A way through the dark (1D ff hun)

2.5. Újra a srácokkal

A legutóbbival ellentétben ez egy lassú csók volt, ráérősen fedeztük fel egymást, közelebb húzott magához és átölelte a derekam, míg ajkaink egymással játszadoztak. Egyre mélyebbé vált a csókunk, én pedig ezzel arányosan egyre jobban elvesztem a saját érzelmeimben. A gyomromban feléledő pillangósereg és a hatalmukba kerítő vágyak miatt felcsúsztattam a kezemet a nyakára és még közelebb húztam magamhoz, de úgy látszott, semmi sincs elég közel.

Levegőért kapkodva váltam el tőle, de még mindig szorosan tartott, és a nyakamat kezdte csókolgatni, amivel nem segített a tiszta gondolkodás elérésében.

- Harry - nyögtem ki majd hátrébb toltam. - Mi a fenét csinálunk?

- Nem tudom, de nem is érdekel - húzott vissza magához és a számhoz érintette az övét. Pár másodperc múlva elhúzódott és összeráncolt szemöldökkel bámult. Én inkább az ablakon túli világot szemléltem meg, kifejezetten szép volt a kilátás a városra ebből a szobából.

- Hát itt vagy, Niall - kiabált valaki a folyosón, mi pedig az ágy két szélére húzódtunk azonnal.

- Igen, gyere csak be - invitálta a be Niall a folyosóról magával a hang tulajdonosát, majd be is léptek.

- Na, még áll a szoba? - kérdezte Nialler viccelődve, egy fiút terelgetve maga előtt.

- Minden rendben - mondta Harry újra normális hangon. Úgy nézett ki, mint pár éve, mikor még azért zenélt, mert ez volt az élete értelme, és imádta az összes rajongóját. Most is nagyon szerette őket, de már akadt pár olyan, akikkel nem szívesen került volna egy szobába, mint a mai eset szereplői. Niall tágra nyílt szemekkel figyelte, ő is észrevette a változást és a távozó fiú után bámult. Én még mindig döbbenten ültem, azt sem tudtam, mi történt.

- Itt vannak a papírok, meg pár kép, amit kértél - adta át a borítékot a srác Niallnek, majd ki is ment, az ajtót becsukva maga után.

- Mit csináltál vele? - kérdezte.

- Beszélgettünk - mondtam, és éreztem, hogy teljesen elvörösödök.

- Igen, szerintem is - nézett rám rosszallóan. - Én nem akarom hogy bármi bajod legyen ebből, nem kéne vele semmit csinálnod, még beszélgetned sem.

- Niall, tudok vigyázni magamra. Egyébként is rég bent kéne lennünk a videó megtekintése miatt, nyomás - pattantam fel, ahogy észbe kaptam. Már csak tíz percünk volt a kezdésig. A videókat a beosztott program szerint minden este kilenckor bemutatták, akkor dőlt el, hogy mehet-e az oldalra, vagy valamit még változtatni kell rajta, több szem többet lát alapon sokan voltunk bent. Mikor odaértünk, már csak pár ember hiányzott, mind a stábból, az összes fiú a hatalmas terem közepén ült, egy óriási kivetítő előtt. Körülöttük álltak vagy ültek a többiek, és egy kis keresgélés után én is megtaláltam a helyem, a fiúktól jobbra két lánnyal, akikkel már korábban összeismerkedtem.

- Kezdünk - intett Paul, a fények elhalványultak és elindult a videó.

Még én is csodálkozva figyeltem a felvételeket, effekteket összevágva, közelről, távolról, a kivetítővel a háttérben. Rengeteg felvételt kellett átnéznünk, és nagyon sok munka volt vele, úgyhogy elégedetten húztam ki magam, mikor szétnéztem és több ember arcán is mosolyt véltem felfedezni. A kedvenc részem Harry szólója volt, a szám vége felé. Nagyon jól sikerült róla a felvétel, a közönség is gyönyörűen hallatszott, ahogy vele énekelt és hagyta, hogy befejezzék a szólót, aztán a srácokkal vágott bele a refrénbe.

- Kérem a megjegyzéseket, megfigyeléseket, mit kéne másképp csinálnunk, jó lesz?

- Szerintem rendben van - bólintott rá Niall.

- Nekem nem tetszett hogy többször volt benne felvétel a közönségről, még közeli kép is. A srácokra kíváncsiak, nem arra, hogy kik jutottak el a koncertre és hogyan énekelték el a dalt a fiúk nélkül - szólt egy férfi a háttérben.

- Igaz, igaz, de akik itt voltak az egész családnak és baráti körnek végigmutogatják a videót, ha megtalálják magukat benne - ismertette a tényeket Paul. Az ő ötlete volt, hogy őket is tegyük bele, mi eredetileg csak a srácokról tettünk volna be részeket.

Még pár hasonló kisebb nézeteltérés és ezek tisztázása után mindenki rábólintott, és kitettük a videót a közösségi oldalakra, ami hatalmasat robbant, rögtön felugrott a megtekintések száma pár tízezerre, az első tíz percben. Innentől már hagytuk, hogy a rajongók örömmel vizsgálják a videókat, és leírják a véleményüket. Kifelé menet azt éreztem, hogy valaki hátulról a nyakamba ugrik, én pedig nevetve könyveltem el magamban, hogy az ír barátom próbálgatja az erőmet. Megpróbáltam cipelni a hátamon, de a kísérlet kudarcba fulladt, mindketten elestünk és nem is bírtunk felkelni egy darabig a nevetéstől.

- Nagyon jó lett, gratulálok! Ügyesek voltatok - mosolygott Niall, mikor levegőhöz jutottunk.

- Te? Itt? - fedezett fel Liam minket a sarokban. Minden mindegy alapon csak bólintottam, két srác már úgyis tudta, akkor a maradék kettő elől miért titkoljuk? Legalább nem kell bujkálnom és elfutnom előlük a továbbiakban. A fotózást mindenképp megkönnyíti majd a tény, hogy tudnak róla, hogy itt vagyok.

Liam megölelt, és meghallgatta Niall történetét, miszerint kémeket megsemmisítő módon akadt rám az egyik kamera mellett szünetben, és azóta le sem tud vakarni magáról.

- Igen, de hát tudod milyen ez a srác, egyszer meglátod és soha többet nem szabadulsz a gondolatától - nevettem együtt a fiúkkal.

Mintha a terveim a fejemből a valóságba kerültek volna, Louis sétált közénk mit sem sejtve. Neki is elmeséltük ugyan ezt a történetet, de ő egészen máshogy reagált, mint Liam.

- Harry tud róla? Mit szólt hozzá? Ma olyan normálisnak tűnt, most kifejezetten édes volt, nem akarom hogy valami baj legyen ebből - aggodalmaskodott. Mi Niallel összemosolyogtunk, de csak annyit mondott, hogy már tud rólam, és megbeszéltük a dolgokat.

Este egy kiadós vacsora után elégedetten sétáltam fel a szobámba és egy gyors zuhany után le is feküdtem. Hamar elaludtam, viszont az éjszaka közepén hangos dörömbölés ébresztett.