The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

68.- Crazy Pictures

♥ Hey Lads! ♥

Meg is hoztam nektek az ígért fejezetet! Remélem elnyeri a tetszéseteket, és néhány dolgot ki tudtok belőle bogozni. :) ♥

Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! El sem tudom hinni, hogy ennyire csodálatosak vagytok! Kérlek, ha tetszett a fejezet, jelezzetek vissza nekem valamilyen formában! Rengeteget jelentene! ♥♥

Legyen szép napotok! ♥

Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♥♥

Crazy Pictures: Őrült képek

Rose Davis~

-M... mit mondtál?-nyíltak nagyra szemeim Newt szavait hallva. Fel kellett dolgoznom, és beletelt néhány percbe mire kitudtam nyögni a kérdésemet, de büszke voltam magamra, hogy nem ájultam el abban a pillanatban. 

-Jól hallottad. Azért vagy rosszul, mert egy élet növekszik benned, Rose. Az már más kérdés, hogy vérfarkas vagy ember. Én személy szerint az előbbire gyanakszom, mert gyorsabban növekszik, mint egy magadfajta.-mondta, én pedig egy székhez támolyogtam, miközben ízlelgettem szavait. Remegni kezdett a kezem, arra gondolva, hogy nem vagyok egyedül a saját testemben. Furcsa volt, de a szemeim előtt hirtelen az Alien képkockái kezdtek leperegni. 

-Lehetetlen, hiszen még csak nem is látszik semmi.-ingattam a fejem hitetlenségemben, és hasamra szorítottam a tenyerem, amelyen érezni lehetett egy apró dombocskát, de nem lehetett volna azt mondani, hogy egy gyerek fejlődik bennem. 

-A vérfarkas kölykök máshogy fejlődnek, mint az emberek. Először kialakul a testük egy egészen aprócska változata, majd a belsőszerveik kezdenek megformálódni. Amint minden a helyén van, nőni kezdenek, rohamosan. Olyan gyorsan, hogy néhány hónap alatt elérhetik azt a szintet, hogy kibújjanak az édesanyjuk hasából.-mesélte, arca pedig egy pillanatra sem rezzent meg, ellentétben az enyémmel. Felfordult a gyomrom, Newt szavait hallva, ugyanakkor elöntött egy nagyon jó érzés is. Mi van, ha igaza van? 

-Ez... félelmetes.-suttogtam magam elé, miközben elképzeltem magam hasonló helyzetben, mint a főszereplő lány az Alkonyatban. Vajon, nekem is el fog törni a gerincem, miközben azt várom, hogy az apró szörnyecske előbújjon belőlem?-Miért mondtad azt, hogy hónapok óta hallod Őt?-suttogtam, miközben nem vettem le kezem és pillantásom a hasamról. 

-Mert így igaz. Az emberi magzatnál általában a huszonkettedik vagy a huszonharmadik napon kezd el verni a szív, ami a vérfarkasoknál máshogy lehet. De ha optimistán gondolkozunk, akkor tegyük fel, hogy ami a hasadban van, az ember. Ha nem, akkor is három hónaposra saccolom Őt.-mondta, szavai közben pedig néha-néha elgondolkozott, hogy jól megfontolt szavakkal írja le a helyzetet. 

-A három hónapos emberi baba nem ekkora.-ingattam meg a fejem. Newt elhúzta a száját, és furcsa grimasz ült ki arcára. 

-És ez egy rossz hír, tekintettel arra, hogy nem volt még dolgom félig ember, félig vérfarkas csecsemővel. Nem akarlak megijeszteni, Rose, de fel kell készülnünk a legrosszabbra is.-fonta keresztbe maga előtt a karját, hangjában pedig együttérzést véltem felfedezni. 

Ezek után nem tudtam megszólalni. Remegett a kezem, és verejték ütött ki a homlokomon. Fogalmam sem volt arról, hogy gyermekem lesz, arról pedig még inkább nem, hogy már hónapok óta velem volt. A gond pedig az volt, hogy nem éreztem anyai ösztönöket. Nem olvadt el a szívem a gondolatra, hogy a karomban tarthatom a Harry-vel közös babánkat. Sokkal inkább remegett a gyomrom a félelemtől, hogy mi lesz, ha egy teljesen torzszülött valami fog kibújni belőlem, vagy ha valamilyen csoda folytán mégis egészséges lesz, akkor melyik fajt fogja erősíteni? Ha embert, akkor semmi problémánk nem származhatott belőle, viszont ha vérfarkast, akkor kapásból három okot feltudtam sorolni, hogy miért nem volt szükségünk rá. Mi történne, ha véletlenül átváltozna az óvodában, vagy az iskolában és leleplezné a farkasokat? Esetleg, ha kárt tenne valakiben? Vagy... mi lenne, ha magában tenne kárt?