Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

Love u

Jungkook POV:

- Szeretlek!— mosolyodtam el, még mindig a szemébe nézve.

- Mi?— akadt ki.

- Szerelmes vagyok beléd!— jelentettem ki.

Nem hazudtam. Tiszta szívemből szeretem Taehyungot, márha lehet azt mondani, hogy szeretem. Gyorsan váltott és ő irányított.

Taehyung POV:

- Most csak szivatsz!— kerekedtek ki a szemeim.

Nem tudtam hogyan reagálni. Ez egyáltalán lehetséges? Lehet szerelmes ő is? És mi ez az érzés? Boldog vagyok? Én?

- Szeretlek Taehyung! Nem viccelek!— láttam meg a szemeimben, hogy igazat mond.

A szívem egy hatalmasat dobbant, majd könnyek kezdte ellepni a szememet, majd az arcomat. Sírva borúltam le a földre. Ordítani tudtam volna annyira fájt, hogy csak a fejemben él. Térdemet felhúztam, majd a homlokomat neki döntve sírtam keservesen.

- Annyira szeretlek...— suttogta szomorúan.

Mégjobban rákezdtem. Ilyen érzés szeretni? Hogy megőrjít a tudat, hogy soha nem lehet a tiéd? Hogy bármit megtennél érte? Hogy feladnád a saját életed csakis miatta? Miért fáj ennyire, hogy sose érinthetem meg?

- Ne sírj... kérlek...— csuklott el a hangja.

- Sajnálom...— suttogtam egy hatalmas bombóccal a torkomban.

- Mit?— kérdezte szomorúsággal teli hangon.

- Azt, hogy nem tudom mi az, hogy szeretni valakit...— sírtam el magam újra.

- Had tanítsalak meg szeretni.— simított a kezemmel arcomra, majd letörölte a könnyeimet.

- Rendben.— bólintottam.