A tenger mélyén

A tenger mélyén 7.

-El akarok menni abba a városba! - mondta Ella.
Az apja átkarolta.
-Az nem ilyen egyszerű. - mondta.
-Hát akkor milyen? - kérdezte Ella sértődötten-Miért nem akartok semmit sem elmondani vagy megmutatni? Én akkoris lemegyek a víz alatti városba! - erre Ella beugrott a vízbe és meg sem állt a városig. Amikor az ott lakók meglátták mréges ábrázatát kicsit megijedtek, de hamar visszatért a mosoly az arcukra.
-Szervusz trónörökös! - köszöntötte Ellát egy lány.
-Ellának hívnak, téged?
-Komolyan érdekel a mevem? Csak mert engem itt mimdenki lenéz. Afféle lúzer meg béna vagyok itt. Ezért féltem elösször ide jönni. A töbniek mindig kimevetnek. Most is így volt. Amúgy Megan vagyok.
-Oké Megan, ideje változtatni a  "lúzerségeden". Kezdjük például azzal, hogy ki az akik piszkáltak. - momdta Ella.
-Ott van Nati meg a követői Eszter és Szandra.
Ella oda ment az említett lányokhoz és szavait elsősorban e vezetőhöz Natihoz intézte.
-Szervusztok nagyon örülök a találkozásnak lányok! Mizu? - mondta Ella.
-Jajj, Ella hercegnő! Nagyon örülök a találkozásnak. Én Nati vagyok.
-Ó igen már tudtam a nevedet. Megan elmondta.
-Megannel ne is foglalkozzon! Ő egy lúzer. És jobban teszi felséged ha királyi méltóságában nem esne csorba a vele való érintkezés miatt.
-Miért is utálod őt?
-Mert egy lúzer. Rendes ruhái sincsenek! Azok inkább a száraz földre lennének jók, de még ott is béna lenne!
-Szerontem nem. Elég csinos és amúgy is jófej! Megan a barátom. Még ha csak pár perce találkoztunk is.
Natinak ekkor el állt a lélegzete. Nem fért a fejébe, hogy a király lánya barátkkzik egy "affélével".
-Már megbocsásson, de mit momdott? Csak nem komolyan gondolta? Megan egy lúzer-mondta meghökenve.
-És miért vagy ilyen gonosz? Én cseppet se kedvellek! Egy kicsit sem! Mindenkivel aki nem a csatlósod úgy bánsz mint valami féreggel! - mondta nyomatékosan Ella.
Nati itt sértődötten felhúzta a szemöldökét és úgy méregette Ellát mint valami szélhámost.
-Gyertek! - irányította Nati a csatlósait Esztert és Szandrát.
A hűséges követők rögtön utána indultak és neveccségesen a példájára grimaszolni kezdtek.
-Bolond népség! - fordult hátra Ella Meganhöz.
Csak ekkor észlelte milyen gyönyörű is ez a város. A házak úgy festettek mint a "Hófehérke és a hét törpében" a törpék háza. Villanyoszlopok gyönyörű fényében mostmár lenyűgöző halak és elképesztő korallok látszottak. A házakra vízi növények kúszta fel egészen a tető csúcsáig. Az utcák kanyargó útjain kagylókból készült, vízsuggárral hajtott kerék nélküli lebegő autók cikáztak mindenfelé, amik ha elütöttek semmi bajod nem esik az elején lévő óriási, kagylónak álcázott puha szivacsnak köszönhetően. Mindennek a közepén állt a kastély. Háromszor, négyszer olyan magas volt mint a többi épület. Gyönyörű ciánkék színével szinte beolvadt a tenger sűrűjébe. Erre is növények kúszta fel, de ennek az épületnek valahogy jobban állt. A bejárat egy óriási, felül lekerekített kapu volt.
Ella belülről még nem látta, de eltudta képzelni milyen szép is lehet.
A végeláthatatlan bálok, vagy sokkal inkább a fogócskák, a bújócskák a barátokkal. És, hogy milyen lehet egy ilyenben leélni az egész életét az embernek.
Ella vágykozva nézte a hatalmas építményt. Addig amíg eszébe jutott, hogy az apjáé a kastély, így ő is lakhat benne.