Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

Paint

Álmomban Jungkookot láttam. Tökéletes volt. Leírhatatlan. Egyszerűen gyönyörű. Emlékezni akarok rá, amíg csak élek. A sötétbarna szemeire, a hajára, az arcára, a szájára... Túl tökéletes ahhoz, hogy elfelejtsem.

Felkelltem az ágyból, majd a festős cuccomat szedtem elő. Mindenre sajnáltam a pénzt, de erre nem. Erre soha. Ez az életem. A festés és a rajtolás. Megörökíteni minden gyönyörűt az életben.

- Mit festesz?— kérdezte.

- Téged.— mosolyogtam.

- Hogyan?— értetlenkedett.

- Láttalak álmomban.— magyaráztam meg.

- Az nem biztos, hogy én voltam.— kuncogott.

- Hallottam a hangod!— vettem kezembe a ceruzát, majd elkezdtem rajzolni az alapot.- Majd a végén mond azt, hogy ez nem te vagy!— ejtettem meg egy büszke vigyort az arcomon.

- Ne vigyorogj!— puffogott.- Akkor se értem, hogy hogyan szedted ki, hogy hogyan nézek ki!— hitetlenkedett.

- Sssss!— csitítottam el.- Csak maradj csödben.— Kezdtem el kikeverni a színeket.

Erre már nem válaszolt, szóval megértette amit mondtam neki és nem is ellenkezett. Azt kell, hogy mondjam, hogy elég jó festői képességekkel rendelkezek. Ezt anyukámtól örököltem. Emlékszem arra, hogy mennyit festett és rajzolt szabadidejében.

Elmosolyodtam az emléken. Ha most is élne akkor talán nem itt lennék? Mindegy is. Jungkook az egyetlen aki sose bántott. Lehet, mert csak az agyamban él. De ha rendes ember lenne? Ha ő is élne és lélegezne? Tudná azt érezni, mint én iránta? Miket is beszélek... Nekem nincsenek érzéseim! Soha nem is voltak és nem is lesznek! Az érzések elgyengítenek és sebezhetővé tesznek.

~ 2 óra múlva ~

Két óra elteltével, készen lettem a remekművemmel. Minden vicc nélkül olyan tökéletes volt, mint Jungkook maga.

- Na?— tettem ölbe a kezem.

- Ezt... hogy?— akadt ki.

- Mondtam, hogy láttalak.— vontam vállat, majd elmentem kezet mosni, ugyanis tiszta festék voltam.

- Inkább fürödj le!— nevetett, hiszen így mégjobban elkentem a festéket.

- Az lesz!- bólintottam.