A felszín alatt //Chardre

4

...Nem akartam ilyen..
Elbaszott lenni..

Ch: - Leondre.. Beengedsz? - halkan kopogott és olyan lágyan beszélt, hogy lehetetlenség lett volna nem mosolyognom.

Felálltam a padlóról és elfordítottam a kulcsot a zárban. Szótlanul néztem rá, amire Charlie válasza egy hasonlóan szótlan ám a legkevésbé sem rideg tekintet volt. Vegyes érzelmek ezrei üvöltöttek az arcáról. Pár másodpercig csak néztük egymást utána nem bírta tovább.

Ch: - Cseszd meg Devries, hogy ezt csinálod velem! - összeráncolta a homlokát, és lassan, de szorosan magához ölelt. Az ölelésében biztonságban éreztem magam. Mindig sikerült megnyugtatnia.

L: - Mit csinálok? - finoman felvontam a szemdököm és vigyorogva végigmértem.

Ch: - Összezavarsz. - megfogta a kezem és megrázta a fejét.

L: - Ne haragudj, hogy elcsesztem a barátságunkat.. Én megértem, ha többet beszélni sem akarsz velem, csak a koncertek és ennyi.. Vagy.. Az se. - összekulcsolt ujjainkat bámultam, nem értettem miért nem húzza már el a kezét.

Ch: - Igazából szeretem hallani a hangod. Még ha olyan ritkán énekelsz is. - halványan elmosolyodott és egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Ajkai a bőrömön olyanok voltak akár a drogos mikor végre anyaghoz jut. Függővé válik tőle miközben észre sem veszi. Kezdett egyre kevésbé kétségessé válni mit érzek Charlie Lenehan iránt. Én tényleg.. Szeretem őt. Annyira szerettem volna azt válaszolni, hogy 'én meg téged szeretlek' de nem mertem. Valahogy csak..nem.

L: - Akkor fogunk még beszélni.? - elengedtem a kezét.

Ch: - Ha most egy pillanatra befogod a szádat.. - betűrte az éppen hosszúnak mondható hajamat a fülem mögé és megint olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem meleg leheletét mikor kifújta a levegőt.. Először egy gyenge csókot szinte csak lehelt a számra, de utána újra neki esett és miközben ismét csókolóztunk más semmire sem tudtam gondolni.. Bármi jutott eszembe a végén mindig csak ő volt, és én. Ezúttal én húzódtam el, de még ígyis pár centis távolságból néztem rá. Olyan tökéletes.. Tényleg az volt.

L: - Ez az egész szerelem téma úgy van elbaszva, amennyire csak el lehet baszni valamit. - elnevettem magam, mire Charlie is nevetni kezdett megvillantva ezzel imádni valóan apró gödröcskéit.

Ch: - Egyetértek. - visszasétáltunk a nappaliba, és mikor leültem a szokásos helyemre a kanapé szélén azt hittem tartani fogja a távolságot. Nem tette. Szorosan leült mellém és a vállamat átkarolva húzta a fejemet a mellkasához.. Olyan jó illata van.

🌹{..Folytatás következik..}🌹