A felszín alatt //Chardre

2

Pillanatok alatt elveszettem az irányítást a saját testem felett fogalmam sem volt róla mit csinálok többé.. Kicsit fentebb ültem, és a tarkójához nyúlva közelebb húztam magamhoz miközben először tétován, majd egyre határozottabban és szűntelenül csókolóztunk.

Én, Leondre Devries és Charlie Lenehan. A legbizarrabb álmaimban sem tudtam volna ezt a jelenetet látni, még akkor sem ha valójában sokszor elképzeltem már, ahogy megtörténik. Hirtelen lágy és szokásosan meleg kezeit éreztem, ahogy elkezdi felhúzni a pólómat, és kirázott a hideg attól, ahogy ujjai lassan végigsiklanak a bőrömön.. Először segíteni akartam neki, de végül elhúzodtam kezétől. Ennek nem szabadna megtörténnie! Ez nem helyes. Eltoltam magamtól a felettem tornyosuló fiút és idegesen felálltam a kanapéról.

Ch: - Ne.. Ne haragudj azt hittem szeretnéd.. - vörös fejjel ült fel és tanácstalanság tükröződött a szemében miközben folyamatosan engem nézett..
L: - Én.. Charlie én nemtudom mit szeretnék.! Ez az egész.. Olyan hirtelen történt és teljesen összezavar. - könnyek gyűltek a szemembe és lesütöttem a szemem.
Ch: - Leo..? - feállt és megfogta a kezem. Nem akartam, mégis hagytam neki, hogy végigsimítsa az arcom selymes ujjaival. - Én egy ideje pontosan tudom mit érzek.. - finoman megemelte az állam és elmosolyodott.
L: - És mit érzel? - még mindig a kezét szorongattam, miközben a bennem tomboló érzések lassan széttéptek belülről.
Ch: - Talán.. Talán tényleg nem helyes de.. Azthiszem én egy kicsit beléd estem Leondre Devries. - Mélyet sóhajtott és hátrébb lépett. Nemtudtam megszólalni, képtelen lettem volna neki bármit mondani. Hagynom kellett, hogy a tetteim beszéljenek.. És hogy mit tettem? Egyetlen mozdulattal húztam vissza magamhoz a látszólag valahová melyre elsüllyedni kívánó fiút és újból megcsókoltam..