A tenger mélyén

A tenger mélyén 5.

Ella hazament és megcsinált a házi feladatát. Egyszer csak egy férfi hangot hallott. Már teljesen el felejtkezett Paulról és mivel nem tudta pontosan ki is ő hirtelen ötletből kiindulva a lépcsőhöz osont és halgatózni kezdett.
Az anyja és Paul szerfeledten boldognak tűntek. Vidáman kacarásztak, régi videókat néztek és egészen elfelejtették, hogy nem egyedül vannak a házban.
Ekkor Ellát rossz érzés fogta el. Ilyet utoljára akkor hallott, amikor az apja és az anyja ültek le beszélgetni, de az apját 5 éves kora óta nem látta. Egyáltalán nem is hallott róla, egy szót sem.
"És most ez a Paul akarja elcsábítani az anyámat?"   méltatlankodott magában Ella.
-Jaj Ella drágám! Gyere ide semmi baj nincs csak beszélgettünk egy kicsit Paullal.
Ella megint rosszul érezte magát. Ugyan ezt mondta az anyja amikor az apjával volt.
-Nem köszönöm! Maradjatok csak nyugodtan kettesben!
-Kicsim! Paul csak egy barátom, akit régen nem áttam már. De ha tényleg nem akarsz beszélgetni akkor nem kényszerítelek.
-Jaj amúgy csak azért jöttem...... hogy elmehetek- e az uszodába?
-Persze!Elvigyelek?
-Ne! Majd én! - szólt közbe Paul. - Hogy újra egymásra hangolódjunk.
-Részemről rendben. Kicsim? - mondta az anyja
-Okés - "Mi azt mondtam semmi további nélkül, hogy okés? Hogy tehettem ezt?" gondolta Ella.
-Sőt elmehetnénk együtt a tenger partra is. Innen nincs messze. És Írországnak azon a részén a legszebb.
-Most nem megy. - mondta az anyja.
-Akkor legalább hétvégén, Grace. Kérlek!
Aznap viszont Ellát csak az uszodába vitte Paul.
Ott pedig az egyik medencéből-az alkalmat kihasználva-telefonált Jess-szel.
Azután úszott néhány hosszát, de villámgyorsan. Lebukott a víz alá, hogy próbára tegye magát:meddig bírja a víz alatt.
Ez hosszan elnyúlt ugyanis amint kinyitott száját-még a víz alatt-levegő áramlott bele. "Kapok levegőt a víz alatt? Nem az nem lehet. Olyan nem létezik."
A nyaklánca pedig egész idő alatt világított és vibrált.
-Én hü... Várjunk csak ez... Nem... De... Juhú! Köszi anya-mondta Ella azzal a gondolattal, hogy a medál varázs medál.
Mire hazáért Paul elment.
-Milyen volt? - kérdezte az anyja.
-Egész jó-felelte közömbösen, aztán visszavonult a szobájába.
Másnap szombat volt. Arra kelt, hogy az anyja felnevetett. Felelt és pizsomában ki i égett a lépcsőhöz. Egy férfi megszólalt és vicceket mesélt az anyjának.
A hangot felismerte. Paul volt az. Már megint.
Etse nem mondta el anyjának a felfedezését a nyakékkel kapcsolatban.
Így ez csak az ő titka. És jó ez így.
-Jó reggelt! - mondta meglepően vidáman.
-Szervusz! - köszöntötte Paul-Jól aludtál?
-Igen köszönöm.....!Te?-tette fel leplezett feszültséggel a kérdést Ella.
-Én is.
Ella leült reggelizni. Melléült az anyja és Paul is.
"Érezd magad otthon kedves Paul, mondjuk ezt mondani sem kell. Úgy teszel mintha tényleg ott lennél, bunkókám."
Grace átnyújtott egy csomagot Ellának.
-A nagyapa küldi.-mondta.
-Köszönöm!-ezzel ki is nyitotta"Még egy bögre. Miért szeretik ennyire a bögréket az emberek?" gondolata.
-Ezt pedig a feleségem Glenda küldi neked. - mondta Paul és egy zacs kót nyomott Ella kezébe.
Ezt is illedelmesen kibontotta." Egy póló. De legalább nem bögre. Abból én magam sem szűkőlködök. "
-Köszönöm ezt is!
Ella meg reggelizte egyik ajándéktortáját.