Titok🤭 {Befejezett}

Az igazság néha fáj

Elmentem megtartani a gyógytornát a fiúknak. Eszembe jutott, hogy el kell Manunak mondanom mindent.
-Manu, majd tudsz maradni?
-Igen.
Megmutattam nekik a gyakorlatot és csinálták. Egy gyakorlatot nem tudott Boa megcsinálni.
-Minden rendben?-kérdezem.
-Igen.- látom, hogy hazudik.
-Ezt nem veszem be.
-Csak a térdem... Ennél a mozdulatnál fáj.-mutatta a mozdulatot.
-Hmm. Jó ok. Most megnèzem a térded ennél a gyakorlatnák. -letérdeltem mellé, és megfogtam a térdét.-Rendben most csináld a gyakorlatot.
Elkezdte csinàlni és éreztem, hogy valami kattogott. Ez most nem tudom mi lehet. Ott nem kéne semminek se kattognia.
-Meddig kell csinálnom?-kérdezte.
-Abba hagyhatod.-Felálltam és ránéztem.
-Mi a baj? Soha nem néztél még így.
-Nem tudom.
-Mit nem tudsz?-kérdezi Boa.
-El kell menned röntgenre.
-Röntgenre?
-Igen.
-És miért?
-Mert valami ott bent kattog, aminek nem kéne.
-Ok. Akkor szerintem most elmegyek és átadom majd.
-Rendben.
Miután elment valamitől rosszul lettem.
-Minden ok?-kérdezi Neuer.
-Ki kell mennem a mosdóba.
Kimentem a mosdóba és konkrétan szét csokiztam a WC. Mi volt a tegnapi kajába?
Vissza mentem.
-Vissza tértem.-becsuktam az ajtót majd megfordultam. Neuer dühösnek látszott.
-Van valami baj?-kérdezem.
-Igen!-nem ordított, de mégis a kondit teljesen átjárta a hangja.- Mi ez az SMS?
Először nem értettem majd rámutatott a telómra. Oda mentem és megnéztem.
"Akkor csütörtökön reggel várlak. Örülök, hogy bele egyeztél."- ez a szám ismeretlen volt. De rögtön beugrott a telefon hívás az orvosiban.
-Nos, mi ez?
-Hát....
-Na?
-Tudod kaptam egy ajánlatot a kézi csapattól és elfogadtam. Csütörtök reggel megyek aláírni a papírokat.
-Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni?-most mi baja van az igazat mondom.
-Ez az igazság.
-Mégis milyen szerződés?
-Játékos szerződés.
-Hogy te játsznál velük januártól?-bólintottam.
-Említettem, hogy kéziztem és az életrajzomba is benne volt. Amikor Jupp behívott az irodájába akkor erről volt szó.
-De mégis miért pont te kellenél aki már úgy 8 éve nem kézilabdázott?
Ekkor feloldottam a telefonom, megkerestem a képet és a cikket. Átnyújtottam neki.
-Nézd meg, olvasd el majd nézz vissza rám.
Nem mondott semmit. Átvette és elkezdte olvasni. Néha nagyra nyíltak a szemei a csodálkozástól. Majd gondolom a képhez érhetett mert elkezdett föl le nézegetni.
-Ez most komoly?-végén csak ennyi jött ki a száján. -Te vagy az a lány?
-Igen. Ezért kellek én a kéziseknek.
-Ezt most nem értem.
-Megértem.-momdtam.
Odamentem hozzá és megöleltem, de ő nem ölelt vissza. Így elléptem tőle.
-Időre van szükségem.-mondta.
-Tessék?
-Nekem ez így nem megy.
-Mi nem megy?-kérdezem vissza.
-Mi.-elkerekedtek a szemeim.
-Ezt meg, hogy érted?
-Úgy értem, hogy szünetet kéne tartanunk.
-Te most csak viccelsz velem?-kérdezem.- Azok után ami tegnap történt?-eleredtek a könnyeim.- Te voltál az első az életemben, mert a többi férfi csak a külsőmet nézte, azt hittem te más vagy, de tévedtem! Tudod mit, ne is tartsunk szünetet. Mi lenne ha most szakítanánk? Csak, hogy hamarabb megtörténjen a dolog?!-elöntött a szomorúság és az idegesség. Nem válaszolt semmit csak nézett engem. Odamentem és megpofoztam. Nagyvalószínűséggel erősen ütöttem meg mert a földre zuhant. Ekkor nyitódik az ajtó. Alaba jön be rajta.
-Történt valami?
-Nem semmi.-ezzel a lendülettel kiléptem a kondiból és meg sem álltam Jupp irodájáig. Kopogtam.
-Gyere!
-Jó napot. Szeretnék szabadságot kivenni.-nem kérdezte meg, hogy történt-e valami vagy ilyesmi.
-Mennyi időre?
-Ezen a héten már nem szeretnék bejönni.
-Értem. Akkor Hétfőn találkozunk újra.
-Rendben. Köszönöm. Viszlát.-majd kiléptem az ajtón.
Elmentem az orvosiig és ott találtam Alabát a falhoz dőlve.
-Szia.-köszönt.
-Szia. Valami történt veled vagy mi?-kérdeztem kicsit bunkón.
-Nem. Csak azért jöttem, hogy megnézzem jól vagy-e.
-Igen teljesen jól vagyok.
-Én nem úgy látom.
-Mert vak vagy, emlékszel?
-Ja tényleg. Tudod most arra gondoltam, hogy bepótolnám azt a vacsit amit megígértem.
Ne most már elegem van a férfiakból.
-Kösz de ezt most nekem kell lemondanom.
-Értem. Haza dobjalak?
-Igen az nem lenne rossz.
Mikor kiléptünk Daviddal az épületből, ott állt az ajtó mellett Manuel.
-Klau...-szólt hozzám, de én mentem tovább.
-Klau várj már.-mondta de nem érdekelt.
Hirtelen megfogta a csuklómat.
-Várj. Beszélhetnénk?-kérdezi.
-Nem, mert nincs miről.-elkezdtem kiszabadítani a csuklómat szorításából.
-De igen is van miről beszélnünk.
-Nem nincs. Most már engedj el!
Alaba mellém állt.
-Ok haver, most állj le. Ha nem akar veled beszélni akkor nem akar. És most engedd el a csuklóját.
Neuer nem értette, de elengedett. Ali megfogta a derekam és elvitt a kocsijához. Beszálltunk és elvitt a hotelhoz.
-Köszi mindent.
-Szívesen.
Majd kiszálltam és elindultam befelé. Felmenten a szobámba becsuktam az ajtót. Elővettem a jégkrémet a hűtőből és bekapcsoltam a TV-t. Úgy 2 óra múlva csörög a telóm. Megnézem és 4 nem fogadott hívás. 3 Neuertől és egy Boatengtől. Ehhez nekem ma már nincs energiám. Így elmentem lezuhanyozni és aludni.
////////////////////////////////////////////
Lenne egy kérésem fanok. Írtam egy levél szerűséget egy srácnak és szeretném valahogy eljutattni hozzá azt. A "levelet" megtaláljátok az oldalamon. A szívességem pedig az lenne, hogy megosztanátok?😅😅
Tudom, hogy ez így egy kicsit furcsa, de nagyon örülnék neki.❤️❤️