Veszett Emlékek | A Sötétség Bosszúja spin-off

Teszlek Süveg

Álmomban az Empire State Building aljánál álltam a szőke hajú lánnyal együtt. Én egy bronz kardot fogtam a kezemben, a lány pedig egy szintén bronz tőrt szorongatott. Aztán változott a kép.

Most egy falu szerű helyen voltam, és egy narancssárga pólót viseltem, amire az volt írva, hogy Félvér Tábor. Aztán megint változott a kép.

Most az egyik barátommal és a szőke hajú lánnyal egy furcsa helyen voltam. Egy olyan helyen, ami mondható volt vörösnek is. Elég nyomasztó látvány volt.
A barátom egy szárnyas cipőt viselt lábain... khm... patáin, mert lábai helyett kecskelábai voltak.
Aztán az egyik szárnyas cipő megindult, s a barátomat bele akarta húzni egy nagyon mély gödörbe, amiből érezhetően áradt a gonoszság.

Aztán a kép ismét változott, és most egy arany színű bundát láttam. És az álom ismét változott.

Egy sivatagban találtam magam, és még rajtam kívül négy embert. Pontosabban hármat, mert az egyik a félig kecske barátom volt. Éppen egy hatalmas vasszörnyet próbáltunk legyőzni.

Aztán egy sötét helyet láttam. Egy sötét, sziklás helyet. A szőke hajú lány egy hatalmas sziklát tartott, hogy ne nyomja össze. Nem tudtam, hogy van ennyi ereje.

Aztán pedig egy másik álomképet láttam. Egy vulkán belsejében voltam a lánnyal. Éppen valami halemberek üldöztek minket, amikor a lánynak mondtam valamit, megcsókolt és egy sapkát felvéve eltűnt. Aztán pedig egy robbanásra felébredtem.

∆∆∆

Harry állt fölöttem.
- Este van - jelentette ki. - Ideje menni.
- Hova? - kérdeztem kicsit kábutan.
- A Nagy Terembe - válaszolta a fiú. - Most meg fogod tudni, hogy ki vagy. Vagy álmodtál valamit?

Elmondtam neki az álmomat, és semmit sem hagytam ki belőle.
- Megcsókolt? - kérdezte Harry. - Akkor ti...
- Lehet. Nem tudom, de légyszi, ne mondd el neki - kértem a fiút. - Nem akarom, hogy marhának nézzen.
- Ahogy akarod - vonta meg a vállát, majd elindult lefele a lépcsőn, én pedig utána cammogtam.

∆∆∆

A Nagy Termet nem véletlenül hívják Nagy Teremnek. Maga a terem akkora volt, mint egy normálisan kereső ember lakásának az alapterülete.

A teremben öt asztal állt. Négynél diákok ültek (ezek lehettek az iskolai házak asztalai), az ötödik pedig egy katedrán állt, s a tanárok ültek ott.

Én és a szőke lány még sehol sem ültünk, hanem állva vártuk a beosztásunkat.

Előttünk egy szék állt, azon pedig egy koszos süveg volt.
- Különös nap a mai! - harsogta az igazgató. Dumbledore volt az. - Ugyan már az elsősök beosztása házakba már meg volt, most mégis két személyt be kell osztanunk. Ez a két ember, egy fiú és egy lány, úgy érkezett a Roxfort területére, hogy semmire sem emlékeznek. Sem a nevükre, sem a szüleikre, semmire. Kérlek... - nézett a lány felé a professzor, s a lány odament hozzá. Leült a székre és a professzor a lány szöke hajára rakta a süveget.
- Hmm... - morgott a süveg. Láttam, hogy a lány megugrik ijedtében, hogy egy süveg beszél a feje tetejéről, de aztán megnyugodott. - Érdekes... Nagyon sok rossz emlék van benned, Annabeth Chase. Édesanyád is érdekes teremtés. Athéné. Okos vagy és bátor. A barátaid nagyon fontosak neked. Nemes lelkű vagy. GRIFFENDÉÉÉÉL!

A Griffendéleseknék hatalmas taps tört ki. Úgy tűnt, hogy senki sem hallott még Athénéről a Roxfortban. Én viszont igen. Vannak róla rossz emlékeim is, de Annabethről az az egy maradt meg, amikor megcsókolt. De ezt nem tettem neki szóvá.
De most én jöttem. A szívem a torkomban dobogott. Vajon én ki vagyok?

Ráültem a székre, a fejemre rakták a süveget, majd beszélni kezdett.
- Mégegy félvér - mondta a süveg. - Méghozzá az erősebb fajtából. Percy Jackson, ugye? Az apád... érzem benned a vizet, Poszeidon fia. Erős vagy. Nagyon erős. És önzetlen vagy. Inkább a bartaidat mented, mint magad. Ez a végzetes hibád, Percy Jackson. És rossz emlékek szülője. Nagy jövő áll előtted. Meg mögötted is nagy múlt áll. Ezért úgy döntök, hogy GRIFFENDÉÉÉÉL!

A Griffendél asztalnál újabb tapsvihar söpört végig. Odamentem, leültem Annabeth mellé és elgondolkodtam azon, hogy vajon mit jelenthet az, amit a süveg mondott: "Nagy jövő áll előtted. Meg mögötted is nagy múlt áll." "...érzem benned a vizet, Poszeidon fia. Erős vagy. Nagyon erős. És önzetlen. Inkább a barátaidat mented, mint magad. Ez a te végzetes hibád.". Mintha ezt már hallottam volna. De kitől?