Does he know? |Ziall ff| •Befejezett•

9.rész

Niall szemszöge

Reggel elég későn keltem. Már ha nevezhetjük ezt reggelnek. 11:24 van. Egyedül voltam a szobámban. Felültem az ágyamon és elgondolkodtam a tegnapiakon. Jézus, nem tudom eldönteni, hogy kinek volt cikibb a tegnap este, nekem, Zaynnek vagy a többieknek. Minden esetre nem értem miért kellett kicsapnom a hisztit. Mint valami óvodás. De annyira mélyen érintett ez a dolog, én tényleg megszerettem Zaynt és most, hogy bevallotta, hogy meleg... Mármint örülök neki, mert így legalább több esélyem van nála.
Azért lettem ettől a kijelentéstől szomorú, ugyanis eddig nem tudtam, mit gondoljak róla, hetero vagy sem!? Nem tudtam eldönteni. És azért volram szomorú, mert egész eddig, azt próbáltam beadni magamnak, hogy hetero és nincs nála esélyem. Ráadásul nem sokkal a tábor előtt az egyik unokatestvérem nagyon beteg lett és aggódom érte. Sok érzelem összetorlódott bennem és ez volt a legjobb módja kiadni magamból. Zayn miatt nagyrészt csak örömkönnyeim folytak, bár szerintem az este végére már azt sem tudtam, miért sírok. Borzalmas volt. Egyszerűen csak ültem és sírtam.

-Jó reggelt Niall! - jött be Zayn a szobába. - Látom felébredtél. Meg akartalak várni, de nagyon ki kellett mennem a mosdóba. Aztán kicsit tovább tartott mint gondoltam...

Ezen csak nevettem, majd elkészültem és együtt mentünk ebédelni.
A délutáni program sajna le lett fújva, ezért azt a feladatot kaptuk, hogy páronként (azok voltak egy pár akik egy házikóban laktak) írni kell egy rövid dalt és este elő kell adni a nyűriknek. Külön lesznek pontozva a kicsik és a nagyok. Fél hatig kellett befejeznünk. Akinél nem volt hangszer, annak adtak.

-Tehát Niall, miről írjunk dalt? - huppant le az ágyra Zayn, majd térdére támasztotta könyökeit, arcát pedig a tenyerébe temette.

-Nem tudom. Valami pozitív dologról kéne.

- Oké. Mit szólnál egy szakítós dalhoz? - nézett fel rám lelkesen.

-Aha nagyon jó... A szakítós dalok mégis mióta pozítívak? - vontam fel a szemöldököm.

-Jaaaajj nem olyanra gondoltam! Nem a bőgős, depizős dalokra gondoltam, hanem arra amikor "örülsz" hogy szakítottatok és tudatod a másikkal, hogy nem érdekel, te már túlléptél rajta, élvezed a szingli életet és boldogan várod a következőt.

-Én benne vagyok, de a szöveget te írod, mert nekem nincs ötletem ilyen témában. De azért azt, hogy "boldogan várom a következőt", ne rakjuk bele ha lehet.

- Jól van. - nevetett Zayn, majd az ágyon hátradőlve kezdett a szövegen gondolkodni. Ami eszébe jutott, rögtön lejegyzetelte és igazából elég jól haladt a részével bár gondolom, fog még rajta csiszolni.

Én eközben a dalunk zenei alapján dolgoztam kisebb, nagyobb sikerekkel.
Mikor Z már tökéletesítette a szöveget, én pedig megmutattam az alapot, kezdődhetett az igazi munka.
Zayn betanulta az alapot zongorán. Vagyis szintetizátoron, én pedig a szöveget tanultam meg. Ezután megbeszéltük, hogy ki melyik részt énekli. Talán a címadás volt a legnehezebb rész az egészben. Nagyon sokat gondolkodtunk rajta, de semmi sem volt megfelelő.

-Egyébként Niall, most, hogy ketten vagyunk és senki sem zavar minket... Kérdethetek valamit? - nézett rám szobatársam ijesztően komoly arccal.

-Persze...

-Az van, hogy...

-Fiúúúúúk!!!!! Lejárt az idő. Ti jöttök. Adjátok elő a dalt. - rontott be Lucy, mi meg kb. azt sem tudtuk hol vagyunk.

-Hogy mi??? - értetlenkedtem hiszen azt hittük, hogymég bőven van időnk. Nem ártott volna nézni néha az időt.

-Jól hallottátok. Szóval mi a címe a dalotoknak? - itt egymásra kaptuk a tekintetünket Zaynnel, ugyanis mindketten tudtuk jól, hogy ez az egy lépés kimaradt.

-Öhmmnnn... - szólaltam volna meg és nyögtem volna ki egy random szót, ha Zayn nem szól közbe...

-Niall. A dalunk címe Niall. - mondta magabiztosan amire tőlem csak egy amolyan "te normális vagy?!" tekintetet kapott.

-Rebndben. Kezdhetitek. - mondta Lucy lelkesen.

Előadtuk a dalt és egész jól sikerült, bár ezt a Niall-dal címes dolgot még mindig nem értem.

-Egyébként mit akartál momdani? - néztem Zaynre, miután Lucy elment meghallgatni a többi versenyzőt.

-Mindegy... Nem fontos. - sóhajtott Zayn.

Az eső még mindig megállás nélkül esett. Olyan szinten zuhogott, hogy ha kiléptel akár csak fél percre, olyan vörös foltok jelentek meg a karodon az erős esőcseppektől, hogy az hihetetlen.

Talán fél kilenc lehetett mikor elállt az eső, ezért megtarthattuk az eredmény hirdetést. Nálunk a 'nagyoknál' csak első helyezett volt, mert túl kevesen vagyunk.

-Tehát a győztes nem más mint... - alig
bírtam magammal, mert én tényleg nagyon szeretek zanélni és énekelni és kíváncsi voltam, hogy hogy értékelnek. - Harry Styles és Louis Tomlinson!

-Oooooooooooo ennyiiiiiiiiii! - ugrott fel ordítva Louis Harry-t rángatva. - Nyertünk Harry, nyertünk! Ennyik vagytok! - nézett végig rajtunk fülig érő szájjal, még mindig ordítva és Harryt nyúzva. Erre mindenkiből kitört a nevetés.

-----

Az eredmény hirdetés után elmentünk vacsizni egy étterembe. Ezután mindenki elment fürdeni és elintézte a dolgait és ment aludni. Ugyanis az eső ismét megeredt. Úgy látszik ez egy esős nap. De remélem, hogy holnap már nem fog esni. De az biztos, hogy nagy sár lesz.

-Hát akkor jó éjszakát Zayn! - kapcsoltam volna le az éjjeliszekrényen lévő lámpát.

-Várj! Tudod amit mondtam délután, hogy beszélni szeretnék veled...

-Igen?

-Nem bírom magamban tartani! Megbeszélhetnénk most? - hajtotta le a fejét, majd újra rám nézett. A mondat végére viszont elhalkult a hangja mintha valami nagy baj lenne.

-Persze, még úgysem vagyok álmos. Mondd! - ültem fel és kíváncsian figyeltem Z gondterhelt arcát...

Halikaaaaa. Íme egy új rész bár elég rövid lett😕. Próbálok sietni a folytazással❤️

2018.11.27.

~L
💜