A way through the dark (1D ff hun)

2.14. Én még sosem

- Sziasztok - köszöntem és leültem Niall mellé. Harry a mellettem lévő helyet foglalta el, a többiek pedig kérdőn néztek ránk.

- Haver, igaz volt ez az egész? - fordult Nialler a göndörke felé.

- Micsoda? Pontosíts, kérlek - harapott a péksüteménybe mellettem.

- Ugye nem feküdtetek le? - kérdezte.

- Nialler! - csaptam a tarkójára reflexből.

- Nem illik ilyet kérdezni - fejezte be megkezdett mondatomat Louis kicsit máshogy, mint amit én terveztem.

- Nem - forgattam meg a szememet. - Hát ilyennek ismersz te engem? - kérdeztem vigyorogva, Harry azonban komoly tekintettel nézett a szemembe.

- Niall, Petra nem az a lány, akihez beosonok éjszaka, és még azelőtt eltűnök onnan, mielőtt felébredne, nekem ő ettől sokkal többet jelent. Egyébként nem feküdtem le vele, mielőtt valamelyik okos félreérti - pillantott a kuncogó srácokra az asztal túloldalán.

- Jólvan már na, ne bántsatok. Tudod hogy mit gondolok erről - tette hozzá.

- Honnan tudná, nem is beszéltetek mióta kibékültünk.

- Kibékülés? Harry, én már akkor tudtam hogy ez lesz mikor elkezdtem úgy csinálni, mintha randiznánk - vágta oda nagyképűen Niall. Harry elkerekedett szemekkel nézett rá, de nem azért, amit Niall hitt.

- Úgy csinálni? - kiáltott fel kicsit hangosabban, mint kellett volna.

- Na, ne húzd fel magadat - tettem a kezem a karjára, és végigsimítottam a karja belsején lévő tetovált szövegen. - Niall csak jót akart nekünk - védtem meg a srácot.

- Hát nem hiszlek el titeket - mondta, majd inkább evett tovább, a kezemet viszont nem húztam el a karjáról. A bal oldalamon ült, így a jobb kezét fogtam meg, de ő inkább bal kézzel evett, mint hogy elengedjem őt, amitől még Niall szeme is elkerekedett. A két fiú immár hangos röhögésben tört ki, nem bírtak tovább magukkal.

- Mi olyan vicces? - néztem rájuk egyetlenként, aki örült a jókedvüknek.

- Annyira. Viccesek. Vagytok - mondta a nevetéstől tagoltan Louis. - Mint valami rossz házaspár meg az anyós - nyerített fel még hangosabban, és Liam is csatlakozott a térdét csapkodva.

- Hát anyós, ki lettél röhögve. Kivágjam őket a videóból? - kacsintottam rá a viruló fejű ír fiúra.

- Köszönöm - vigyorgott rám, és tovább evett, immár a harmadik féle ételt próbálta ki.

- Látod, erről beszéltem. Imádnak veled lenni, mindig olyan jó kedvünk lesz ha itt vagy - súgta gyorsan a fülembe a göndörke, majd vissza is dőlt és beleivott a narancslébe. Én boldogan mosolyogva fejeztem be a reggelimet, és új reményekkel indultam a napnak.

Mivel nem kellett semmit csinálnunk este nyolcig, úgy döntöttünk, együtt töltjük el az időt a srácokkal, és felmentünk az egyik nagyobb szobába. A földön körbeültünk párnákra, és mindenféle telefont az ágyra tettünk, nehogy megzavarjanak minket a beszélgetésben, mert mostanában mind túl sok időt töltöttünk a kütyük nyomogatásával.

- Na játsszunk valamit, én még sosem? - vetette fel Liam.

- Ne már, kezded te is - nyögött fel Hary, mint aki mindjárt elájul.

- De az ivós játék, délelőtt fél 12 van Payno - válaszolt Louis Hazza-t figyelmen kívül hagyva.

- Kit érdekel, majd iszunk hozzá vizet - nevetett fel Niall, úgyhogy megegyeztünk a játékban. Mellettem két oldalt Harry és Niall ültek, Harry a jobbomon, mellette Louis, Liam majd Niall zárta a kört.