A tenger mélyén

A tenger mélyén 14.

-Hát nem tudom, hogy egy alapvetően ilyen kedves lány miért viselkedik ilyen... nem is tudom... Gonoszul. - mondta Ella hazafelé menet.
-Tudod Ella először te is úgy tűntél mint aki... hát legalábbis elkényeztetett kis... Mindegy. Szóval nem vagy annyira tökfej mint képzeltem-nevetett fel Nati aki a felszínig el akarta kísérni Ellát. - Az igazat megvallva te vagy eddig a kegjobb narátom. Mert kicsitvúgy érzem, hogy Eszter és Szandra nég mindig csak Megannel és Szofival akarnak lenni. Pedig Eszter egészen addig amíg nem mutatott be engem Szandrának addig igaz barát volt.
-Nati nekem el mondhatod az igazságot. Megfenyegetted Szandrát és Esztert hogy kegyenek a barátaid és, hogy tartsák a szájukat? Kérlek igazat mondj.
-Jajj Ella én nem akartam rosszat csak egyszerűen Eszter úgy bánt velem mint egy partra vetett hallal. Én meg semmit nem tudtam tenni mert akkor még nem viltam ilyen..... gonosz. Aztán megtettem amit meg kellett tennem. Kiálltam magamért. Eszter és Szandra ellen de nem fenygettem meg őket semmivel. De én tudom hogy titokban össze jártak Szofival és Megannal. Ez engem még nem is zavart de amikor olyanokatvhíreszteltek rólam hogy egy.... Stóval rossz vagyok csak kicsit csúnyább szavakkal, akkor kiömlött a bili. Olyan gonoszakat mondtak hogy végkeg meutáltam őket. Érted már Ella és most már nem hazudnék neked-a kány szája sírásra görbült-Persze tudom, hogy én vagyok az utolsó akinek most hiszel de kérlek ezt ne mond meg Meganéknek mert biztos egymásra uszítanak minket.
A két lány megbeszélt további... Higy is fogalmazzak? Személyes titkokat. Ellának kezdett kitisztulni a kép a szüleiről, Meganról, Szofiró, az egész életéről.
Ella hazafelé menet összefutott Jessicával.
-Csajszi mánagyon aggódtam. Hol voltál az istenért?
-Okké. Csak nyugodj le jó!? Az Aqua-i suliba mentem ma de ez nem - biztos, hogy - történik meg mégegyszer. - A "biztos, hogy" - ot inkább csak magában mondta.
Jess kíváncsi volt az egész napra és Ella mindent töviről hegyire elmondott neki.
-Akkor az a Nati nem is olyan rossz ha jól értem. Ugye?
-Igen Jess de tényleg mennem kell úgyhogy csá!
-Szia! De még...
-Szííía!
-Akkor holnap.
Ella végre nyugidtan mehetett haza. De.....
-Ella! Tudom sürgősen haza kell menned de ha megfogadod a tanácsomat holnap ellátogatsz Madame Krisztálhoz. -..... egy idegen lépett oda Ellához. A nő karcsú vot és alig látszott 20 évesnek. Ella éppen válaszolni készült de az idegen addigra eltűnt.
"De hát mégis ki volt ez? És ki az a Madame Krisztál? Te jó ég már ennyi az idő!? Anya meg fog ölni." Ella megszaporázta a képteit.
Mielőtt be tudott volna nyitni az otthonába egy cetlit pillantott meg.

HA NINCS OTTHON  MADAME KRISZTÁL AKKOR BESZÉLJ LAURENNEL! HA Ő SINCS OTTHON AKKOR KERESD MEG A KRISTÁLY SZÍVET! MINDENKÉPPEN!!!

                                                                         AZ IDEGEN

Ez állt a papír darabon. Mintha az írója tudta volna, higy Ella a névből nem tudta volna hogy kiről van szó.
Benyitott.
-Anya? Holnap is mehetek Aquába iskolába?
Nem érkezett válasz. Ella vrát még néhány másodpercet de utána aggódni kezdett.
-Anya? Itthon vagy?
Belépett a konyhába. Grace ott feküdt a földön. Egy matracon.
"Huhh akkor csak kirugott a hámból." gondolta Ella.
-Az anyád... Hát higy is mondjam.....? Elfáradt és nem ért el a szobáig. Én pon időben jöttem és ide tudtam hozni a matracot. Durva nem? - Azzal az ismeretlen nővel állt szemben-Lauren Fost-a nő-úgytűnik Lauren-a kezét nyújtotta-Azt hittem hamarabb elmegyek mint ahogy megjössz ezért írtam a levelet. De tényleg nagyon fontos! Találd meg! Muszájj! Érted?
-Ühm. De még annyi kérdésem lenne, hogy nem véletlenül te vagy az a Lauren a labról?
-De igen. Miért?
-Akkor miért nem te keresed meg? Azt a... tudom is én micsodát.
-A kristály szívet. Mert én.... nem vagyok rá alkalmas.
-És miért nem?
-Huppsz-Ella anyja felkelt-Holnap beszélünk. Szia-azzal szélsebesen elszaladt. Mint a villám olyan gyors volt.
-Anya? Holnap mehetek Aquába suliba?
-Peeeeeerrrsze! Ohh mi történt?Olyan furán érzem magam.