★Hell girl★

6.

Eltelt egy hét. Amon egyre kedvesebben viselkedik, nem követ mindenhova, és még bókol is. Hihetetlen. Kezdem egyre jobban megkedvelni. Ma is hagyja, hogy egyedül menjek Fannival bóklászni a városba.

- Biztos nem jössz? - kérdeztem meg sokadszorra.

- Biztos. Jó szórakozást!

- Köszi.

Fannival ugyanott találkoztunk, mint legelőször.

- Szia Karin!

- Szia!

- Na, mit csináljunk? Itt van a démon?

- Nem, nincs. De képzeld! Mostanában egyre kedvesebb velem.

~miután elmeséltem neki mindent~

- Hűha.

- Ugye? Azt hiszem egyre jobban kezdem megkedvelni.

- Figyelj, szerintem csak szórakozik veled..

- Miért szórakozna?

- Mert ő egy démon. Azért. A démonok nem szoktak ilyen kedvesek lenni az áldozatukkal.

- Tudom, de.. Ahj, olyan jól érzem magam vele. A közelébe, ha csak nevet, már az megmosolyogtat.

- Ajjaj..

- Mi az?

- Azt hiszem te szerelmes vagy belé..

- Mi? Dehogy! Ez hülyeség!

- Csak vicceltem. - nevetett furán.

- Akkor jó. Már kezdtem megijedni, hogy komolyan gondolod.

- Most ne erről beszéljünk, hanem helyette inkább menjünk el vásárolni.

- Oké.

Busszal mentünk, ami teli volt emberekkel. Fúj.
Szerencsére hamar leszálltunk.

- Végre. - könnyebbültem meg. - Friss levegő.

- Aha. - nézett rám furán Fanni, aztán elkezdett a karomnál fogva húzni.

- Hol kezdjük a vásárlást?

Vagy 3 órán keresztül ruhákat próbáltunk, amiből én hármat, Fanni hetet vett meg.

- Elfáradtam. - nyújtóztam egyet.

- Én is.

- Jó volt kicsit kikapcsolódni. Bárcsak többször lehetne erre alkalmam.

- Biztos hogy lesz. Ha pedig bármi baj van, csak szólj nekem, vagy anyának. Szívesen segítünk.

- Köszönöm. - öleltem meg, és elindultam haza.

- Szia Amon!
Csönd van. Lehet hogy alszik? Szokott egyáltalán aludni? Nem hiszem.. De jól elvagyok magammal. Na mindegy is.. Mit csinálhat?

Körbenéztem a házba, de sehol sem találtam.

- Lehet, hogy hagy nekem teret, meg időt, hogy egyedül is lehessek. - gondolkoztam hangosan.

- Karin. - szólt unottan. - Nekem az a célom, hogy az őrületbe kergesselek, hogy aztán öngyilkos legyél. Miért tennék neked jót? - hallottam hangját mögöttem.

- Nem tudom, de mostanában kedvesen viselkedsz velem. - fordultam felé, mert eddig háttal álltam neki.

- Te kis naiv. - mosolyodott el ördögien, szeme vörös volt. - Egy ilyennel mint te - néz rajtam végig - senki se lenne kedves önszántából, hacsak nincs hátsó szándéka.