A tenger mélyén

A tenger mélyén 13.

Ella még utoljára kapott anyjától mégegy uzsonnás zsákot ami ténleg az uzsonnáját rejtette.
-Köszönöm-mondta végül. Aztán egyenesen a tengerbe ugrott egy szép nagy, ívelt fejest. Utána meg sem állt a víz alatti városig. Viszont onnan újfent meg sem állt csak nem éppen az iskoláig hanem a felszínig. Egy normális ember azt gondolná, hogy idő közben meggondolta magát és ezzel mindenki így van, de Ella egyszerűen csak nem tudta, hogy merre van az a bizonos iskola. Ezért fel kellett mennie a szüleihez megkérdezni merre találja az épületet.
-Moggondoltad nagad? - kérdezte csalódottan az apja - Kár pedig biztosan jól érezted volna negadat és nem is késtél volna. De látom neked tényleg sokkal fontosabb a barátnőd és ez nagyon derék, hogy eg késést is bevállalsz érte, de azért nekem jobb lett volna, ha ma csak egy napot ebbe az iskolába jársz. De tényleg nekem ez az egyetlen nep is pont elég csak hadd tölthessek egy napot úgy lent, hogy nem mindenki úgy néz rám mint a fenséges és "Megtisztelő a társosága" királyra. És talán benéztem volna az iskolába hozzád.
Ella elgondolkodott azon amit apja mondott, de úgy érezte egy kis humort bele kell stűrnie a beszélgetésbe.
-Hát ne is mondja királyom, de most nem erről lenne szó csak éppen nem találom azt a bizonyos iskolát-kuncogta Ella.
-Ohh szóval csak ennyi? Akkor legjobb lesz, ha én is lemegyek most és megmutatom.
Ella apjával újból leúszott a mélybe. Most nem teljes sebességgel. Apja nem engedte. Amikor megpróbált legalábbis megfogta a csuklójtá.
-Vráj! Ott fent... Ella én.... Kicsim nekem te vagy a legfontosabb.....Ezt sose felejtsd! - azzal megölelte a lányt és elmutatott mellette - Az ott az iskola. Nagyon vigyázz magadra!
Ella el sem tudta képzelni miről beszélhettek a felszínen a szülei.
-Anya miért nem jöhetett? Hiszen ő is kapott egy ilyen medált.
-Ő haza ment kegalább is azt mondta elindul ha mi lemegyünk-mondta Ella apja és szipogni kezdett de elfordult és néhány másodperc múlva már nem sírt legalábbus Slka azt gondolta hogy aoja esetleg sírt.
"Ennyire szeretné anyát? Csak nekem nem ez jött le" Ella Szofi tanácsára megpróbált minél lazábban "suli" - ba menni.
-Akkor szia apa!
Ella egyenesen beúszott az iskolába. Első pillantásra ugyan olyan iskola hangulata volt de ha jobban megnézte látta, hogy ez az iskola sokkal előkelőbb mint a felszíni iskolák. Nagyobb és szebb és sokkal stílososabb is volt az épület kívül belül.
Ekkor megpillantotta Szofit, Megant, Natit, Esztert és Szandrát. Úgy tűnt éppen veszekedtek de Ella már nem hallhatta miről mert a csengő félbe szakította a "beszélgetést".
- Jól van gyerekek nyissatok ki a könyveteket a 99.  

                          --–-----------------------------------------------

Ella szófogadón nyúlt a táskájáért de nem volt semmi a padja melkett. Feltette a kezét. Remélte ez itt is egy szokás.
- Ó igen? - szólt a tanár- Úristen itt a trónörökös. Gyerekek köszönjetek. És mit seretnél Ella?
-Hello! - köszönt egyszerre az összes gyerek. Nem volt valami meggyőző.
-Helli! Csak nincsen könyvem.
- Ohh Ella ma itt fogsz tanulni velünk?
-Igen - mondta Ella kicsit szégyellősen.
-Nati gyorsan ülj mellé! És óra után hozz neki könyveket a könyvtárból! Ella adfig nézd Nati könyvét!
-Jajj kérem csak azt ne-nyafogott Nati-Én már usmerem és egy általán nem kedves. Inkább üljön mellé a nagy "barátja" Megan. Mondjuk nem tudom, Ella mit eszel egy olyan baráton mint Megan aki többet tud a családi feszkóról mint te?
-Nati csak az első benyomásom nem volt valami jó fólad de lehetnének bartáok és Megan sem olyan negyon rossz mint aminek te ecsetelgeted. És tisztában vagyok a tudatlanságommal vele szemben. Úgyhogy természetesen még örülnék is neki ha mellém ülnél- válaszolt Ella nyugodtan és ois nevelői célzattal.
Nati vonakodva bár elfogadta az ajánlatot és elhozta Ella könyveit a szünetben. Nem is olyan rossz ez a lány.