A tenger mélyén

A tenger mélyén 6.

Egészen finomak bizonyosult a torta amit az osztálytársaitól kapott.
-Akkor indulhatunk 10:30-kor?-kérdezte Paul.
-Hova? - vonta fel szemöldökét Ella.
-Igen persze. Kicsim szedd össze a fürdöruhádat, a törölköződet és naptejet, vagy nem is kell! Végülis itt nimcs olyan nagyon meleg.
Ella bepakolta ezeket a holmikat egy táskába. Őt még soha nem vitték el a tengerpartra, ígyhát nagyon izgult.
-Háló, tessék! Ki az? Jaj, hát persze! Ki van írva. Szia Ella! Mizu?
-Szia, letudtok jönni... Anya hova megyünk?
-Az északi tengerpartra.
-.... az északi tengerpartra? - fejezte be a mondstot Ella.
-Nem bocs. Családi kiruccanásra megyünk és egész hétvégén nem jövünk haza.
-Okés!Akkor szia. Jó mulatást!
Ella, Paul és Grace elindultak a tenger partra.
-Én merülök! - mondza Ella azzal lebukott a víz alá
Mivel tudta sohasem fogy el a levegője elindult lefelé, a tenger mélyére.
Öt perc elteltével Paul aggódni kezdett.
-Nem gondolod, hogy már fel kellett volna jönnie?
-Nem. Tudod most adtam oda neki a medált. Hadd találkozzon az apjával. 13 éve nem látta és nem hallott róla semmit.
Ella egyre mélyebbre és mélyebbre ment. Egyszercsak megpillantott valami fényesen csillogót. Közelebb úszott és egy palotát látott meg. Sőt egy egész víz alatti várost. Ember vagy nármi élőlény nem volt ott.
-Hello!? - kiáltotta Ella. Erre a házak mögül emberek ugrottak elő.
-BOLDOG SZÜLINAPOT! - harsongták.
A palotábólegy elegáns férfi lépett elő. Mintha a vízen járt volna. Vagy inkább a vízben járt. Szó szerint. És Ellát nagyon emlékesztette valakire. De nem tudta kire.
-Ella! - szólalt meg.
Ellának rögtön eszébe jutott ki a férfi.
-Apa! Szeretlek! Miért hagytál ott? Miért?
A férfi csak halgatott és megölelte Ellát. Felúsztak a felszínre Grace-hez.
-Szervusz James! Hogy vagy? És..... Úgy hiányoztál! - a nő elsírta magát-olyan régen elmentél.
-James? Öreg barátom. Hol voltál egész idáig? - mondta Paul.
-Már tudja. Elmond... Odaadtam neki és lement az apjához-szippgta Grace.
-Mit tervezel most...? - kérdezte Paul - Úgyértem most, hogy tudja?
Ella úgy érezte, mintha ott sem lenne. Mindenki úgy beszélt róla, mint egy tőlük messze lenne, de nem annyira, hogy már nem látják és így néha-néha oda tudnak tekintgetni.
-Bocsi, apa! De te igazából, hogy is kerültél a víz alá és mit kerestél ott? - tette fel Ella nagy nehezen végre a kérdést.
-Tudod kicsim... Hát ez egy hosszú történet.
-Van időnk. - monda Ella gúnyosan, szemtelenül az apjának.
-Ez nem megengedett hangnem kislányom! Légyszíves embereld meg magadat! Végülis az apádfal beszélsz. - szólt rá erőteljesen az anyja.
-Hagyd csak Grace! Igaza van. Szóval... Hmmmm? Hol is kezdjem?
-A legelejéről, légyszíves! -mondta Ella.
-Hát igen. Szóval a víz alatt én király vagyok. És a népemnek szüksége volt rám. Így hát le kellett jönnöm 5 éves korodban.
-Ez nem volt olyan hosszú. Amúgy... nem biztos, de szerintem csak nem akartad elmondani az igazat. - mondta Ella szemrehányóan.
-Azért nem lett volna okos dolog egész életében titkolni előle. Végülis a lányotok. Akkor olyanokat hitt volna, hogy a szülei elváltak, vagy talán még rosszabb, azt hihette volna, hogy meghaltál James! - kotyogott közbe Paul.
-Igen már belátom-mondta Grace.
-Anyáddal elősször nem akartuk elmondani mindezt.