★Hell girl★

8.

Hirtelen kinyílt az ajtó..

Egy fiatal nő lépett be rajta, kezében papírokkal.

- Gyere. - mondta, és előre ment. Két őr volt még vele. Egyik mellettem, másik mögöttem, így nem tudtam semerre sem menekülni. Mondjuk, azt sem tudom merre van a kijárat..

Egy szobába mentünk, aminek falai halványzöldre voltak festve. Akárcsak a kórházakban.. Fúj.
Valamiért görcsölni kezdett a hasam, és úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Körülnéztem a szobába, és volt bent 3 kamera, meg még valami.

- Ülj le. - szólalt meg ismét.

- Inkább állok. - mondtam halkan.

- Ülj le. - nézett rám, hangjában hallani lehetett, hogy semmi kedve hozzám. Az arca persze csak azt sugározta, hogy "itt én parancsolok".

- Maga olyan.. ÁH, hagyjuk. - legyintettem, és helyet foglaltam a sarokban.

- Milyen vagyok? - kíváncsiskodott. - És ne a sarokba ülj, hanem ide az egyik székre. Hamarosan megérkeznek a többiek is.

- Többiek? - fagytam le. Mi az hogy többiek? Azt hittem egyedül leszek..

- Itt is vannak.

Körülbelül 8-an lehettek. Vagy heten. 3-an kilógtak a sorból, viszont a maradék teljesen normálisnak nézett ki, és annak is tűnt. A háromban volt egy fiú és két lány. A fiú, vagyis inkább srác volt a legidősebb közülük. 17 lehetett, és teljesen komor volt. Csak úgy árasztotta magából a negatív energiákat. Az egyik lány (még mindig a 3-ból) - az idősebbik - aki kb 2 évvel lehetett fiatalabb az előző srácnál, ő úgy bámult, mint egy pszichopata.. És engem.. A másik lány pedig csak meredt maga elé. Semmilyen érzelmet nem tudtam kiolvasni se a szeméből, se az arcából.

- Mint látom, te is kiszúrtad azt a hármat. - szólalt meg egy hang, amit nagyon akartam is, meg nem is hallani.

- Amon! - fordulok hátra. Kijelentésemen néhányan csodálkoztak, néhányan ugyanazt csinálták, mint eddig. Semmit.
Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy először lecsesszem, de aztán megöljem, mert azért hiányzott a hülye feje, vagy fordítva. Végül ennél maradtam, és elkezdtem vele hangosan beszélni. Végül is, ez itt már megszokott. Itt nem néznek hülyének. Vagyis, mindenkit hülyének néznek, ha tudnak róla valamit, ha nem. Ennél mélyebbre a szemükben már nem süllyedhetek.

- Te hülye, idióta, barom.. - kezdtem felé sétálni ökölbe szorított kézzel. - Nagyon utállak! - öleltem meg.

- Én is. - ölelt valamiért vissza. Őszintén, én arra számítottam, hogy majd megint olyanokat vág a fejemhez, mint múltkor. Ami miatt itt kötöttem ki.. AMOOON!!! KINYÍRLAK!

- Nem tudom, hogy mi ütött beléd, de ez jól esett. Köszönöm.

- Azt hiszem, túl gonosz voltam veled, pedig meg sem érdemled.. De tényleg.. Bo...Bo..

- Borzasztó?

- Öhm.. Igen. Borzasztó.

- Ki? Én vagy te?

- É-É.. Mindkettőnk.

- De cuki vagy. - olvadoztam. - Viszont nem áll jól neked ez a szerep. Maradj önmagad. Jó?

- Oké. - engedte el magát. - Csak te vagy borzasztó. - mutatott egy szívet a kezével.

- Gondoltam. - nevettem el magam.

- Valahogyan ki kell jutnom innen.. - gondoltam magamba, hogy más ne hallja.

- Hogy?

- Ez az tökfej! Még nem tudom..