The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

06.-Mysteries

Mysteries: Rejtélyek 

Rose Davis~

Csukott szemeim azonnal kipattantak, mikor egy koppanó hangot hallottam meg az ablak felől. Elfordítottam a fejem, és észrevettem hogy egy kemény tárgy pattant neki az üvegnek. Összehúzott szemöldökkel léptem ki az ágyból, és mentem az ablakom felé. Kitártam, és lenéztem egy sötét alakra aki a házunk előtt állt. Mikor jobban felmértem ki az, észrevettem hogy Harry állt előttem. Intettem egyet neki, majd ellépve az ablakból, mentem keresni valami ruhát magamnak, hisz pizsamában csak nem mehettem le. Felkaptam magamra egy farmert, egy bő pólót, és egy tornacipőt, majd úgy léptem ki az ablakon. A tetőn körülnéztem és próbáltam annyira lehajolni, hogy a főútról, senki ne lásson. Ahogy egyre közelebb értem, úgy kezdtem el érezni a bizsergést tarkómon. Emerald? De... akkor Harry-t miért nem bántotta vagy támadta meg? Hiszen, ha egyre többet gondolkodtam a farkas fejével, akkor rá kellett jönnöm, hogy engem akart megvédeni valami elől. De mi elől? A bizsergés egyre erősödött, ezért muszáj volt tarkómra szorítanom kezem, ezzel azt elérve hogy ne érezzem annyira. Harry értetlenül bámult rám, de mintha megcsillant volna valami szemében. Valami... bizarr. 

-Azt hittem már sosem érsz ide.-mondta halkan. Megforgattam szemeim. 

-Fogd be.-mondtam neki, egy kicsit bosszúsan, de elengedte füle mellett. Ahogy haladtunk be az erdőbe, felnéztem az égre. A Holdat kerestem. Elvégre, csak akkor találjuk meg Stone Circle-t. És akkor, ha épp telihold van. Persze hiába kerestem, sehol nem találtam az Őt eltakaró fák miatt. Harry értetlenül méregetett. 

-Mit csinálsz?-éreztem hangján hogy mosolyog rajtam. Rá vezettem tekintetem. 

-A Holdat keresem.-válaszoltam és elindultam egy másik irányba. 

-Akkor jobb lesz ha nem arra mész.-hangja egy kicsit gúnyosan csengett. Összevont szemöldökkel rá néztem, és értetlenség villant meg szememben. 

Fejével jobbra biccentett, ezzel engem lenyűgözve. Honnan tudja hogy merre kell mennünk? Mellé siettem, de a bizsergés erősödött tarkómon, ezért oda kaptam kezem, ezzel egy időben Harry is. Egyszerre pillantottunk egymásra, de Göndörke szemében valami furcsa fény csillant. Elfordítottam a fejem, de még így is éreztem hogy néz. Távolabb léptem, és hajamat oldalra söpörtem, hogy eltakarjam arcom előtte. Kíváncsi voltam miért kapott Ő is a tarkójához. Ő is érezte Emerald auráját? Vagy... ez egy sima véletlen volt? Bár Scott mindig azt mondta, hogy nincsenek véletlenek...

-Hogy találjuk meg a helyet?-kérdezte hirtelen, ezzel megtörve köztünk a kínos csendet-Vagy, tudod egyáltalán merre kell mennünk?-kérdezte egy kicsit erélyesebben. 

-Ha nem tudnám, akkor nem mondta volna igent.-forgattam meg szemeimet. Vállat rántott én pedig megtorpantam. Hirtelen Ő is megállt, és felvont szemöldökkel figyelt. 

Ismertem az erdőt, mint a tenyeremet, épp ezért volt könnyű meghatározni hogy merre van észak és dél, meg persze azt, hogy merre kell mennünk. A fák ugyan olyanoknak tűntek a sötétségben. A szél jobbról fújt, a lombok pedig szinte az égig értek. Tudtam, hogy hamarosan ott vagyunk, ezért elindultam előre. 

~*~

Ahogy egy tisztásra értünk, elkapott egy furcsa érzés. Egy nyugodt, még is furcsa érzés. Közelebb lépkedtem, és megsimítottam a fa törzsét. Ahogy végigfuttattam rajta ujjaim, éreztem az elektromosságot, ami körbevette. Ahogy körül tekintettem, észrevettem hogy semmi nincs körülötte. Sem kövek... sem fű, vagy növények. Csak a kiszáradt talaj. Fogalmam sem volt, hogy mi volt az a jelenség, de félelmetesen festett. 

-Nincsenek itt a kövek.-mondta Harry. Felé néztem és ahogy tekintetünk találkozott, kirázott a hideg... mindenféle értelemben. Domináns pillantása miatt úgy éreztem el kellett fordítanom a fejem, mert lyukat égetett arcomba. De nem sikerült. Nem tudtam elhagyni tekintetét. Smaragd íriszei mintha a Hold fénye miatt csillogtak volna. Tekintete lágyságot sugárzott... de egyben rideg, és kemény is volt. Fogalmam sem volt hogy miért, de átjárt a meleg érzés. Hirtelen egy erős csattanásra, és a föld remegésére lettünk figyelmesek. Azonnal megugrottam, persze Harry-hez közelebb, és éreztem ahogy kezeit derekamra kulcsolta, és egy kicsit hátrébb tolt velük. Amit láttunk hihetetlen volt. 

Ahogy a Hold fénye a fa körüli részhez ért, három kő emelkedett ki a földből. Csak néztünk és bámultunk. Kezem-lábam remegett, és fogalmam sem volt arról, hogy mi a fene is történt pontosan.  

-U... ugye ezt te is l... láttad?-hangom remegett, és úgy éreztem menten összeesek. 

-Igen.-lehelte maga elé Harry. Elengedte derekam, és közelebb lépett a kövekhez. Megfogtam karját ezzel feltartva Őt. 

-Mi van ha veszélyes?-kérdeztem és próbáltam hatni rá. 

-Ezek csak kövek Rose. Kövek...-mondta és ismét elindult. Én is közeledni kezdtem a sziklák felé, és ahogy oda értem, és felnéztem a Holdra, észrevettem, hogy az égitest fénye, csak arra a helyre ért, ahol a kövek voltak. Félhold volt. Ami azt jelentette, hogy nemsokára telihold lesz. 

-Ezt nem értem.-hitetlenül bámultam a kövekre-Ez lehetetlen.-simítottam végig az egyiken. Valami ismeretlen betűk voltak elhelyezve rajta, és írás amit nem értettem.

-Pedig lehetséges.-hallottam Harry mély, rekedtes hangját nem is olyan messziről. Ahogy oldalra fordítottam fejem, észrevettem, hogy mögöttem állt, és engem nézett-Haza kellene mennünk. A szüleid kiakadnak, ha nem találnak otthon.-mondta bennem pedig megállt az ütő is. Honnan tud a szüleimről? 

-Rendben.-egyeztem bele remegve.

-Ezt nem mondhatjuk el senkinek sem érted? Senkinek!-nyomatékosította, majd megfogta kezem és elkezdett elhúzni a félkörtől. 

Aggódtam. Mi van ha.... ha nagyobb fába vágtuk a fejszénket mint gondoltuk volna? Vagy ha ezzel bajba keveredhetünk? Esetleg rosszabb? Én... én nem akarom hogy bármelyikünknek is baja essen. Féltem a jövőtől, és bántam azt hogy belementem abba, hogy Harry-vel megkeressük Stone Circle-t...