Refr:
Egy lövès egy golyó száll át a lelkemen,
El tünt minden ami kellet nekem.
Elmúlt már a nyár üres a bár,
Ülök a pultnál nincs aki haza vár.
Le hulltak a levelek a földre mint az emberek,
Egyre hangosabbak a fegyverek inkâbb elmegyek,
Egyedül magâny a világom ezt szeretem,
Mindennap egy újabb sebb lesz a lelkemen.
Járom az utcâkat ès nèzem,
Az ember azt hiszi mindent meg vehet pênzen.
A sikernek ára van meg tanultam semmi nincsen ingyen,
De lehet egynap ez jelent majd mindent.
A harc nem nagy az arc nincs mire,
Nem hallgattam sajnos soha senkire.
Mentem fejjel a falnak,
De ebbe a világba egyedül a dèmonok fel falnak.
Èlve hamis álmokba ríkatva láttam már magam,
Elmúlt ès a szèl elvitte messzire minden szavam.
Üveg szilánkok a lelkembe fájdalom a vèrembe,
Nem bíztam magam soha egy èremre.
Nem volt szerencse elvitt egy golyó erős ember lètemre,
Az èletem napjait mindig így èlem le.
Refr:
Furcsa dolog ez az èlet,
Aki azt hiszi hogy èrti az is tèved.
Elmulnak szèpen lassan az èvek,
Ami marad az a tapasztalat meg az èrvek.
Ki kopott tèrdek elszakadt homályos kèpek,
Èlnek fejben mèg a szèp emlèkek.
Mindennek elkell mulnia tudom aminek van kezdete annak lesz vège,
De nem mindegy hogy a szeretett lángja ki èg-e..
Tanultam az èletem nincs bennem fèlelem,
Szemembe èg mèg mindig az èrtelem.
Tudom nekem èlnem kell mèg,
Maradnom kell tudom ezt már règ.
Emlèkszem ahogy règen èltem,
Hogy megfelelek e attól mennyire fèltem.
Ma meg már a vèlemènyemtől fèlnek,
Pedig minden ember csak egy cèlhoz èrhet.
Egyszer van lehetősèg valóra kell váltani,
Egy álmot úgy hogy ne kelljen senkinek ártani.
Meghaltam már ezerszer ès mèg egyszer,
A golyó a tárba van ès a kezedbe a fegyver.
Dönteni kell mit teszel ki leszel,
Feladod vagy nyersz ezerszer.
Refr:
