Refr:
Már meg szoktam hogy a szavaknak súlya nincs,
Nem rég jöttem râ hogy egy igaz barät ritka kincs.
Mâr tudom ez is elmúlt úgy mint a többi,
Maradni akartam te meg szökni...
Alagútba vagyok nem lättom a fényt
Elvesztettem minden reményt,
A lelkem tűzben edzett ât megy mindenen,
De az ördög már a pokolból nekem integett
Egy nap a pokolra kerülök,
Egyre mélyebbre merülök.
Félek hogy eltünök.
Az önkéntes börtönből meg szökök
A föld alól szól a zeném de most fel jövök,
Nem láttom az utam végét olyan nagyok a rögök,
Ezért csak szakadok és röhögök rajtatok,
Hogy ti is hoppon maradtatok..
A rossz elől el szaladtatok bele nem âlltatok,
De mindig ti mindig csak sikereket vârtatok én meg vägtatok,
Amit érzek âtadom a pillanattal elszällok majd elmúlok,
S a föld alá törött szívemmel együtt le hullok.
Refr:
Őszi szél megcsipte az arcom,
El indultam meg vívni a harcom,
A szívemen karcok vannak
Elveszve indultam pofont adni a szarnak.
Minden mindig az én hibäm volt tudom,
A folytonos veszkedéseid unom
Tovâbb nem bírom ezér le írom,
Hätha enyhül a kínom a cigim szivom,
Nem értik azt hogy ez a gyerek mit nyom,
Nekem ez az életem a titkom.
Meg hogy tudom milyen lent lenni,
De mégis sírva nevetni.
Szeretteket temetni rosszakat el feledni,
Szerelmeket meg új útnak engedni.
Én csak egy âllomäs vagyok neked,
Nem nem nem nem kell nekem a kezed,
Refr:
