Veszett Emlékek | A Sötétség Bosszúja spin-off

Farkasvadászat felsőfokon

Estefelé Harry és én indulni készültünk Piton terme felé, ugyanis a tanár ott akart velünk találkozni és a munkát kiadni.
- Ez a tanár teljesen bolond! - idegeskedett Annabeth. - Ne menjetek el!
- El kell menniük, vagy nagyon meg tudja őket szivatni - mondta Ginny. - Pitonról beszélünk.
- De én azt nem is értem, hogy Harrynek miért adott büntetőmunkát- töprengett el Annabeth. - Hiszen még annyit sem csinált, mint Percy. Pedig kivételesen ő sem csinált semmit.
- Azért, mert Harryt utája - válaszolta Ron. - De téged jobban gyűlöl, Jackson.
- Erre magam is rájöttem, köszönöm.
- Hat akkor ideje mennünk - motyogta Harry. Megtapogattam a zsebem, hogy az Anakluszmosz visszatért-e már a zsebembe. És nem csalódtam. Kivettem, és Annabeth kezébe adtam.
- Te most komolyan megint elloptad? - nézett rám hitetlenkedve Ron. - Te nem vagy semmi!
- Nem loptam el, hanem mindig visszatér a zsebembe... egy idő után - mondtam.
- Akkor minek adod oda neki? - kérdezte Hermione.
- Hogy legalább egy ideig ne találja nálam Piton. Nem lenne valami kellemes, ha átkutatna, azt nálam lenne.
- Ebben igazad van - mondta Harry. - De mostmár tényleg menni kéne.

∆∆∆

Piton már a terme előtt állt, és várt ránk.
- Mind a kettőtöknek más büntetése lesz, hogy még véletelnül se tudjátok egymast szórakoztatni - mondta a tanár köszönés nélkül.
- Magának is szép estét - morogtam, de a tanár úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, hogy mit mondtam.
- Potter, te itt maradsz a teremben, és kitakarítod az egészet - mondta, majd egy pálcamozdulattal kirepítette Harry pálcáját a zsebéből. - Varázspálca nélkül.

Mikor Harry benyitott a terembe, egyből megcsapott a bűz szaga. Aztán bepillantottam, hogy mi lehet ilyen büdös, aztán megláttam: szeméthagyek álltak a teremben.
- Most ugye csak viccel? - reménykedett Harry.
- Úgy nézek ki, Potter?! - kérdezett vissza Piton. - Én a helyedben most rögtön neki kezdenék a takarításnak, mert addig fogsz dolgozni, amíg kész nincs a terem. Te pedig velem jössz, Jackson!

Még utoljára sajnálkozón Harryre pillantottam, és követtem Pitont, aki egészen kivezetett a kastélyból egy kis faviskóig.
- Nekem ezt kell kipucolnom? - kérdeztem gúnyosan.
- Ha ezt kéne, akkor még a jövő hónapban sem végeznél vele - válaszolt Piton. - Ami nekem nem lenne baj, csak az iskola szabályzata tiltja az ilyen szintű büntetőmunkákat.

Piton bekopogott a kunyhó ajtaján, és egy óriási szakállas pasas lépett rajta ki.
- Ő lenne az? - kérdezte.
- Ő - válaszolta Piton, majd rám nézett:- Ő Hagrid. Vele fogsz dolgozni.

Ennyit mondott, majd megfordult és elment.
- Mit csináltál, hogy ennyire haragszik rád? - kérdezte Hagrid.
- Lefröcsköltem az egyik diákját, késtem az órájáról és mert utál - soroltam fel.
- Hogy hívnak?
- Percy. Mit kell csinálnom? - kérdeztem, hogy minél előbb túl legyek rajta.
- Mind a ketten bemegyünk az erdőbe, és le kell vadásznunk egy vérfarkast.
- Vérfarkast? - kérdeztem. - Azok nem teliholdkor vannak?

Felnéztem az égre, de ugyancsak nem volt telihold.
- Ez egy különleges vérfarkas - válaszolta Hagrid, majd egy nyílpuskát hozott ki a viskójából. Bekukkantottam a nyitott ajtón, és láttam, hogy egy kutya éppen terpeszkedik a kanapén.
- Ő miért nem jön? - kérdeztem.
- Áh! - legyintett a félóriás. - Ez egy gyáva kutya! Még a lepkétől is fél.

Elnevettem magam, és arra gondoltam, hogy nem is biztos, hogy annyira rossz lesz ez a büntetőmunka. Aztán elindultunk az erdő felé.

Mikor már vagy két órája az erdő mélyén voltunk, megkérdeztem:
- Miért pont én lettem erre a feladatra kiszemelve? Még fegyverem sincs!
- Piton professzor azt mondta, hogy neked nincs is szükséged fegyverre - válaszolta Hagrid. - De őszintén szólva fogalmam sincs mire gondolhatott.
- Nekem van... - motyogtam, és megtapogattam a zsebem, hátha visszatért már a toll. De még semmi.

Aztán egy reccsenést hallottunk mögülünk. Aztán pedig egy kis lihegést.
- Ez ő - emelte fel a nyílpuskáját a félóriás.
- Van valahol egy folyó? - kérdeztem.
- Arra - mutatott Hagrid az egyik irányba, majd én félelem nélkül elindultam arra. Hagrid pedig követett.

Elértünk a folyóhoz, és meghallottam egy morgást a hátam mögül. Megfordultam, és Hagrid mögött ott állt a vérfarkas.
- Vigyázz! - kiáltottam az óriásra, aki megfordult. De amint megfordult, a farkas rávetette magát.

Ösztötösen ütöttem egyet a levegőbe, és egy vízsugár leszedte Hagridról a farkast. Aztán mégegyet ütöttem, hogy felblruljon, de ez nem talált be, ugyanis a vérfarkas nagyon gyors volt, és elugrott a vízcsóva elől. Aztán mikor legközelebb észrevettem, akkor éppen rám vetette magát, és még arra sem volt időm, hogy elhajoljak előle. Így le kerültem a földre, és belém harapott.

Ekkor Hagrid a nyílpuskájával lőtt egyet a vérfarkas farába, amitől az leszállt rólam, én pedig végre meg tudtam fogni a vállam, ami égett a farkas harapásától.

Láttam, ahogyan Hagrid harcol a vérfarkassal, és úgy gondoltam, hogy még egyszer beszállok. Megtapogattam a zsebem, és a toll már ott volt. Kivettem, leszedtem róla a kupakját, és rátámadtam a vérfarkasra. Háromszor csaptam meg a karddal, és csak akkor esett össze. Nagyon kemény volt a bőre. De végül sikerült megölni.
- Induljunk gyorsan a gyengélkedőre! - parancsolta Hagrid, de én nem indultam. Ránéztem a folyóra, és hirtelen olyan érzésem támadt, mintha a folyó meg tudna gyógyítani.

Odasétáltam a vízhez, és beletettem a sérült kezemet. Aztán már csak annyit éreztem, hogy a víz csordogál felfele a karomon, egészen a vállamig, s a vállamból eltűnik az égető érzés.

Ezt a jelenetet Hagrid csodálkozva nézte végig. Ebből az állapotból az ütötte ki, hogy megkérdeztem:
- Vissza kéne mennünk a kastélyba, nem?
- De, igazad van - válaszolta, majd elindultunk kifelé az erdőből.