Virágék ma érkeznek. Annyira izgatott vagyok, hogy fel-alá mászkálok a szobában. Cortez többször mondta, hogy üljek le, de nem bírtam. Amikor már úgy 10 perce ez ment megelégelte és rámszólt.
- Reni, nyugi, most ide leülsz - húzott magához és átkarolt.
- Jó, de mikor jönnek már? Azt mondták, hogy már itt lesznek ilyenkor.
- Mindjárt itt lesznek, csak egy kicsit késnek- puszilta meg a fejem.💜
Ezzel a mondattal egy időben csöngettek.
Mint egy őrült, úgy rohantam az ajtóhoz. Cortez is odasietett.
Ránéztem egy hatalmas sóhaj kiséretében.
- Most ki akarod nyitni? - röhögött ki.
- Hagyjál! - röhögtem és rácsaptam.
És...és akkor kinyitottam az ajtót. Ott állt a raszta rosszfiú és a hiperboldog hippi. Virág azonnal a nyakamba ugrott.
- Reniiii, annnyira hiányoztááál- visította.
Közbe Ricsi és Cortez is megölelték egymást, aztán felsegítettek minket.
Miután lábra álltunk azonnal Ricsi nyakába ugrottam, és Virág is megölelte Cortezt.
- Ricsi! Annyira hiányoztatok - kiáltottam boldogan.
- Nyugi, Ren, ti is nekünk.
Még egy könnycsepp is szökött a szemembe. Amikor Virág ezt meglátta egyszerre tört ki belőlünk a sírás és ölelkezve bőgtünk. Huhh... Mit fog ehhez szólni Kinga.....
Tuti leordítja a fejünket.
Amikor kiörültük magunkat (oké, hogy minden este beszéltünk, de azért élőben más) Ricsiék elkezdtek kipakolni.
- Ott van egy kis szoba, az a vendégszoba, ott berendezkedhedtek- mutatta Cortez.
- Te, C., elég puccos lakásotok van! A miénk ehhez képest tré! - röhögött Ricsi elismerően.
- Ja, mert veletek laknak a Rockerek - röhögött Cortez is.
Amikor kipakoltak, eldöntöttük , hogy elmegyünk a híres Párizsi cukrászdába, ahol most süti nyalókát (írói megjgy. Van ilyen??😂) árulnak.
Ki akartuk próbálni, mert legendák szólnak róla , hogy milyen finom.
Az út beszélgetéssel telt: az egyetemről, nyaralásokról, hogy milyen jó volt SzJG -s nek lenni, tervekről.
A cukrászdában kevesen voltak.
Csak egy nő volt, aki amikor meglátott minket azonnal kirohant a kb. 2 éves gyerekével, hogy ő olyan helyre nem jön, ahol ökörködő tinédzserek vannak. Pedig csak beszélgettünk, meg röhögtünk. Nem is hangosan, na jó, elég hangosan.
Odaálltunk a pulthoz, égy gyönyörködtünk az ínycsiklandó kinézetü nyalókákon.
Cortez mindenkinek rendelt egyet (természetesen franciául).
Leültünk egy asztalhoz, és vártunk.
Amikor kihozták a nyalikat, háromig elszámoltunk és leharaptunk belőle egy részt. Fura, de én elkezdtem egy kicsit émelyegni. És szerintem Virágnak is valami baja volt, mert nem mondta azt azonnal, hogy nyamiiii.
Persze Cortez észrevette, hogy valami nem oké, meg Ricsi is.
- Minden oké- kérdezték egyszerre.
Mi meg egyszerre bólintottunk.
Nem tudom Virágnak mi volt a baja, majd este megkérdezem.
Hazamentünk és mindenki kezdett lefekvéshez készülődni. Én amikor kész voltam, átmentem Virághoz.
- Virág, beszélhetnénk?- kérdeztem.
- Oki - bólintott mosolyogva.
- Neked mi bajod volt a cukiban?
- Hát izé... Egy kicsit izé... Émelyegtem.- felelte- és neked?
- Én is. Szerinted ez mitől lehet?
- Hát... Szerintem a túl sok cukortól volt.
Igen, ez lehet hogy így van. Erre nem is gondoltam.
-Tényleg, elképzelhető.
Megnyugodtam.
- Csak ennyit akartam! Szia és jóéjt!- köszöntem.
- Neked is jóccakát!
Lefeküdtem Cortez mellé és azonnal elaludtam....
🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼🌼
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész! Bocsi az esetleges helyesírási hibáért... Siettem. Írjátok meg, ha tetszett, motiváljatok. Valami ötletet esetleg?
Likeoljátok légyszi! Csoki!
