A felszín alatt //Chardre

6

Másnap reggel kinyitottam a szemem és Charlie békésen alvó arcával találtam szemben magam. Tehát nem csak bedrogozva álmodtam az egészet.. Ő mosolygott álmában.. Hogy lehet valaki ilyen édes?

Tenyeremet finoman az arcához érintettem, és a hüvelykujjammal a szemöldökétől a szája sarkáig végigsimítottam az arcát. Lassan kinyitotta a szemét és álmosan pislogott rám csillogó szemekkel.

L: - Jó reggelt.. - elmosolyodtam és visszatemettem párnáim közé a fejem.

Ch: - Jó reggelt Devries. - kezei közé fogta az arcom és hosszan megcsókolt.

Feküdtünk az ágyban, Charlien nem volt póló, így miközben hozzábújtam tökéletesen éreztem felső testének forróságát, ami mondhatni elvette az eszem. Charlie létezése önmagában elvette az eszem.

L: - Hogy aludtál? - kihasználva helyzetünket Ceejay mellkasába fúrtam a fejem és visszahunytam a szemem.

Ch: - Tökéletesen. - puszit nyomott a homlokomra és feltápászkodott miközben fejemet hagyta visszaesni az ágyra.

L: - Ugye nem mész el? - kissé féltem a reakciójától de nevetve a keze után nyúltam.

Ch: - Mindjárt 11óra.. Turnén vagyunk baba. - vigyorgott és a kezemnél fogja felrántott az ágyból.

L: - De én fáradt vagyook.. - nyavalyogtam tovább de látszólag fölöslegesen, ugyanis csak elővette a telfonját és nevetve örökítette meg az ágyban ferengésem szentimentális pillanatát.

Ch: - Imádom hogy, ilyen cuki vagy. - gödröcskéit megvillantva megrázta a fejét és átment a szálloda fürdőjébe.

Én pedig.. Párnába süllyesztett arccal próbáltam gyengíteni a kényszert, hogy sikítsak. Tudom, nem ez volt az első alkalom, hogy babának hívott, de mióta tudom mit érez azóta minden sokkal másabb. Mióta azt mondta szeret. Úgy szeret. Felkeltem, és a szekrényemhez sétáltam. Aztán át az övéhez. Egy baromnak éreztem magam, de Charlie ruháinak gondolata ennél is sokkal erősebben hatott rám. Körbenéztem, és az egyik kedvenc pulóverét vettem ki, majd tettem át a sajátjaim közé. Túl jó illata van.

Ch: - Leeooo - a fürdőszobából tompán kiszűrődő ordításra összerezzentem.

L: - Segíthetek valamiben? - én naivan azt hittem fogat most vagy valami, de 'sajnos' nem.. Zuhanyzott. Ott állt előttem meztelenül, ahogy bedugtam a fejem az ajtón. Nagyot nyeltem, és hiába próbáltam tartani a szemkontaktust, szinte képtelenség volt nem azt bámulni mennyire hihetetlenül.. jól néz ki.

Ch: - Bent hagytam a törülközőmet a szobában idetudnád hozni? Nem szeretnék ruha nélkül rohangálni a szobában gondolom megérted.. - akaratlanul is elnevettem magam, és bólintva becsuktam az ajtót.

L: - Nehogy bejöjjön valami fan és megerőszakoljon! - kiabáltam utána még mindig nevetve.

Valójában szerintem életemben nem voltam ennyire zavarban ugyanis Charlie teljesen meztelen látványa.. Nos elég ha annyit mondok hatott rám bármennyire is próbáltam ellenállni saját gondolataimnak. Neki viszont fogalma sincs róla és nem is lesz.. Látszik, hogy neki ez nem számít ennyit.

Ch: - Nem akarsz a fanom lenni? - vigyorgott miután visszamentem hozzá, és a kezébe nyomtam a kért tárgyat.

Mikor átvette, vizes ujjai végigsiklottak az enyéimen, és megállt. Nem húzta tovább a kezét, csak nézett a szemembe, és várta hogy válaszoljak iménti kérdésére. Lesokkoltam. Laza akartam lenni, mint aki nem gondolkozott már órákon keresztül azon, milyen lenne Charlie Lenehannal..együtt lenni.. Ez volt talán életem legnehezebb feladata.

L: - Mi hasznom lenne belőle? - felvontam a szemdököm és vigyorogva néztem a zuhanyban álló fiúra.

Ch: - Legálisan erőszakolhatnál meg. Például. - a dereka köré csavart törülközővel lépett elém és egy lágy puszit nyomott az arcomra.

L: - Tehát hagynád magad..

Ch: - Nem mindekinek.

L: - Nekem se?

Ch: - Neked igen. - először komoly tekintettel nézett rám, de szinte azonnal tört ki a nevetés mindkettőnkből, majd vízcseppektől csillogó ajkait az enyémre tapasztotta és gyengéden megcsókolt mielőtt a szállodai szoba háló részéhez léptünk..

Ch: - Gyorsan felöltözök utána nézünk egy filmet? - finoman felvonta a szemdökét és miközben ujjainak külső részét az arcomhoz érintette kirázott a hideg.

Amikor hozzám ér.. Mintha álmodnék, nemtudom mi van velem, mikor vele vagyok.. Nemtudok gondolkodni. Ismét nagyot nyeltem, és halványan elmosolyodtam.

L: - Összebújós filmezés kajával, és puha takaróval? - nem gondoltam komolyan, mivel abszurd volt maga a gondolat is, hogy én és Charlie összebújva filmezzünk, de megkérdeztem.

Ch: - Valami olyasmi.. - ahogy a szokásosnál is szélesebb mosolyának köszönhetően csillogó kék szemeivel nézett rám, újból azt éreztem, vele vagyok teljes. Vele vagyok boldog. Miatta vagyok boldog. Boldoggá tesz..

L: - Szeretném. A filmet.. Meg téged is. - elnevettem magam, és a következő pillanatban azt a félreismerhetetlen ízt éreztem, aminek az első alkalom óta függőjévé válltam. Charlie ajkait.

A nyaka mögött összekulcsoltam kezeim, és a homlokomat gyengéden az övének döntöttem. Féltem, hogy ez egy álom. Féltem, hogy felébredek. Nem akarok. Kérlek..

Ch: - Na engedj öltözni. - parancsolt rám mosolyogva miközben kituszkolt a szobából.

L: - Csinálok egy popcornt! Habár amilyen lassú vagy, négyet is csinálhatnék. - nevetve kiabáltam a már zárt ajtó másik oldalán lévő fiúnak.

Ch: - Na menj a picsába! - nevetett.

L: - Azt hittem szeretsz.. - egyszerre nevettem, és tettettem a sírást, ami elég nevetséges lehetett, de hatásos volt..

Ch: - Imádlak. - már felöltözve lépett ki az ajtón, és a kezem után nyúlva húzott magához..

Vele szemben állva vártam mi jön ezután.. Talán ő várt arra, hogy én mondjak valamit.

L: - Persze. - úgy döntöttem még egy ideig játszom a sértődöttet, így nyomaték képpen megforgattam a szemem.

Ch: - Leondre Devries.. Nemtudom mondtam-e már neked, de ha nem, most megteszem. Nem voltam idáig biztos benne, mit is érzek pontosan.. Sok éjszakát virrasztottam át azért, mert nem tudtam mit is érzek irántad.. Aztán rájöttem. Lassan egyre jobban azt kezdtem érezni, számomra ez több mint egy barátság. Te, több vagy mint egy barát.. Ez van. Szerelmes vagyok beléd, szerelmes vagyok abba, aki vagy, minden apró mozdulatodba, vagy mondatodba. Szeretem amikor kimondod a nevem, szeretem amikor arról beszélsz mi jár a fejedben, szeretem ahogy néha az őrületbe kergetsz, szeretlek. Annyi alkalommal elakartam már mondani, de féltem. Sok volt a kétség, a korlátok és féltem. Reméltem elmúlik, de napról-napra erősebb lett, és hiába hittem jól leszek, nemtudom többé szőnyeg alá söpörni ezt az egészet. Igen, csókolóztunk. Sokszor. És, hogy imádtam-e.? Mindet. És.. - képtelen voltam tovább hallgatni Charlie tipikus Charliesan elfuserált szerelmi vallomását.

Sírni akartam. Elmondott mindent, ami az elmúlt időben jellemezte az érzéseim, az életem.. Nem válaszoltam, biztos voltam benne, ha bármit mondanék most.. Zokogni kezdenék. És nem akartam. Megráztam a fejem és magamhoz öleltem. Újra és újra beszívtam az illatát, miközben szorosan öleltem, és fejem a mellkasába fúrtam.. Szeretem őt. Mindenemmel. Mindenét.

🌷~Folytatás következik~🌷
Addig is ha tetszett vote-oljatok és kommenteljetek, legyen szép napotok💗

~Lilla👼