Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

Happy End

Sokkoltan ültem, egyenest a szemébe nézve. Kerek szemekkel nézett engem. A szívem sokkal hevesebben vert. Ez nem lehet igaz.

- Jungkook?— kérdeztem sokk ittas hangon.

- Tae?— suttogta.

- Ezt... Hogy...?— könnyeztem be.

- Te... te létezel?— éritette meg az arcomat, majd szája elé emelte a kezét és elkezdett sírni.

- M..Mi?— álltam fel.

- Azt... Azt hittem... ho... hogy csak a fejemben létezel.— hüppögött.

- Én meg azt, hogy te...— kerekedtek ki a szemeim.

- Megölelhetlek?— nézett rám könnyittas szemekkel.

- Gyere ide!— húztam, majd egy ölelésbe vontam.

Nem bírtam. Olyan boldog voltam, hogy nekem is sírnom kellett. Lassan elhajoltam tőle. Kezemet csípőjére helyeztem. Tekintetemet ajkára szegeztem és csak néztem, mígnem rájuk tapadtam. Kezét nyakam köré tekerte, majd azonnal viszonozta.

- Szeretlek!— vált el tőlem.

- Én is téged...— hajoltam újra az ajkaira.

- De akkor mi van a fejemben lévővel?— vált el, majd én is gondolkodni kezdtem.

2 hónappal később

Jungkook egész jó fej. A fejemben lévő pedig eltünt. Boldog voltam. Ennél jobban nem is lehettem volna. Azt hiszem megtaláltam azt a személyt aki tényleg fontos nekem.

- Bújj ide!— karoltam át Jungkook-ot.

- Szerinted honnan tudták a fejünkben lévő személyek, hogy hol leszünk?— nézett rám.

- Fogalmam sincs...— suttogtam.

- Miért tüntek el...?— fúrta fejét mellkasomba.

- Hiányzik az a Tae?— kérdeztem szomorúan.

- Nem. Hiszen itt van velem.— nézett a szemembe.

•••

3 kerek év telt el. Azóta Jungkookkal összeköltöztünk és rettenetesen boldogok vagyunk. Rájöttem, hogy az élet nem csak szürkeség és szomorúság. Jungkook lett az életem, én pedig az övé. Többet semelyikünk nem hallotta a fejünkben lévő személyeket.

Hát ez lett volna az én kis rövid történetem...

Sziasztok Chibik! Sajnos rájöttem, hogy ezt a könyvet csak úgy tudom 2. évadban hozzni, ha másik történet lesz. Benne lennétek vagy inkább ne? Kíváncsian várom a kommentjeiteke ❤️❤️❤️❤️ Addig is sziasztok❤️❤️😘😘