Veszett Emlékek | A Sötétség Bosszúja spin-off

A titán támadása

A nap normálisan kezdődött: reggel a Nagy Teremben reggeliztünk, aztán Annabeth-szel tartottunk egy kis edzést, beszélgettük, stb. Majd mikor Harryéknek vége lett az utolsó órának is, elindultunk a Három Seprűbe.

A Három Seprűbe egy bár-étterem szerűség volt. Sok tanár és diák is járt oda. Tanárok közül ott volt Lumpsluck professzor, aki nagyon szeretett engem, diákok közül pedig... hát nem sok mindenkit ismertem, de attól még ott voltam.

Harry öt vajsört kért ki a pultostól - mellesleg megjegyezném, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan készül, de nagyon finom -, amiket szép lassan meg is ittunk, közben pedig elbeszélgettünk, nevetgéltünk.

Kicsit késöbb egy fekete valami haladt át az épületet. Ez a cuccos lebegett, és egy csukja volt a fején. Mikor áthaladt a termen, mintha mindenkiből kiszívta volna a jókedvet, sőt, még hideg is lett tőle. Pedig az idő alapból nem volt hideg, de még a terem is fűtött volt. Mikor a valami megjelent, mindenki a teremben pálcát ragadott, és felpattant, de az csak tovább repült, és a hátsó falon keresztül távozott.
- Ez meg mi a jó Tartarosz volt? - kérdezte Annabeth.
- Ez egy dementor volt - válaszolta Hermione. - Elég félelmetes lények.
- Úgy tűnt, mintha menekült volna - észrevételeztem.
- Pedig nem félnek semmitől - válaszolta Harry. - Csak a patrónusoktól, de attól sem így menekül...
- Akkor mi lehetett?

Kinéztünk az ablakon, és egy pasast láttunk meg, akinek az aurája mintha izzott volna. Rögtön felismertem, és kivontam az Árapályt.
- Mivan? - kérdezte Ron.
- Ez nem lehet! - hülledezett Annabeth. - Nem szabadulhatott ki!

Bizony, jól gondoljátok: Atlasz állt kint.
- De mit keres itt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs - vallotta be Annabeth, majd ő is kihúzta a tőrét. - De ha lehetne, én nem kérdezném meg tőle.

Ekkor egy villám csapott a titánba, és az térdre ereszkedett. Ekkor egy fekete hajú lány ugrott a bár ajtaja elé, és sürgetően a szemembe nézett.
- És Ő mit keres itt?! - nézett rám Annabeth.
- Szerintem segítsünk neki - vetette fel Harry, majd mind az öten kimenünk segíteni a lánynak.
- Kösz, hogy végre segítesz, Jackson! - mondta a lány.
- Én is örülök, Thália - válaszoltam. - A többi Vadász?
- Egy öt fős csapattal jöttem, de már csak mi ketten maradtuk élve - válaszolta Thália, majd egy, éppen Atlasszal harcoló lányra mutatott. - De ha kérhetnélek, beszálnál?!
- Persze! - válaszoltam. - Már vártam, hogy mikor találkozok vele újra.
- Mi?!

Előre léptem, és Atlaszra kiáltottam valami olyasmit, hogy "velem kezdjél ki, nagyfiú!", majd felemeltem az üres kezem, és a víz feltört a talpam alól, majd egy vízgyűrű kezdett körülöttem keringeni. Aztán karddal a kezemben és vízzel körülöttem Atlasz felé kezdtem szaladni.

Mielőtt még elértem volna a titánt, megcsináltam egy gáncsoló rúgást a levegőben, majd egy tolórúgást, és a víz követte a mozdulataimat: Atlasz szaltózott egyet a lábához csapódó víz erejétől. A másik víz csóva a titán fejét kapta el, és mivel éppen előre bukott, ezért még a levegőben dobott egy hátraszaltót. Aztán pedig magasra ugrottam, hogy amíg még Atlasz a földön van, legyen időm belemártani a kardomat. De mikor lecsaptam volna a titánra, amaz egurult alólam, és jól hátba könyökölt. Ettől én terültem el.
- Petrificus Totalus!
- Stupor! - hallatszott a két varázsige három szájból. Amint a három átok elérte Atlaszt, azok csak szimplán belecsapódtak a titánba, de amúgy semmi sem történt.

Aztán láttam, hogy Thália próbálkozik a villámával, de az sem jött be, ugyanis Atlasz elhajolt előle, majd mikor elérte Tháliát és Annabeth-t, felöklelte őket. Aztán a másik Vadász lány felé vette az irányt.

A lány próbálkozott íjjal, karddal, de nem igazán sikerült neki még megsebesíteni sem Atlaszt. A titán megfogta a lány nyakát, és felemelte.
Nem! - gondoltam. - Nem hagyom, hogy mégegy Vadász meghaljon Atlasz miatt.

Felálltam, és újra Atlasz felé vettem az irányt, majd most a víz segítsége nélkül kezdtem támadni a titánt, aki szerencsére elengedte a Vadász-lány nyakát, így az még életben maradt.

Úgy támadtam Atlaszt, ahogy csak az erőmből tellett, és ezt a tornádó is bizonyítja, amit közben idéztem meg.

A tornádó erejétől a titán felborult, és így Annabethnek maradt ideje a titán szívébe mélyeszteni tőrét. Majd a biztonság kedvéért Thália még egy adag villámot zúdított rá. Így a titán eltűnt. De nem oly módon, ahogy a szörnyek vagy titánok szoktak elporladni és a Tartaroszba visszatérni, hanem mintha elmenekült volna.
- Ez ügyes húzás volt! - ölelt meg Thália. - És örülök, hogy látlak titeket.
- Mondd már meg, hogy került ide Atlasz? - kérdeztem.
- A Ködöt használta... Habár nem tudom milyen módon. Téged keresett - válaszolta az ismeretlen Vadász-lány. - Köszönöm, hogy megmentettél. Izabell vagyok.
- Szívesen.
- Most te jössz - jelentette ki Thália. - Mire gondoltál azzal kapcsolatban, hogy már vártad, hogy mikor látod újra?
- Láttam, hogy kiszbadult - mondtam. - És hogy elindult északra. De azt nem hittem, hogy ide jön.
- Ezek kik? - jött oda hozzánk Ron.
- Ő Thália, az... emós uncsitesóm - válaszoltam, amire Thália egy akkorát a vállamba sózott, hogy... maradjunk annyiban, hogy tényleg fájt. - Ő pedig... a társa.
- És ők kik? - kérdezte Thália.
- Ő itt Harry, Ron és Hermione - válaszolta Annabeth. - Ők segítettek nekünk itt.
- Ti valami féle mágusok vagytok? - kérdezte Izabel.
- Varázslók, de igen - válaszolta Ron.
- A kettő ugyan az, féleszű! - adott a fiúnak egy taslit Hermione.
- És ti miért jöttetek? - kérdeztem Tháliát.
- Érted és Annabethért, Hínáragyú! - válaszolta a lány.
- Ja, az zsír...
- Figyelj, kellesz a Tábornak - mondta Thália. - Vissza kell velünk jönnöd!
- De előbb még szólnék a tanároknak, hogy...
- Nem kell szólnod, Percy - hangzott el egy ismerős hang. Apám volt az. Mikor megfordultam, ott állt szokásos horgászfelszerelésében. - Ez az egy hónap mindenki fejében át lesz alakítva.
- Miért?
- Mert még nincs itt az ideje a két világ találkozásának - mondta Poszeidon. - Most neked és Annabethnek az új Nagy Próféciával kell foglalkoznotok!
- Máris elkezdődött? - kérdezte Annabeth.
- Még nem. De hamarosan el fog kezdődni. És nektek kettőtöknek nagy szerepe lesz a hetek között.
- Mi?! A hetek között?! - néztem össze Annabeth-szel.
- Minden választ idővel megkaptok - mondta, majd egy hatalmas vízhurrikán következtében eltűnt.

Én pedig a Félvér Táborban levő Poszeidon bungallóban ébredtem fel.

Az elmúlt hetek nagyon csodásan teltek Annabeth társaságában. Sokat voltunk együtt a félvér tábori tó partján, sokat voltunk anyáméknál. De mintha valami más is történt volna. Mintha... nem is ez történt volna. Mintha ez az egész csak egy álom lett volna, amit valaki elültetett a fejemben.

A nevem Percy Jackson. Félvér vagyok. Poszeidon fia. A Második Titánháborúban Kronosz legyőzője. De most valami mással kell szembe nézni. Valami erősebbel. De nem baj. Készen állok!