Skizofrén [Vkook ff.] *Befejezett*

Hug

Reggel arra az érzetre kelltem, hogy valaki ölel. Kinyitottam a szememet, de senki nem volt ott. Csak nem? Ez Jungkook? Ezt, hogy csinálja?

- Kook...— suttogtam.

- Tetszik?— kérdezte boldogan.

- Elviselném ezt minden nap.— kuncogtam, majd felülltem.- Hogy csinálod?— kérdeztem.

- Csak arra gondoltam, hogy meg akarlak ölelni és ezek szerint volt benne valami.

Szinte láttam már, hogy mekkora vigyor van a képén. Muszáj voltam elmosolyodni ezen. Biztos nagyon aranyos mikor mosolyog.

- Hogy hogy nem vagy bunkó?— kérdezte egy kis idő múlva.

- Kivételesen arra kelltem amire szerintem mindenki szeretne!— nyújtózkódtam ki.

- Akkor jó.— sóhajtott megkönnyebbűlten.

Miért érzem azt, hogy bár sose lehet mellettem úgy mint egy valódi ember, mégis oly annyira szeretem mint ahogy azt tenném, ha valódi lenne? Vajon tényleg létezik egy Jungkook, csak még nem találtam meg? Vagy minden csak a képzeletem szüleménye és még ez se a valóság? Bárhogy is van én akkor is szeretem Jungkook-ot.

- Mi lenne, ha ki próbálnánk a csókkal egyszer?— kérdezte izgatottan.

- Szóval meg akarsz csókolni.— vigyorogtam.

- Hát... Ja!

- Nem sietünk.— ráztam fejet.

- Valóban nem.— éreztem meg újra az ölelést.

- Bárcsak itt lennél.— csuktam be a szememet, majd megláttam Jungkook-ot.

- Itt vagyok.— mosolygott.

- Miért teszed ezt velem?— suttogtam.

- Mit?— döntötte édesen oldalra a fejét.

- Miért őrjítesz meg már egyetlen egy érintéseddel is?— nyitottam ki a szemem.

- Mert akarsz engem.— felelt nemes egyszerűéggel.

- Miért te nem akarsz engem?— kuncogtam.

- Mindennél jobba szeretnélek.— suttogta.

Bárcsak léteznél...