A way through the dark (1D ff hun)

2.16. Otthon

A következő hetek turnézással teltek, a videók hatalmas népszerűségnek örvendtek, a banda több rajongóval rendelkezett, mint korábban bármikor és ez a szám egyre csak nőni látszott. Nagyon örültem a fiúk sikerének, viszont mikor bejelentették, hogy pár hét szünet következik, amíg a fiúk interjúkra, tv-s előadásokba és kisebb akusztikus zenélésekre mennek, kapva kaptam az alkalmon hogy hazamenjek arra a pár hétre.

Az idő többségét Niallel töltöttem, a másik két fiú felváltva volt velünk és Harryvel, megígértettem velük hogy sosem hagyják egyedül, nehogy valami hülyeséget csináljon. A búcsúzás alkalmával épp négyesben ültünk a fiúk londoni házának konyhájában és palacsintát ettünk, nekem pedig körülbelül fél óra múlva indulnom kellett a géphez, ha még aznap haza akartam érni.

- Hiányozni fogsz - húzott magához az ír barátom, majd sorra megölelt mindenki. Mikor Liam szorításából szabadulva oldalra léptem, beleütköztem Harrybe, akit nem is láttam odalent, a semmiből jelent meg.

- Hová mész? - kérdezte a szemembe nézve. Először szólt hozzám a játékkal és borozással töltött nap óta, én pedig hirtelen nem tudtam, mit reagáljak. Mély levegőt vettem, a feszültséget szinte vágni lehetett a konyhában.

- Haza - mondtam ki a szót, bár elég idegenül hangzott a számból. Ezerszer jobban éreztem magam itt, mint otthon bármikor.

- Hogyhogy? Most kezdődik a pihenő, miért pont most kell elmenned? - emelte fel a hangját.

- Harry, nem teljesen mindegy neked, hogy mikor megyek hová? - kérdeztem és próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire fáj nekem ez a dolog.

Épp nyitotta volna válaszra a száját, mikor Niall a bőröndömmel a kezében elindult kifelé és magával hívott engem is, így elköszöntem, és már kint is voltam.

- Petra! - kiáltott fel a göndör hajú srác és kilökte a lábával az ajtót. - Vigyázz magadra, kérlek - szólt utánam halkan, még én is alig hallottam meg.

- Te is vigyázz magadra - feleltem, és gyorsan elfordultam, nehogy meglássa a szememből legördülő könnyeket. Gyorsan beültem Jeff mögé, és Niall kíséretében a reptérre mentünk. Addig nem engedett kiszállni a kocsiból, míg ki nem sírtam magamat, és meg nem nyugodtam, így egy darabig még a kocsiban ülve beszélgettünk.

Még fájdalmasabb volt elválni tőle, mint amit a konyhában éreztem, minél hamarabb vissza akartam jönni hozzá, hozzájuk.

A hosszú repülőút lélekben felkészített az otthoni helyzetre, így mikor hazaértem, már teljesen átálltam gondolkodásban a magyar nyelvre és az otthoni szokásokra, a családomra. Másfél hetet töltöttem otthon, és ilyen hosszú távollét után sokkal jobban viseltem a kis apróságokat, mint korábban azelőtt. Már majdnem december volt, így kicsit karácsonyi hangulatban töltöttük az időnket, beszélgettem nővéremmel, pár falusi ismerősömmel azaz nővérem barátaival, fotózni jártam, a nagymamámnál töltöttem az időmet. Már egy hete otthon voltam, mikor kaptam egy üzenetet a legmeglepőbb módon Louistól, ami egy linket tartalmazott, alatta egy kis szöveggel: "Nem tudom mi van vele, hazament és nem is beszélt azóta velünk, hiába hívogatom és üzenek neki a többiekkel."

Én megnyitottam a linket és a fülhallgatómmal a fülemben megnéztem az instagramra feltöltött rövid videót, amiben Harry egy szobában ül egy ágyon halványkék falak előtt, gitározik és énekel pár sort az End of the day című számukból.

"All I know at the end of the day is you want what you want and you say what you say, and you'll follow your heart even though it'll break sometimes. All I know at the end of the day is love who you love, there ain't no other way. If there's something I've learnt from a million mistakes You're the one that I want at the end of the day"

A dalt sokkal lassabban énekelte, az egész rész szövegének sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítva, és a ritmust is átvariálta, saját gitárakkordokkal. Louis sosem mutatta ki konkrétan, de a szívén viselte a sorsomat és titokban Harryre is ugyanúgy próbált vigyázni, mint én, ezért minden általa "gyanúsnak" vélt dolgot továbbított nekem, csak azt nem sejtette, hogy én is ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint ő. Az viszont hogy milyen figyelmes velem, és tényleg próbál Harryvel kapcsolatot tartani, melengette a szívemet. Most már ezerszer jobban visszavágytam, mint bármikor azelőtt, kezdtem azt érezni, hogy a fiúknak is fontos lettem valamennyire az ott töltött idő alatt.

Emellett Niall volt az oka annak, hogy ilyen vidáman ültem itthon, nem pedig rettegve bujkáltam a szobám mélyén, bár a házból egyedül kimenni még nem mertem, és a városban is nehezen tudtam nyugodt lélekkel sétálni. Azonban mikor átgondoltam a helyzetet, elmerengve küldtem neki egy üzenetet, ami pár szóból állt, és afelől érdeklődtem, hogy miért nem mondta el, hogy Harry nincs velük.

Valahogy teljesen leállt a Harryvel kapcsolatos hírek hozzám juttatásával, én pedig nem is kérdeztem, hogy ne járjon rajta az eszem, viszont az hogy hazament, elég fontos hír ahhoz hogy elmondja nekem. Vagy csak túlreagálom megint a helyzetet? Istenem, milyen borzasztó barát vagyok. Niall felháborodott hangvételű válaszára már nyugodtabban válaszoltam, és igazából megértettem, hogy miért nem mondta el nekem, addig sem törődtem a göndör srác gondolatával. Így egy veszekedéstől kevesebbel vészeltem át a maradék ott töltött időt, és alig vártam, hogy végre mehessek.

Szerencsére mindenféle izgalom nélkül túléltem a másfél hetet, és alig bírtam titkolni az izgalmamat, hogy végre visszamehetek a fiúkhoz. A legutóbbi értesüléseim szerint egy hét múlva indulunk egy nagyobb lélegzetvételű eseményre, ahol én is nélkülözhetetlen leszek, így muszáj voltam visszaindulni már most, hogy mindenről tájékoztassanak időben. Legalábbis a szüleimnek ezt mondtam.

A repülőút ezerszer lassabbnak tűnt, mint amennyi időt igazából igénybe vett, a leszállás megkezdésekor viszont már annyira izgatott voltam, hogy alig bírtam a helyemen maradni, doboltam a lábammal és pakolásztam mindent a táskámban. Mikor leszálltam a gépről, akkor vettem észre, hogy Niall írt egy üzenetet, amiben az állt, hogy nem tud kijönni értem, majd egy másik srác eljön. Szomorúan lassítottam lépteimen, mivel Niall miatt érkeztem ilyen lelkesen, ezért izgultam egész úton, hogy végre újra láthassam. Pár Paul által küldött testőr odalépett hozzám, és elindultak velem a titkos hátsó kijárat felé. A folyosó végén nekem háttal állt egy alak, egy zöld kabát, a lábain testhezálló farmer és fekete sapka volt rajta, viszont mikor felém fordult egy egészen másfajta izgalom kapott el, mint amit Niall iránt éreztem.