Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

That?

Másnap reggel kómásan kelltem. Ahogy megígértem Jungkook-nak elmentem enni valami reggelit. Megállapodtam egy rántottában és egy citromos teában. Amint elkészítettem őket, jóízűen megetten és ittam mindet.

- Finom volt?- kérdezte az egyetlen ember aki érdekel ezen a földön.

- Fogjuk rá.- bólintottam.

- Akkor jó!- kuncogott.

Mióta elmondta, hogy hogyan érez irántam, felettébb kedves és törődő lett velem. Lehet azért mert nem utasítottam el. Dehát, hogy is tudnám, ha még magam sem tudom, hogy mit is érzek valójában iránta?

- Miért vagy belém szerelmes?— kérdeztem egy hirtelen jött ötlettől.

- Magam se tudom, de így van és ez soha nem is fog változni!— mondta határozottan.

- Szerinted én mit érzek irántad?

- Azt csak te tudhatod Taehyung...— suttogott.

Olyan érzést keltett mintha itt lenne mögöttem és a fülembe suttogná a szavakat. Kirázott a hideg és nem tudtam mi ez az érzés.

- Hogy csókolnálak így meg?— kérdeztem szomorúan.

- Ne add még fel kérlek...— hallatszódott a szomorú hangja.

- Nem fogom.— mosolyodtam el keserűen.

Akkor se tudom, hogy hogyan csókolnám meg, hogy ölelném, hogy puszilnám, hogy fognám meg a kezét, hogy borzolnám össze azt a selymes fekete haját. Egyáltalán, hogy lehetséges, hogy beleszeressek a másik énembe aki mellesleg egy áldott jó lélek nem úgy mint én... Túl sok minden szárad a lelkemen és ezen nem tudok változtatni.

- Ha olyan húsvér ember lennék mint te akkor tudnál szeretni?— érdeklődött.

- Valószínüleg már megöltelek volna akkor.— vontam közönbösen vállat.

- És így miért nem akarsz?— morgott.

Nagyon jól tudja ő is, hogy hogyan tud meghalni anélkül, hogy én is belehalok.

- Nem tudom.— ráztam a fejem.- Nem menne.— sóhajtottam.

- Mert kötődsz hozzám.— magyarázta meg nyugodt hangon.

- Hogy???