Does he know? |Ziall ff| •Befejezett•

1. rész

Niall

Végre nyár van. Nyár, a táborok időszaka. Minden évben nagyon várom az év, ezen részét, ugyanis én is szoktam menni egy táborba. Zenetáborba. Már 12 éves korom óta. Mindig 2 csoportra voltunk osztva: aki táborozni, barátokat szerezni jött és aki nyári gyakorlat féleségre jött. Én most jártam ki a középiskolát, szóval én ettől a nyártól a tábor gyakorlatos csoportjába tartozom. De szerencsére ez nem olyan mint egy igazi gyakorlat, csak hasonló. Ugyan úgy részt vehhetünk minden programban mint a többiek. Zenélünk, kirándulunk, játsszunk és fürdünk, ugyanis a tábor minden nyáron egy tó közelében kerül megrendezésre.  Holnap már kezdődik is a 2 hetes tábor. Már alig várom!

Zayn

-Nem, nem és nem!! Én biztos, hogy nem fogok zenetáborba menni 20 éves létemre! -kiabáltam a szüleimnek. Sosem szoktam velük kiabálni, de már nem bírtam tovább. 20 évesen táborba?! Esetleg az óvodába nem akarnak visszaküldeni?! Feleslegesen vitatkoztam, mert szüleim már beirattak a táborba. Ezaz, holnap szenvedhetek a sok idióta között...De legalább csinálhatom amit szeretek. De barátokat szerezni biztos, hogy nem fogok. Nem azért megyek oda. Van elég barátom itthon.
Rájöttem, hogy már egy ideje csak állok a nappaliban és a falat bámulom, ezért felfutottam a lépcsőn egyenesen a szobámig. De mikor felértem, anyám hangját hallottam lentről.

-Zayn kincsem, összepakoltál már holnapra?!

-Persze!- kiabáltam le neki, majd becsukatam szobám ajtaját. De természetesen semmi sem volt még berakva a táskámba.

21:13 és én ilyenkor pakolok. De legalább nem kell sok mindent. Elővettem egy nagyobb utazótáskát és belepakoltam ami szükséges volt. Pár alsót, gatyát, pólót, melegebb ruhát, törölközőt....
Lehet, hogy valamit itthon fogok hagyni. De ha tényleg itt hagyok valamit akkor remélem, hogy valami fontosat, ami nélkül nem tudnék ott maradni és haza kell jönnöm érte. Ha így lenne, tuti nem mennék vissza a táborba. Igazából akár direkt is hagyhatnék itthon valamit.
De inkább nem agyalok ezen és elmegyek fürdeni és aludni.