesz indulnunk.
-Paullal mi lesz?-kérdezte.
-Majd meglátod.
Gyorsan beszálltunk a taxiba és elmentünk egy plázába. Út közben még írtam egy SMS-t Pogbának, hogy eljöttem és otthon talizunk. Kifizettük a taxit és kiszálltunk az autóból.
-Várj!-szólt Boa.
-Mi az?-kérdeztem.
-Ezt vedd fel.-átnyújtotta a pulcsiját és fel is vettem. Majd hirtelen Jerome még a kapucnit is rá rakja a fejemre.-Fő a biztonság.
-Igaz.
Elmentünk egy ruha üzletbe, vettünk pár ruhát, majd egyszer csak a hasam korgására leszünk figyelmesek.
-Éhes vagy?
-Igen. Egyre többet eszek, emiatt a kis csöppség miatt.-mutattam a pocakomra.
-Akkor irány enni!-jelentette ki Jerome és elmentünk a kajárdákhoz. Miután jól bekajáltunk elkezdtünk ki felé menni. Elmentünk egy bolt mellett és hirtelen megpillantottam valamit egy kirakatban.
-Mi az?-kérdezte Boa. Rámutattam egy gyűrűre.-Bocs Klau, de azt szerintem inkább egy férfinak találták ki.
-Igen tudom.-bementünk az üzletbe és megvettem a gyűrűt.
-Kinek lesz?-kérdezte Jerome miután kiléptünk a boltból.
-Annak akit húztam.
-Elvigyem neki?
-Azt megköszönném.
-Ki az?
-Csak nézz rá a gyűrűre és megtudod.
-Franck?
-Aha.
-Örülni fog neki.
-Remélem is.
-Tudod...-kezdte Boa.
-Hm?
-Ami Neuerrel történt az egy félre értés volt.
-Tessék?
-Nem csalt meg téged.
-JB láttam amit láttam...-kényelmetlenül kezdem érezni magam.
-Tudom. De Nina az exe Manunak, aki megcsalta. Teljesen bolond az a nő.
-Akkor össze illenek.
-Klau figyelj!-ránéztem Boára.-Azt hittük a srácokkal, hogy Manuel Nina után nem fog újra össze jönni senkivel az életben. Miután Manu megtudta, hogy megcsalta teljesen összeomlott és aztán pedig jött a sérülése is... lélekben szilánkosra törték, de aztán jöttél te aki össze rakta azokat a szét tört darabokat. Vissza hoztad a régi Manut. Aki küzd, szellemes, lelkes és kíváncsi. Ezért hálásak vagyunk neked, mert vissza kaptuk a csapatkapitányunkat. De most, hogy elmentél kezd vissza menni abba a gödörbe amiben volt.
-Hű... Boa én...-nagyot sóhajtottam.-Figyelj Jerome már felmondtam. Új életet szeretnék kezdeni mégegyszer. Azt nézem, hogy mi lesz a legjobb...
-A kicsinek vagy neked?-kérdezte Boa.
-Tessék?-kérdeztem lepődötten.
-A gyereknek szüksége lesz az apjára és ezt te is tudod jól. Klau a gyerekeimet az anyjuk nélkül nevelem és elég nehéz. Egy gyereknek mindkét szülőjére szüksége lesz az életben.
-Ezt pont nekem mondod? JB nekem egyik szülőm se volt.
-Ezt, hogy érted?
-16 éves koromban meghaltak a szüleim, azután a nemzetemnek én lettem halott.
-A döntő előtt tudtad meg?
-Igen. A bemelegítés előtt. Harcra készen álltam épp léptem ki az öltözőből amikor meghallottam a telefonom. Értesítettek róla, hogy a szüleimnek autó balesete volt. Mindketten ott a helyszínen meghaltak.-éreztem, hogy a síró görcs kerülgetett.-A legrosszabb benne az volt, hogy úgy váltam el tőlük, hogy apám a fejemhez vágta, hogy "Te nem vagy az én lányom!". A lelkem romokban hevert. Tudtam, hogy úgy nem tudtam volna játszani. Így hát kirohantam az öltözőből és a sportcsarnokból is. Másnapra csak én voltam az aki haza áruló lett. Ezért eltűntem.-a végére elsírtam magam. Vissza emlékezni arra, hogy miken mentem keresztül.-Egyedül csak Pogbával tartottam a kapcsolatot senki mással. Amilyen hülye, olyan segítőkész is.
-Oh, Klau.-megölelt JB.-Azt szeretnéd, hogy a gyereked is így nőjjön majd fel? Szülők nélkül?
-Nem. Itt leszek neki én meg a kereszt apja. Boldogan fog élni, és erről tenni is fogok, hogy minden napja tele legyen vidámsággal.
-És neked az megoldás, hogy lelépsz egy másik országba?-kérdezte és erre eltoltam magamtól.
-Tessék?!
-Ahelyett, hogy megoldanád a problémáidat te erre inkább eltűnsz?!
-Mégis mit tennél te az én helyemben?! Hogyan oldanád meg a problémát?! Ha?! Elmondanád?!-elkezdtünk veszekedni.
-Nem tudom, de nem így az biztos. Ez a megoldás lenne a legutolsó terv. Tudod mit? Jobb is, hogy új életet kezdesz! Mert engem elfelejthetsz!-ezzel elsétált.
-Jó! Nem is akarok rád emlékezni!-ordítottam oda neki. Erre megfordult. Elkezdtem rosszul lenni. A hasamhoz kaptam,elájultam és össze estem. Utolsó emlékem az volt, hogy két erős kar elkap engem.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️