Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

Medicine

Itt állok a gyógyszertár előtt, kezemben a papírral ami a gyógyszerimet írja le. Nagyot sóhajtottam. Biztos, hogy akarom ezt? Biztos? Igen. Meg kell tennem!

- Önző vagy!— mondta félelmetesen rideg hangon Jungkook.- Csak magadra tudsz gondolni! Tényleg meg tudnál ölni?— morogta.

Fittyethányva arra, hogy mit mond, beléptem és oda mentem a húsz év körüli lányhoz és oda nyomtam neki a papírt, hogy mik kellenek nekem. Elég hülyén nézett rám, de végül elment hozni nekem a gyógyszereket.

- Utállak Taehyung!— üvöltötte úgy, hogy még a fejem is megfájdult.

- Elég!— suttogtam.

- Mondott valamit?— kérdezte aranyosan a lány.

- Nem.— mosolyogva ráztam meg a fejem.

- Ne mosolyogj te paraszt!— jött azonnal a válasz.

Miután kifizettem őket, elnidultam haza. Mindent csak Jungkook érdekében teszek! Nem akarom, hogy fogságban éljen az én testembe zárva. Nem ezt érdemli! Sok mindent tett értem. Most itt az ideje, hogy én tegyek valamit érte.

- Nem is érdekel, hogy én mit akarok?— kérdezte kétségbe esetten.

Ne nehezítsd meg ennél is jobban Kook...

- Válaszolj te barom!— sírta.- Ennyi volt 6 hónap?! Ennyi volt az,hogy mit érzek irántad??!!— csuklott el a hangja.

A szívem összeszorúlt és gyorsabbra vettem az iramot. Minél előbb túl akarok rajta esni. Nem akarom, hogy tovább szenvedjen.

- Annyira utállak...

Egy pillanatra megtorpantam. Éreztem Jungkook érzéseit. Mind átjárta a testemet. A szomorúság, félelem, megvetés és az a különös érzés amit szeretetnek hív... Erőt kellett szednem magamon, hogy tovább tudjak menni. Ennyi érzés Jungkook-ban? Nem létezik!

- Érzed ezt te is?— kérdezte reményteli hangon.

- Ne is próbálkozz Jungkook!— indultam el újra.

Mikor odaértem a házamhoz, sietve szaladtam a fürdőszobába, hogy bevegyem a gyógyszereket. Mindegyikből szedtem ki egy bogyót. Belenéztem a tükörbe és láttam, hogy Jungkook fél. Rettenetesen fél.

- Kérlek ne...— sírta keservesen.- Kérlek...— suttogta összeesett hangon.

- Sajnálom!— gördült le egy könnycsepp, majd a számhoz emeltem a kezem.

Hirtelen minden sötét lett. Megijedtem. Egyszercsak megláttam Jungkook-ot. A szemeim kikerekedtek és nem tudtam, hogy mit csináljak. Nem tudtam mozdulni. Láttam, ahogy úgy sír mint eddig még soha senki. Egy pillanat alatt visszatért a látásom.

- BASSZAMEG!— dobtam el a bogyókat a csapba, amik lassan legurúltak a lefolyón.

Leültem a földre, majd neki támaszkodtam a falnak. Lassan fújtam ki a levegőt. Becsuktam a szemem és próbáltam lenyugodni.

- Nem tudom megtenni.— ráztam a fejem.- Szeretlek Jungkook.— vallottam be inkább magamnak mint neki.

Végzetesen beleszerettem...