A felszín alatt //Chardre

5

Mélyen beszívtam pulóverének jellegzetes illatát, és egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből mennyire jó hogy ő itt van nekem. És nagyon szerettem.. Igen, jobban mint egy legjobb barátot, igen, jobban mint ahogy azt szabadna.
A hajamat cirógatta, és jó pár percen keresztül csak szótlanul ültünk összebújva.. Mint két barát aki túlságosan szereti egymást.. Mint egy.. pár.

Ch: - Most ez így neked jó? - még mindig a fejemet simogatta, és talán ha most nem szólal meg, el is alszom előbb-utóbb.

L: - Mi jó? - felvontam a szemdököm és felnéztem kéken csillogó szemeibe. Valahányszor csak ránézek, semmi másra nemtudok gondolni azon kívül mennyire tökéletes..

Ch: - Hogy.. Így a vagyunk. - finoman megrántotta a vállát és elmosolyodott.

L: - Őszintén? Boldoggá tesz.. - talán túl komoly volt a kijelentésem.. Újra összeszorult a mellkasom, ahogy megéreztem szívének hirtelen heves dobogását..

Ch: - Őszintén? - komolyság tükröződött tekintetében miután halvány mosolyra húzta ajkait. Meg akartam csókolni.. Megint.

L: - Őszintén. - a dereka köré kulcsoltam a kezeim és szorosan magamhoz húztam.
Érezni akartam, hogy itt van mellettem, érezni a szívét ahogy dobog, érezni, hogy ő az egyetlen..

Ch: - Tudtad, hogy nagyon szeretlek.? - a hüvelykujjával finoman kezdte simogatni az arcom amitől kirázott a hideg. A kezére tettem a kezem és gyengén megráztam a fejem.

L: - Én is szeretlek.. De én úgy szeretlek. - felnéztem rá, és a szemeiből áradó melegség, egy pillanat alatt feltöltötte a lelkem.

Mint egy kora tavaszi napsugár. Mint egy télen fellobanó kandallói láng.. Undorító, hogy ilyen nyálas dolgok mennek keresztül a fejemen csak azért, mert itt van mellettem. Meghülyültem. Ez már biztos.

Ch: - Az utóbbi hetekben.. Mióta szakítottunk Chloeval, sok minden lett más. Köztük én is.. Nemtudom miért, és nemtudom hogyan de egy kicsit.. Egy kicsit sokat gondolok rád, vagyis ránk, és egy tucat mi lenne ha..'ra..

L: - Mi lenne ha..? - az ölébe hajtottam a fejem és onnan néztem fel rá.

Ch: - Igen. Például mi lenne ha most megint megcsókolnálak? - nem várta meg a válaszom.

Elsimított egy az arcomnak biztonságos takarást nyújtó tincset és lágyan ajkait szinte csak ráhelyezte az enyémre. Újra és újra megcsókoltam először apró, egyszerű puszikat kaptam, majd megfogtam a fejét és hagytam hogy végül a nyelve is bejusson a számba.. Ez volt az első igazi csókunk. Nem fogok hazudni. Imádtam. Legalább én..

Charlie arca a vörös halvány árnyalataiban pompázott, és nagyot nyelve állt fel a kanapéról. Zavarodottnak tűnt. Én tényleg azt hittem, ő is ugyanúgy szeretné ahogy én.. De ugylátszik tévedtem.

Ch: - Szerintem én megyek és lefekszem. - megvakarta a tarkóját és lehajtott fejjel hátat fordított.

L: - Egyedül alszol? - meredek kérdés volt, de bevállatam.

Szerettem volna vele aludni. Összebújni.. És megint megcsókolni. És.. Na jó, most állítsd le magadat Leondre.

Ch: - Azthiszem igen. A másik szobában. Ne haragudj.. - mélyet sóhajtott és rideg tekintettel nézett rajtam végig mielőtt otthagyott volna a szegényesen kivilágított nappaliban.
Egyedül..

Megfogtam a telefonom és úgy ahogy voltam, farmerban levágtam magam az ágyra.

Az alvás gondolata most valahogy a lehetetlenséggel vált egyenlővé, így tehetetlenül forgolódtam az ágyban. Bőven éjfél után járhatott az idő, amikor még mindig a kedvenc párnámat ölelgetve bámultam a sötét plafont. Charlietól kaptam.. Nem a plafont, a párnát. Olyan illata volt mint neki, a legeslegjobb illat. Úgy hiányzik, pedig itt van a másik szobában.

Összeszorítottam a szemem, aludni akartam és felkelni mielőtt mégnagyobb rémálommá válik ez az egész.

Ch: - Alszol..? - Charlie ajtó felől szűrődő lágy hangjára reflexből felkaptam a fejem, de nem válaszoltam.. Ő odakint, én idebent, ő döntött így.

Ch: - Nézd Leo.. Ne haragudj, én.. Szeretlek és sajnálom. Gondolkoztam, és tudom, hogy már biztosan alszol szóval nem hallod de.. Áh, nem is tudom miért vagyok itt, valószínűleg ha nem aludnál akkor se érdekelne, jogosan haragszol.. Csak annyi hogy nem akartalak megbántani.. Jó éjt. - hallotam, ahogy eddig nekitámaszkodott az ajtónak, és most elemelkedik onnan.
Képtelen lettem volna hagyni hogy elmenjen..

L: - Ceejay.. - mélyet sóhajtva feálltam és kiléptem a szoba elé. - Maradnál még egy kicsit? - lehajtottam a fejem és csak szemmel felnézve rá mosolyogtam.

Felcsillant a szeme, és mielőtt bármit mondott volna felkapott az ölébe, és utána már csak az ágyra rakott-, vagyis inkább dobott le.

Ch: - Szeretnék. - felém emelkedett, és könyökével a fejem két oldalán támasztotta magát.

L: - Biztos? - nagyokat pislogva néztem rá. Kissé féltem mit reagál de kétoldalról megfogtam az arcát, és gyengén végigsimítottam.

Ch: - Végülis aludni nem muszáj.. - felvonta a szemdökét és nevetett.

Szerintem sokkot kaptam.. Gyorsan kierőltettem magamból egy gyenge nevetést de gondolat, hogy Charlie és én.. Azt.. Egyszerűen beásta magát az agyamba, és ott maradt.

L: - Csak maradj.. Közel. - átkulcsoltam a háta mögött a kezeim és magamhoz öleltem. - Charlie illatod van. - suttogtam miközben oldalra fordulva a vállához hajtottam a fejem. - Szeretem. - mély levegőt vettem és becsuktam a szemem.

Ch: - Én meg téged szeretlek - olyan ritkán mosolyog most mégis azt tette. Nem láttam, de éreztem. Összekulcsoltam a lábaimat a dereka körül, miközben egymással szemben feküdtünk folyamatosan egymást ölelve..

Életem legszebb percei voltak, és nem gondoltam semmire, nem is tudtam volna. Itt volt minden amire vágytam. Itt volt Charlie, itt volt az illata, az ölelése, és a szuszogása amit a nyakamnál folyamatosan éreztem.

L: - Aludhatok..? - a sötétben fekvés adta, hogy suttogva beszéljek így talán csak "romantikusabb" volt. Ennél buzisabban nem is tudnám megfogalmazni a gondolataimat, de mit várjak magamtól ezek után?

Ch: - Aludj jól Leondre. - puszit nyomott a homlokomra és újra a hajamat kezdte lassan simogatni.

L: - Ceejay.. Szeretlek. - kifújtam a benttartott levegőt és magunkra húztam a takarót.

Ch: - Én jobban.. - megfogta a kezem és az utolsó amit éreztem mielőtt elaludtam az, ahogy összekulcsolt ujjainkat a mellkasához szorítja..

{..Folytatás következik..}
~Ha tetszett ne felejtsd el egy vote-val vagy kommenttel jelezni~