A way through the dark (1D ff hun)

2.11. Az igazság.

- Kérlek, meséld el, nagyon megijesztettél. Biztos jobb lesz utána - biztatott, én pedig olyan hosszú ideje tartottam magamban az egész történetet, hogy muszáj volt végre kiadnom magamból ezt a plusz terhet.

- Még gimibe jártam, és egy lány, akit ott ismertem meg és akit három évig a legjobb barátnőmnek tartottam az új pasija miatt dobott engem, így még közelebb kerültem egy sráchoz, aki a legjobb barát szerepén túl kicsit többet is adott nekem, ölelések, puszik, bókok, persze hogy beleszerettem. Miután megbizonyosodott róla, hogy teljesen belezúgtam, egyik este elhívott bulizni, azonban odafelé mgálltunk az út szélén, egy kis sötét utca mellett, míg elszívott egy cigit. Aztán az utca felé irányított, és elkezdett beszélni hozzám, bizonygatta, hogy borzasztó ember vagyok, hogy engem idővel mindenki megutál, és hogy vele ugyan ez történt, megütött párszor és arra akart rávenni, hogy a szeme láttára végezzek magammal, hiszen úgysincs semmi értelme annak, hogy éljek. Előrántott egy kést, és pár vágást ejtett az alkaromon, mikor kiabálni kezdtem vele és próbáltam magunkra felhívni a figyelmet. Két ember elindult felénk, megnézni hogy miért kiabálhatok ennyire, ő pedig elrohant. A fiút feljelentették, de beszámíthatatlanság miatt egy pszichiátriára zárták be a börtön helyett, én azonban nem bírtam tovább ott maradni, és így kerültem Londonba - zártam viszonylag rövidre a beszámolót, így is meg kellett állnom pár helyen, hogy összeszedjem magam. Elmeséltem neki, hogy ezt álmodtam újra, pár kis változással, ő pedig eleinte nem mondott semmit, csak ült szorosan mellettem. Óvatosan megfogta a jobb karomat, és maga felé fordította azt, a hegeket meglátva pedig felszisszent.

- Hogyhogy ezeket nem láttam eddig? - kérdezte óvatosan végigsimítva rajtuk.

- Sosem vagyok rövidujjúban ha nem muszáj - mosolyogtam halványan. A forgatások voltak az egyetlen kivételek, mert tudtam, hogy nem bírnám az ugrándozást és a nagy meleget garbóban vagy pulcsiban.

- Tényleg, de fura hogy sosem vettem észre - gondolkozott el.

Nehezen dolgoztam fel a helyzetet, és még mindig sérülékeny voltam ilyen szempontból, hiába próbáltam eljátszani a kemény lányt, akit senki nem tud megbántani, ezért is utáltam amit Harry csinált velem. Túlságosan emlékeztetett erre a bizonyos fiúra.

- Hirtelen azt hittem, hogy ő vagy, neki is zöld a szeme, bár sokkal sötétebb és a haja is hasonló, barna, göndör, csak mindig rövidre vágatta, neki sosem volt ilyen hosszú - nyúltam a válláig érő tincseihez. - Sajnálom ezt az egészet, nem akartam hogy így alakuljon az estéd - szabadkoztam.

- Semmi gond, örülök hogy elmesélted ezt nekem. De ugye tudod, hogy minden amit mondott neked, hazugság volt? Gyönyörű vagy, különleges, és mindenki megszeret téged, akivel megismerkedsz. Mindig nagyon udvarias vagy és egy idő után teljesen pozitív irányba változtál míg velünk voltál. Alig mosolyogtál eleinte, aztán már szinte versengtünk a fiúkkal, hogy ki tud hamarabb megnevettetni, és nem volt igaz, amit Niall mondott. Nem azért tartottunk itt, mert megsajnáltunk, hanem mert azt akartam, hogy itt maradj velünk. Ahogy feloldódtál, újra összehoztad a srácokat, te is jól érezted magad velük, igazán boldognak tűntél. Amióta velünk dolgozol, végre azt csinálod, amitől jobb kedved lesz, és mindig van társaságod akármilyen hülyeséget akarsz csinálni, Niall éjjel nappal azt meséli, hogy éppen mit csináltatok. Komolyan felmásztatok arra a rozoga hídra? - nézett rám vigyorogva, és erről eszembe jutott, hogy egyszer sétáltunk a sráccal városnézés címszóval, és egy elhagyott környéken találtunk egy hidat, ami azért rozogának nem volt nevezhető, stabilan állt, mi pedig felmásztunk a jó képek érdekében. Aznap délután tényleg nagyon sokat nevettünk, igazán jól éreztük magunkat.

- Igen, de nem volt rozoga, csak régi - mosolyodtam el.

- Akkor is, Niall ezer éve nem volt már ilyen boldog. Borzasztóan viselkedtem veled, állandóan azon kaptam magam, hogy azt akarom, hogy eltűnj közülünk. Én voltam mindig az, aki összehozta a csapatot, én voltam az állandóan vicceskedős ember, én szorultam be a kanapé mögé telefonokat keresve, én filmeztem a srácokkal. Úgy éreztem, hogy elvettél mindent, ami korábban az enyém volt, és bántani akartalak, hogy itthagyj minket. Most már látom, hogy mekkora hülyeség volt, de nem bírtam elviselni, hogy szépen lassan az összes barátomat elvedd tőlem, még Louis is arról mesélt, hogy milyen pörköltet vagy mit főztetek együtt - próbálta helyesen kiejteni a számára idegen kifejezést. Felnevettem a próbálkozásán, de teljesen megértettem, hogy mit érzett és miért tette ezeket a dolgokat.

- Én megértem ezt Harry, ne érezd rosszul magad miatta. Megedződtem már, ezeket a beszólásokat is elfelejtem, csak adj egy kis időt. Ha megígéred, hogy nem akarsz meggyilkolni minden alkalommal a tekinteteddel, mikor feltűnök, visszaadom a barátaidat. Igaz, hogy sokat voltam velük, de hát egy házban laktunk, mit kellett volna csinálnom? Üljek a szobámban bezárkózva duzzogva, mint egyesek?

- Nem duzzogtam, számokat írtam, jó? - húzta fel az orrát.

- Jólvan, akkor számokat írva. Megegyeztünk? - nyújtottam felé a kezemet, de most tényleg komolyan gondoltam az egészet, nem úgy, mint a legutóbb Niall szobájában. Azt ő sem tartotta be, és én sem kívántam csak a látszat kedvéért kibékülni vele, de most már mindketten rájöttünk, mekkora hibát követtünk el azzal, hogy nem figyeltünk oda igazán egymásra.

- Meg - rázta meg a felé nyújtott karomat, majd még pár szót beszélgettünk, de mivel hajnal kettő volt, úgy döntöttünk, ideje lenne aludni.

- Itt maradjak veled? - kérdezte meg, amit én nem mertem kimondani, míg bámultam, hogy komótosan feláll és elindul az ajtó felé.

- Hát jó lenne, de nem akarom hogy itt aludj a földön, vagy abban a kis székben, úgyhogy menj nyugodtan - mondtam, és nem is néztem rá.

- Ugye tudod hogy meglehetősen nagy ez az ágy? Ha nem baj akkor elalszok én itt - vetette le magát az ágy bal oldalára, én a másikon ültem épp. Olyan kényelmesen elhelyezkedett, mintha soha többet nem kelne fel, úgyhogy beleegyeztem, én is nyugodtabb voltam mellette.

- Elmegyek zuhanyozni - álltam fel mielőtt elaludtam volna ülve.

Felkaptam a nyitott bőröndből egy pólót, mivel alvás közben is szeretek lengébben öltözködni, főleg azután, hogy elmeséltem neki a karom történetét, nem terveztem hosszúujjúban aludni, és egy hozzá passzoló rövidnadrágot, majd a kis neszesszeremmel bevonultam a fürdőszobába, és körülbelül tizenöt perc alatt el is végeztem minden teendőmet, nem szerettem sokáig időzni a fürdőben, főleg idegen helyeken.

Harryről ez nem volt elmondható, körülbelül fél óráig tollászkodott majd egy törölközővel a dereka körül, meztelen felsőtesttel és vizes hajjal nyitott be hozzám. Én épp a rám két számmal nagyobb macskás pólómban ülve olvastam egy cikket, és Niall fiókjait ellenőriztem, hogy ugyan hogy állhat a helyzet.

- Nincs egy hajszárítód? Nálam mindig van, és reflexből hajat mostam, de az itteniekkel nem szeretem szárítani a hajam, ki tudja hány ember hajához értek már hozzá - rázta meg a fejét. Kis vízcseppek repültek szét mindenhová, beborították a meztelen mellkasát is, én pedig pár pillanatig elnézegettem a tetoválásait és a kockákat a hasán, elképesztően jól nézett ki, ezt be kellett vallanom, akármennyire is idegesített néha az önimádata és néhány tulajdonsága.

- Hogy lehet reflexből hajat mosni? - kérdeztem rá. - Amúgy nincsen, én nem szeretek hajat szárítani, tiszta idétlenül néz ki utána a hajam - túrtam bele a vállamra omló Harryétől ezerszer göndörebb hajtömegbe. - Szerintem amúgy is saját életet él, aztán egyszer kikapná a kezemből és eldobná jó messzire, amilyen rossz kis háziállat - poénkodtam. Nem egyszer vesztettem már el benne hullámcsatot vagy tört bele fésű foga, amit azóta sem találtam meg.

- Ohh, hát ez szomorú, mit csináljak most? - nézett rám tanácstalanul.

- Használd azt a hajszárítót, legalább egy kicsit, nehogy megfázz éjszaka - mondtam, ő pedig ismét eltűnt hosszú percekre az ajtó mögött.

Mikor újra kihajolt az ajtón, azt kérdezte, nincs-e valami ruhám a számára, de sajnos nem rendelkeztem férfi ruhákkal, így visszavette az aznapi ruháit, átment a szobájába, és alkalomhoz illő öltözetben jött vissza.