Alig múltam el 10 már csak a szavakon forgott az agyam,
Meg mutattam kivagyok de soha nem adtam el magam.
A zene volt nekem minden rosszbol a ki ùt,
Rá jöttem hogy aki magát zárja be az elöbb utóbb ki jut.
Nem sokat álltam a nap alatt inkább el vakultan a nappal szembe voltam,
Meg vettem az első mikrofonomat és a szobâm falai között a sajât gondalataim toltam.
Nem volt belőle pénzem még is élveztem,
Hogy az utcân 10- évesen a rímeimmel bárkit szét szedtem.
Nem szereken éltünk mégis utca gyerekek voltunk,
Emlékszem mikor lent az udvaron csak rímeket szortunk.
De nem átkoztuk egymást soha hisz ezt szerettük,
Nem állhatott és nem is fog maradni soha senki felettünk.
Mindig sírtunk és nevettünk mi mindent meg tettünk,
Amit csak tehettünk ma már a sok faszságon amiket csinâltunk csak nevetünk.
A rap volt mindenkinek az az egy amibe örökké szerelmesek lettünk,
Ma meg egy új generàciót teremtünk.
Refr:
Nekem csak, ez az egy szerelem maradt,
Magával rántottak, a rímek meg a szavak,
Ezt nem veszi el tőlem soha senki,
Egy célom van ezen az úton végig menni.
Ez az egy szerelem egy kell nekem ez az egy ùt,
Nehéz be látni de ami akkor élet volt mára el múlt.
Minden más lett mint régen ùj volt,
Mikor még minden autotune nélkül szólt.
Nem voltak kamu sztárok azért reppeltünk mert nagyok voltak az álmok,
Néhány valóra is vált néhányat meg el vittek az àtkok.
18 éves vagyok de leszek 48 is és akkor is írni fogom ez az életem,
Nem bànom meg soha azt hogy erre az útra tévedtem.
Ezt élvezem színpad nincs és nincsenek fények,
De még írom addig érzem azt hogy igazàn élek.
A rap zene szerelmese lettem,
Nem tehetek róla de ilyennek születtem.
Mindent amit kerestem azt ebbe meg leltem,
Nekem soha nem lesz hamis a szerepem,
Hisz nincs is ez vagyok és ez is maradok,
Még élek én csak ezen az úton haladok.
Refr:
