Veszett Emlékek | A Sötétség Bosszúja spin-off

Kviddics meccs

Másnap, mikor a Nagy Teremben reggeliztünk, Harry, Ron és Ginny már kviddics mezben voltak, ugyanis reggeli után a Griffendél csapatának meccse lesz.
- Egyél, Ron! - mondta Hermione.
- Figyelj, igyál egy kicsit, Ron, hátha jobb lesz! - adott oda Harry egy poharat Ronnak. Amint a fiú megfogta, egy ősz hajú lány fordult oda hozzánk.
- Jó reggelt! - köszönt. - Elég rosszul nézel ki, Ron! Ezért tettél az italába valamit, Harry?
- Micsoda?! - csattant fel Hermione.

Harry ekkor egy üvegcsét tett bele mellső zsebébe, és még meg is villantotta egyszer. Nem tudtam mi van benne, de éreztem, hogy nem fogyott belőle.
- Szerencselé... - motyogta Hermione. - Nem ihatod meg, Ron!

De a fiú megitta.
- Ezért ki is csaphatnak! - morogta Hermione Harry felé.
- Nem tudom, miről beszélsz - vigyorgott Harry, s Ronnal és Ginnyvel együtt felálltak.

Ekkor egy srác jött oda Harryhez. A srác tegnap még Harryékkel edzett, de most eléh ramaty állapotban volt.
- Hogy érted ezt? - kérdezte Harry. - Biztos nem fogsz tudni ma játszani?
- Biztos - suttogta a srác elhaló hangon. - Nem tud helyettem beugrani valaki? Mondjuk az a srác tegnap.
- De ő még csak tegnap játszott először.
- Nem baj! - makacskodott a srác. - Meg tudja csinálni! Én hiszek benne.
- Rendben, ha ezt akarod - mondta Harry, majd rám nézett. - Percy, idejönnél, légy szíves?
- Mondjad - mentem oda hozzájuk.
- Te fogsz ma az egyik terelőnkként játszani!
- Mi?! - néztem rá.
- Te vagy az egyetlen esélyünk! - erősködött Ron.
- Nem akarunk egy feladással indítani a tornán - mondta Ginny is.
- De ti most komoly...? - néztem rájuk még mindig a sokk alatt. - Rendben. Kivel játszunk?
- A Mardekárral. Nagyon erősek, és nagyon agresszívak, úgyhogy vigyázz a terelőkkel! - tanácsolta Ron.
- Úgy lesz.

∆∆∆

Regeli után az egész csapat az öltözőben gyülekezett, és mellettünk ott lehettek a családtagok, barátnők, barátok. Annabeth is ott volt, méghozzá úgy, mint az én barátnőm. Úgy tűnt, hogy neki is megvan ez az emlék, hogy mi összejöttünk. Szóval akkor miért ne?
- Akkor most ki megyünk, és megnyerjük a meccset! - lelkesítette a csapatot Harry. - De mindenek előtt a saját és társaitok testi épségére ügyeljetek! Akkor most vonuljunk ki! És nyerjük meg ezt a meccset!!!

Mielőtt kimentünk volna az öltözőből, Annabeth megragadta a vállam és megcsókolt. Aztán elengedett, és ennyit mondott:
- Gyerünk, Hínáragyú!

Kimentünk, s felrepültünk. A Mardekárosok már a pályán vártak ránk zöld mezükben.

Mikor elfoglaltuk a helyünket, az egyik tanárnő, akit még nem is láttam a Roxfortban, középre állt, és ezt mondta:
- Tisztességes játékot várok el! - majd feldobta a kvaffot, és a hangos bemondóban meghallottam az egyik diák kommentárát:
- FELREPÜLT A KVAFF, ÉS ELKEZDŐDÖTT A MECCS! - kiáltotta, majd az összes szurkoló egyszerre kezdett zsibongani.

Egy ideig csak nyugodtan álltam - vagyis repültem - a seprűn, mivel a gurkóknak még a jelenlétét sem lehetett észlelni, de nagyon figyelmesen kerestem, hogy hol van. Egyszer csak az egyik Mardekáros, a fogó éppen felém száguldott, s mögötte az egyik gurkó közeledett. Lehajoltam, hadd kövesse a Mardekárost, ugyanis az ellenfelem. De nem őt követte, hanem engem. Miután lehajoltam, a gurkó visszafordult, és engem kezdett üldözni. Egyszer sikerült is elütnöm, de nem volt hatásos, ugyanis megint rám vetette magát. Aztán mégegyszer, majd mégegyszer elütöttem.

Így ment ez egy ideig, de ekkor egy borzalmas fejfájás hasított belém.
Ne most! - könyörögtem magamban, s egy kicsit enyhült a fejfájás. Aztán a gurkó újabb támadást indított felém, s ezt is elütöttem. Aztán megint elkezdett sajogni a fejem. Most már egy-két emlék képeit láttam is magam előtt, de ezeket már láttam, és amúgy sem most kéne ennek megtörténnie. Ellenálltam, amennyire csak tudtam. Aztán végre meghallottam, hogy:
- ÉS HARRY POTTER ELKAPTA A CIKESZT, A JÁTÉKNAK VÉGE!

Fú, de megörültem, s gyorsan elkezdtem lerepülni a földre. De most egy olyan érzés csapott meg, mint ami az igazgatóiban egy hete.

És éreztem, hogy a víz elkezd körülöttemm körözni. Nem, nem éreztem, bocsánat. Láttam! Ugyanis most nem jött elő emlék. De nem tudtam irányítani a vizet, mint a Névtelen ellen. Most csak körözött körülöttem. Aztán hallottam, hogy elkezd dörögni az ég, de én nem foglalkoztam vele. Csak azzal foglalkoztam, hogy hogyan tudnám a vizet irányítani.
- Percy, VIGYÁZZ!!! - kiátotta Annabeth valahonnan a földről. Láttam, hogy miért kiabál: az egyik gurkó éppen felém tarott. Aztán egy villám is elkezdett felém közeledni, és Harry is kilőtt a gurkó felé valami tűzgolyó-átkot.

Mind a három dolog egyszerre talált el, s a robbanástól lerepültem a seprűről, de nem haltam meg, hanem a körülöttem keringő víz megóvott.