Does he know? |Ziall ff| •Befejezett•

8.rész

Átmentünk Hope-ék szobájába, majd ott kezdtünk játszani. Bevallom kicsit féltem, mert nem igazán tudtam, hogy mire számítsak...Mármint, nem ismerem õket még annyira és nem tudom, hogy náluk milyen egy felelsz vagy mersz.

-Mindenki attól kérdez akitõl akar, vagy pörgessünk üveget?- kérdezte Hope.

-Mindenki attól akitõl akar szerintem.-rántott vállat Kylie.

-Úgy látom a kis Kylienak tervei vannak már.-vigyorgott Hope Kyliera.

-Vannak ám...-ült le Kylie a föédre, a két ágy közé. A jobb oldali ágyra letelepedett Niall, mellé pedig Hope. A bal oldali ágyon ült Harry törökülésben, mellette pedig Louis feküdt, fejét Harry ölébe hajtva.

Miközben a Louis haját cirógató Harryt néztem, ráeszméltem, hogy nekem is csinálnom kéne valamit, ezért leültem a földre Kylie mellé. Ezután elkezdtük a játékot. Nagyon féltem, ezért imádkoztam, hogy sokára kerüljek sorra. Szerencsémre Louis kezdett, aki Kylie-tól kérdezett.

-Hmm...Kylie felelsz vagy mersz?-nézett pimaszul Louis.

-Merek.

-Hát jó...kezdjünk valami közepessel...Mondjuk...Smárold le Hope-ot, legalább 10 másodpercig.

Kylie simán megcsinálta amit Louis kért. Hát igen, én itt kezdtem el félni. Én nem akarok senkivel smacizni, vagy vetkõzni vagy egyéb ilyen dolgot csinálni. De ha meg felelek, lehet, hogy olyat kérdeznek ami nekem túl személyes. De ha nem válaszolok akkor szépenszólva, egy senkinek fognak tartani és hát ezt sem akarom.

-Tehát akkor most én jövök- dörzsöltre össze tenyereit Kylie.-Zayn! Felelsz vagy mersz?

-Öhmm...hát én...- ebben a pillanatban lefagytam. Megállt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Mindenki engem bámult. Hope és Niall bíztatóan bólogattak, míg Louis és Harry értetlen tekintettel meredtek rám.

-Zayn, azt kérdeztem, hogy felelsz vagy mersz? -lengette kezét elõttem Kylie. Erre a pillanatra észbekaptam és megpróbáltam kinyögni egy épkézláb választ.

-Öhm..azt hiszem felelek. Igen.- nyögtem ki végre válaszom egy sóhaj kíséretében.

-Okés..tudtam, hogy ezt fogod választani, ezért már készültem egy kérdéssel. Erre már nagyon régóta kíváncsi vagyok. Melyik nemhez vonzódsz?

-Én...hát...a fiúkhoz.-válaszoltam félénken. Hope és Kylie csak azzal az "Én tudtam" fejjel nézett rám. Harry és Louis pedig egymásra néztek, majd felvont szemöldökkel pillantottak vissza rám.

-Hát ez nem volt valami bíztató.-szólalt meg Louis.

-Tudom...csak még sosem mondtam el senkinek és...

-Egyébként meg tudtuk...-nevetett fel Harry.

-Honnan?-kérdeztem kínomban.

-Mi is melegek vagyunk. Rádnéztünk és tudtuk, hogy te is az vagy.

-Héééj, Kylie és én nem vagyunk melegek, de mi is tudtuk, hogy õ az.-háborgott Hope.

-Jaj, nagyon ügyesek vagytok lányok!-mondta Harry vékony hangon, vicsorítva. Erre mindenkibõl kitört a nevetés. Kivéve Niallbõl. Õ a kijelentésem óta csak bámul rám. Nem is tudom, mintha dühös, vagy szomorú lenne. De egy kis meglepettséget is létok rajta. Ezt viszont a többiek is észre vették.

-Niall, minden rendben?-kérdezte Harry, majd mindenki aggódóan fürkészte Niall arcát.

-Persze, minden oké...csak ki kell mennem a mosdóba.- szállt fel az ágyról, majd kilépett a szobából.

-Tudja valaki, hogy mi van Niall-el?- kérdezte Kylie, amira mindenki csak megcsóválta a fejét, jelezve, hogy senki sem tud semmit.

-Majd holnap beszélünk vele, de most légyszi ne rontsuk el a hangulatot.-kérte Hope,amire mindenki bólogatott, majd folytattuk a játékot.

A játék további részében nagyon jól szórakoztunk, viszont hajnali 1 órakor már szinte letapadt a szemünk, ezért abbahagytuk a játékot, majd ment vissza mindenki a kunyhójába. ekkor jutott csak eszembe...Niall még mindig nem jött vissza. Bementem a szobánkba, hátha ott van, de nem volt ott. Eléggé kétségbe estem, hisz' már órák óta a mosdóban van. Mi van ha valami kárt tett magában, vagy elrabolták? Vagy megszökött? Gyorsan átmentem a fürdõszobának nevezett épületbe. Hál' Itennek Niall is ott volt.

A hideg kövön ült és csak bámulta a földet.Felkapcsoltam a villanyt, beljebb léptem, majd becsuktam az ajtót. Erre a mozdulatomra Niall összerezzent, majd felnézett rám. A szemei pirosak voltak. Sírt? Vagyis hülye kérdés...még mindig sír! Csak úgy potyogtak a könnyei, de nem szólt semmit. De miért sír? Még sosem voltam ilyen helyzetben, ezért nem tudtam mit csináljak. Leültem Niall mellé és megöleltem. Ő vállamra hajtotta fejét és úgy szipogott tovább. Lassan simogatni kezdtem a hátát. Ott ültünk néma csöndben. Nem is tudom meddig...De egyszer csak már semmijen szipogást és sírást nem hallottam. Vállamon pihenő fejecskére pillantottam. Niall elaludt. Az én vállamon. Az én karjaim között. Ennél csodálatosabb dolog még nem történt velem.

Mivel nem lett volna szerencsés az éjszakát a mosdóban tölteni, de Niallt sem akartam felkelteni, ezért gyengéden megemeltem puha kis testecskéjét és óvatosan átvittem a kunyhónkba. Mivel pizsamában felelsz vagy merszeztünk, nem kellett azzal bajlódnom, hogy átöltöztessem-e Niallt vagy ne.
Gyengéden befektettem az ágyába, majd betakartam.

-Szép álmokat Niall! -suttogtam nagyon halkan, majd egy apró puszit nyomtam puha arcára. Nem ébredt fel rá. Ezután én is befeküdtem az ágyamba. Niall szuszogására aludtam el.

Halihóóóó. Már nagyon nagyon régen volt rész és mivel általában akkor van ikletem, mikor szomorú vagyok, és most igazából elég szomorú hangulatom van, csak úgy dőlt belőlem a mondanivaló. (?)
Tehát ismét egy rész.
Nektek hogy tetszett???
Egyébként már nagyon közeledünk a könyv vége felé.😢😢😢
Na mindegy, próbálok sietni a kövi résszel. 💞💖

2018.11.02

~L
💜