Sziasztok kedves olvasók. A nevem Karin, 16 éves vagyok, és most el fogom nektek mesélni a velem kapcsolatos múltban történt dolgokat.
Egyke gyerek vagyok, mindig is az voltam. Apukám gyárban, anyukám varrodában dolgozott. Már kisbaba korom óta varrta nekem édesanyám a szebbnél szebb ruhákat, amiknek mindig nagyon örültem. Mivel nem volt sok pénzünk, így általában túlóráztak, hogy valamivel több pénzhez jussanak, viszont én így mindig egyedül maradtam. Márpedig ez 6 éves koromtól kezdve így volt, ami nem a legjobb ötlet, de nem tudtak mást tenni.
Mindig is közelebb álltam anyámhoz, mivel apám általában mogorva és rideg volt. Nem is sokszor volt itthon..
Egy hideg téli napon (2.-os koromban) apám dühösen rúgta be az ajtót, ami ki is dőlt a helyéről, ezzel beengedve a hideget.
- A rohadt életbe! - csapkodott, dobálta ami a keze ügyébe került.
- Mi az apu? - kérdeztem, miközben próbáltam visszarakni az ajtót.
- Anyádat egy vadbarom elütötte, és meghalt. - dühöngött.
Megszólalni se tudtam, annyira lesokkolt a dolog. Azt hittem, hogy az állapotomat nem lehet fokozni, de tévedtem.
- Itt hagyott veled. Érted? VELED!! Ráadásul most már nem vehetek magamnak piát, mert a házra kell költeni. Hogy rohadna meg! Mért most kellett megdöglenie?
- T-Te komolyan e-ezért vagy dühös? - kérdeztem akadozva a szomorúságtól, és a haragtól.
És ekkor jelent meg ő. Ő, aki pokollá tette a gyerekkorom.
- Szia kicsi lány. Van kedved játszani?
YOU ARE READING
★Hell girl★
Short Story(BEFEJEZETT) " - Egy szellem, vagy démon.. Nem tudom mi, de abban biztos vagyok, hogy az őrületbe akar kergetni, hogy aztán öngyilkos legyek. " " - Én csak egy vagyok a sok "játék" közül. " " - Ez olyan mint egy szenvedélybetegség.. Nem lehet ellená...
