A felszín alatt //Chardre

13

Ha Tillie 10 perccel később ér oda talán most nem feküdnék itt az ágyamon azt várva, hogy anya végre kész legyen az ebéddel, hiába nincs már étvágyam se egy ideje..

Őszintén szólva utáltam magam amiért ennek teszem ki a családom, de ez nem az én döntésem volt. Nem az én döntésem volt elbaszódni és visszaesni abba gödörbe ahonnan már egyszer kimásztam..

T: - Bejöhetek..? - kérdezte Tillie, de a válaszomat már nem megvárva lassan belépett és leült mellém az ágyra.

L: - Már itt vagy szóval.. - nemtudtam hogyan kellene befejeznem a mondatot, ezért csak halványan elmosolyodtam és lehajtottam a fejem.

T: - Tegnap még egész nap ki voltál ütve a.. Szóval amiatt, de úgy gondoltam most már talán beszélhetnénk.. - a mondat közepén mélyet sóhajtott, és a vállamra hajtotta a fejét. - Tudni szeretném mi jutottatott odáig, hogy ezt tetted magaddal. - finoman megragadta a csuklómat, majd az ölébe húzta.

A finom mozdulatától öszerezzentem, mintha csak újra kést döftek volna a sebekbe.

L: - Tillie én.. Tillie én szerelmes vagyok valakibe akibe nem szabadna. - mélyet sóhajtottam és felálltam az ágyról.

T: - Charlie az, ugye? - kérdezte halkan miközben halvány mosolyra húzta a száját.

Ha lett volna nálam víz ez után biztosan mindet szökőkút módjára köptem volna ki.. Az arcom a vörös élénk árnyalataiban pompázott, de úgy gondoltam nem fogok hazudozni többé. Se másoknak.. Se magamnak.

L: - Igen. - ismét megjelent a már jól ismert gombóc a torkomban, másodpercekkel később pedig már sós könnycseppek mardosták a bőröm.

L: - Sajnálom.. - nemtudom miért kértem bocsánatot, egyszerűen csak azt éreztem melegnek lenni olyasmi amit szégyellnem kell.

T: - Hé, Leo! Figyelj, engem nem érdekel hogy kihez vonzódsz, mi a családod vagyunk és nagyon szeretünk.. És segíteni fogunk talpra állni ebből akár akarod, akár nem. - szorosan megölelt amitől mégjobban sírni kezdtem.

Tilliet körübelül 13 éves kora óta tartom skizofrénnek.. Az egyik pillanatban hisztisebb és gyerekesebb mint 4 éves korában volt, a következőben pedig már egy 60 éves, sokat megélt idős nénihez tudnám a mentális szintjét hasonlítani. Sokat beszélgettünk és hálás voltam neki.. Hosszú idő óta először éreztem azt hogy van kiút a sötétségből. Miután visszaültünk az ágyra mindent elmondtam neki ami a turné során történt, mindent rólam és Charlieról..

A: - Gyermekeim fontos közölni valóm van szóval gyertek le légyszíves! - a beszélgetésünket anya konyhából kiszűrődő kiabálása szakította félbe.

L: - Oké, egy pillanat! - próbáltam kis vidámságot erőltetni a hangomba, hátha akkor nem lesz ilyen borzasztóan lehangoló az egész jelenlétem másoknak. Letekertem a kötést a kezemről, Tillie pedig áttörölte egy fertőtlenítős ruhával a még csak kezdetlegesen összeforrott vágásokat. Nem akartunk kórházba menni ezért ez mindenképpen szükséges volt, bármennyire is pusztultam bele a bőrömet maró fájdalomba valahányszor anyag érintkezett vele.
Azért kicsit vicces, hogy mindezt azért csináltam hogy ne kelljen többé fájdalmat érezzek, most viszont fizikailag rosszabb mint bármi amit eddig éreztem.. Felvettem egy pulcsit, és lesétáltam a lépcsőn.

A: - Hogy vagy kincsem? - jó volt látni anya csillogó tekintetét miután észrevette hogy mosolyogva léptem be a konyhába.

L: - Megvagyok. - gyengén megvontam a vállam és megöleltem. - Mit szerettél volna mondani?

A: - A kaját sajnos teljesen odaégettem, ezért ma étteremben ebédelünk. Remélem nem baj ha most azonnal indulunk. - ahogy kissé kínosan elnevette magát, Tillievel egyszerre ráztuk meg a fejünket, majd mi is csatlakoztunk hozzá.

Beszálltunk a kocsiba és pár perc alatt meg is érkeztünk az étterembe. Útközben többnyire zenét hallgattam, és próbáltam hozzászokni a gondolathoz hogy majdnem 2 hét után most fogok először emberek közé menni. Egy pillanatra még el is hittem, hogy ez most talán jól fog elsűlni, de minden pozitív érzésem addig tartott amíg be nem léptünk az ajtón..

Mintha mellbe vágtak volna. Ismét azt éreztem nem kapok levegőt, ezért a szavak nélkül feltett kérdésemre válaszokat várva anyára néztem.

A: - Elég régen találkoztatok már Charlieval, szóval gondoltam jót tenne ha most tartanánk egy közös családi ebédet vele és Karennel. Hátha ő többet tudna segíteni neked mint mi. - mondta halkan és megsimogatta a fejem..

Folytatás következik

A/n:
Szóval vote és komment ha várjátok a folytatást💙