A way through the dark (1D ff hun)

21. Niall terve

- Tönkreteszed az egész életedet - nevetett fel keserűen, hallva ezeket a tényeket.

- Sajnálom, de nem én kezdtem - temettem a tenyerembe az arcomat. Újra és újra felvillant előttem a kép, mikor Harry olyan gyengéden fogta az arcomat és csókokat lehelt a számra. A hideg is kirázott ettől a gondolattól, és úgy döntöttem, történjen bármi, Niallt beavatom a dolgokba, itt az ideje megbíznom a körülöttem lévő emberekben.

- Egyébként nem voltam teljesen őszinte veled - néztem rá óvatosan.

- Mikor? Mivel kapcsolatban? - ijedt meg, fogalma sem volt arról, hogy miről beszéltem. Elmeséltem neki az egész történetet újra a fotózás kezdetétől, ő pedig hasonlóan kérdésekkel tele ült mint én az ágy szélén.

- Hát most már abszolút nem értek semmit - ráncolta össze a homlokát a gondolkodás közben. Iszonyatosan édes volt, én pedig elmosolyodtam ezen a srác bámulása közben.

- De tudod mit? Van egy ötletem - kiáltott fel körülbelül tíz perc magunk elé bámulás után.

- Na mondd - lettem izgatottabb, de Liam akkor nyitott be az ajtón, és invitált le minket enni. A többiek már befejezték a vacsorát, csak két főre volt megterítve, úgyhogy kettesben folytattuk a vacsorát. Niall időközben próbált felvidítani mindenféle hülyeséggel, a szekrényből előkapott pár gyertyát és meggyújtotta őket. A végén már oda jutottunk, hogy énekelt nekem valami iszonyúan nyávogós hangon. Épp az ismert "I will always love you" közepén tartott, mikor kivágódott a konyhaajtó és egy álmosnak és morcosnak tűnő Harry bukkant fel mögötte. Megtorpant és alaposan végignézett kettőnkön, ahogy az asztalnál gyertyafényes vacsoránkat fogyasztjuk, miközben Niall férfiasnak csöppet sem mondható hangon énekel.

- Hát itt meg mi folyik? - lépett a csaphoz és engedett magának egy pohár vizet. - Csak nem egy randi? - kérdezte maró gúnnyal a hangjában.

- De az - nyögte ki Niall, én pedig félig tátott szájjal bámultam rá. Mikor Harry felhúzott szemöldökkel felénk fordult Nialler háta mögött állva, az említett fiú csak kacsintott egyet, és rögtön megértettem, hogy csak húzza Hazza idegeit, bár nem értettem, hogy miért érdekelné bármi is velem kapcsolatban a göndör srácot. Még mindig bekötött orral nézett ránk, én pedig immár semleges arckifejezéssel bámultam el mellette kifelé az ablakon. Besötétedett teljesen, az eső pedig még mindig szakadt, néha hatalmas dörgések törték meg a csöndet köztünk.

- Talán valami gond van? - fordult meg az asztalnál vacsorapartnerem.

- Dehogy van - mondta lenézően. - Csak arra gondoltam hogy nem lesz ennek jó vége, Horan - hiába próbálta, nem tudta leplezni velem kapcsolatos ellenszenvét. Rám sem nézett, miközben beszélt. - Ezzel a hülye kis libával semmire nem mész, max egy éjszakára, de ha már erről van szó, ezerszer jobb nők állnának érted sorba - vágta oda nekünk, és hátra sem nézve kiballagott a konyhából a legnagyobb nyugalommal.

Minden Nialler által keltett jókedvem elpárolgott fél másodperc alatt, és a tányéromat eltolva magam elől összepakoltam és elmosogattam magunk után. A gyertyákat is elfújtam, az asztalnál ülő srác viszont egy szót sem szólt, ami még jobban bántott, mint ha megpróbált volna az ellenkezőről biztosítani, hiába tudtam, hogy Harrynek van igaza.

- Na most már hajlandó vagy meghallgatni? - kérdezte, mikor az utolsó tányért is betettem a mosogatógépbe a többi mellé. Én a könnyeimet próbáltam visszafojtani, így nem szóltam semmit, csak ki akartam sétálni mellette az ajtón, ami mellett állt pár perce. Az utolsó pillanatban felém mozdult és szinte beleütköztem, így állított meg. A kezével az állam alá nyúlt, felemelte a fejemet, én pedig ahogy ránéztem és láttam a szemében a sajnálatot, nem bírtam tovább tartani magam, pár könnycsepp lefolyt az arcomon. Niall suttogva magához ölelt, én pedig amilyen halkan csak lehet, próbáltam visszafojtani a sírásomat. A következő másodpercben egy hangos csattanás és Niall szisszenése jelezte, hogy valaki sikertelenül be akart jutni a konyhába, az ajtóval pedig szerencsésen hátba vágta a srácot.

- Mi van itt - morgott Louis, én pedig rögtön elléptem Niall közeléből, a konyhaszekrények felé fordulva bámultam felfelé, hogy megállítsam a könnyeimet. Mély levegőket vettem, míg Lou beszélgetett Niallel, aztán hirtelen két kart éreztem a derekam körül, miután Lou kilépett a konyhából. Az ír fiú hátulról ölelt át, én pedig hátradőltem és nekitámaszkodva a szemeimet becsukva nyugodtam meg. A hátamon éreztem a szívének dobogását, arra koncentrálva lazultam el egyre jobban. Az egyik kezemet a hasam előtt átkulcsolt karjaira tettem, jelezve, hogy már jobban vagyok, mire ő ellépett mellőlem, és elindultunk fel a szobáink felé. Fázósan húztam össze magam, mikor egy hatalmasat dörgött az ég, hirtelen hiányozni kezdett Niall testének melege. Feljött velem a szobámba, és megint az ágyon ülve bámultuk egymást, mint a vacsora előtt.

- Na akkor most csöndben maradsz, én pedig elmondom, hogy mit gondolok. Csak pár perc, kérlek ne szólj közbe - nézett rám hatalmas szemekkel.

- Rendben, mondd - adtam meg magam és hátradőltem az ágyon, így én fekve hallgattam, amit mesélni készült.

- Szóval mielőtt lementünk enni, kitaláltam valamit, ami most kicsi bizonyítást is nyert. Szerintem Harry legnagyobb problémája az, hogy akármennyire próbálja titkolni, tetszel neki, és vonzódik hozzád. A média meg különböző nevesebb emberek nem tartják szerencsésnek, ha egy olyan emberrel találkozgatunk meg akarunk kapcsolatot, akiknek nincs semmilyen biztos háttere, nem híresek, nem gazdagok és a többi. Ezt a menedzsment is határozottan kijelentette már párszor, és nagyon nehéz lehet ez a helyzet számára, gondolom ezekkel a beszólásokkal meg az arrogáns viselkedésével akarja azt elhitetni magával, hogy nem is kellesz neki, és boldogan elvan nélküled is. Erre azért te is rászolgáltál kicsit, mikor például majdnem betörted az orrát, az ilyen kis dolgok miatt nem is akar szerintem megbékélni veled - fejezte be a gyorsan elhadart kis elméletét. Én csak vigyorogtam a hülyeségeken, amiket összehordott.

- Niall, ne nevettess. Hülyeség amit gondolsz, Harry és az hogy egy olyan lány, mint én megtetszek neki legalább két kontinens távolságra van egymástól - mondtam.

- Majd meglátod, ha most nem is hiszel nekem. Van egy tervem, ahhoz hogy kiderítsük, hogy ez így van-e, azonban neked is benne kell lenned az akcióban. Ma már elindítottam a lavinát, úgyhogy szinte nincs választásod, hogy benne akarsz-e lenni. Előadjuk neki, hogy randizunk meg ilyesmik, és a hosszú távú reakcióját látva úgyis kitisztul előttünk a kép - bólogatott magát biztatva.

- Nem hiszem, hogy sok értelme lenne ennek.

- Hát akkor épp azért próbáljuk ki. A végén lehet, hogy valami jó is kisül belőle - nézett mélyen a szemembe, én pedig levegő után kapva próbáltam felfogni, hogy épp miket beszél. - Na de most már jó éjszakát - hajolt hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Én még mindig csak bámultam magam elé, mikor ő már az ajtót is becsukta maga után.

Sziasztok! :)

Nem tudom, van-e aki épp aktívan olvassa ezt a történetet, de ha igen, nagyon örülnék pár szónak erről kommentekben vagy vote-ok formájában, hogy tudjam, megéri frissíteni és minél gyakrabban hozni a részeket.

Nagyon örülök, ha elnyeri a tetszéseteket a történet, de annak még jobban örülnék, ha erről valami jelet is hagynátok, ha van kedvetek. Észrevételeket, megjegyzéseket is igazán szívesen fogadok, pl hogy minek örülnétek jobban a következő részekben vagy mi az, amiből több/kevesebb kellene a történetbe! :)