Gyönyörű
Olyan kibaszott depressziós vagyok valami le húz a mélybe,
Be ülök a szobámba és el menekülök a zenémbe.
Túlságosan le hangol ez a sok tré,
Úgy láttom élet most engem jól megtörtél.
Az emberek le néztek bántottak,
Nekem mély fájdalmat okoztak.
Sokszor el bújtam a szobámba egy lap felett zokogtam
Nagyon sok emberbe nagyon sokszor csalodtam
De jött egy angyal aki rá vett hogy a mikrofont felvegyem
Hisz nincs más csak a szó az én egyetlen fegyverem
Segített elesett voltam és most fel álltam
Segített mert szenvedtem de a csodára nem vártam
Nem tudom mikor, hogyan vagy, miért kerültem a helyzetbe, amibe vagyok.
De jól érzem magam gondoltam megfogom a tollat és írogatok.
Próbálok pihenni felkellni újra neki futni
És ebből a sötét erdőből ki jutni
Refr:
Gyere legyél a cipőmbe és lásd milyen az én helyemben lenni,
Mennyi szrságot kell nekem mindennap meg tenni.
Gyere én meg leszek a tiédbe csak hogy tudjuk milyen lenne
Lássuk neked az én élervitelem mennyire menne
Én érezném a fájdalmad te meg az enyémet
Hidd el többé nem játszanád a keményet
De ne hagyd hogy azt mondják hogy nem vagy gyönyörű
Mindegyik kapja be és te meg maradj magadhoz hű
Ne hagyd hogy azt mondják hogy nem vagy gyönyörű
Mindegyik kapja be és te meg maradj magadhoz hű
Azthiszem elveszik a humorom mikor ezt a sok szart láttom,
Érzem ahogy a porba hullik több millió emberi álom.
Megint minden szar és minden komor,
Testet ölt maga a nyomor.
Sétálok a parkba és olyan mintha több száz szem figyelne próbálok nem arra figyelni
De ez nekem nem megy meg állok mert így lehetetlen más irányba menni
Nem keresek több figyelmet, csak el akarok vegyülni mint te
És nem akarok csinálni már hülyeséget sőt semmit se
Nincs már szükségem egy kibaszott csicskára aki kinyalná a seggem
De a hátam mögött ki beszél és átkozz utál engem
Röhög minden viccemen és kérdezi mért nem vagyok humorista
Fáj de azt kell mondanom az vagyok csak ez a bohóc a szemét már rég kisirta
Üljetek le el mesélem a storymat így nem kell cipőt cserélnünk soha
És még meg is érted hogy ez az élet mér ennyire mostoha
Refr:
Semelyikünk se kért istenem ilyen szarul osztott életet
Mi az utcára születtünk és mégis szépnek látjuk az emlékeket
Csak ülhetnék a seggemen kussba nem szólva semmit
Lehetnék olyan mint azok akiket úgy hívnak hogy senkik
Sose voltam az a gyerek aki kussba tud lenni
Én mindig valami tiltott útra akartam menni
Nem érdekelt és nem érdekel mit szabad mit nem
Én mindig szabályok nélkül éltem és csak egyenesen mentem
Engem arra neveltek sose adjam fel
És a legrosszabb napomon is haladnom kell
Ezek a tettek meg tanították velem hogy mi az élet
Ahogy megtanultam azt is hogy megbánja az is aki csak egyszer téved
Egy bonyolult világban akartam egyszerű lenni
De rá jöttem hogy ez nekem nem fog menni
Én mindig csak haladni akartam valami cél felé amire más azt mondta elérhetetlen
De én akkor is mentem felé remény veszetetten
Refr:
Aláirás:Sz. T. p.
Kommentbe a véleményeteket várom előre is köszi
