The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

25.-Fear of death

Fear of death: Halálfélelem

Harry Styles~

Hatalmas fejfájás közben nyitottam fel szemeim, de ahogy ezt megtettem a hideg kirázta szinte csupasz testem. Felkönyököltem, de éreztem, hogy minden egyes porcikámba belenyilallt a fájdalom. Hátamra fordultam, s felnyögtem közben. Semmire nem emlékeztem a tegnapból, nemhogy arra, hogyan is kerültem én abba a beton építménybe. A felettem lógó villany, szinte megvakított, ezért fejemet oldalra fordítottam. Ám akkor felfigyeltem valamire. Halk, nyugodt szívdobogást és csendes lélegzetvételeket hallottam. Ahogy a levegőbe szagoltam, Rose édes illatát fedeztem fel.

Szemöldökömet összeráncolva tápászkodtam fel, ami meglehetősen nehezen ment. Mi történt? Megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az túl erősnek bizonyult ahhoz, hogy a farkaserőmet elnyelje, mint valami lefolyó. A zárban megláttam egy kulcsot, így egy hasonló műveletet játszottam el, mint egyszer Rose fürdőszobája ajtajával. Karmaimat megnöveltem, s azzal piszkáltam ki a kulcsot a zárból, ami éles koppanással ért földet. Lehajoltam, majd az ajtó alatti résen kikotortam, és amint ezzel készen voltam, kizártam az ajtót. Ám mielőtt kinyitottam volna azt, megakadt a szemem valamin. Egy hatalmas karmolásnyom volt a vasajtón.

...hogy...?

Mit tettem?

Fogalmazódtak meg bennem a kérdések. Szinte láttam lelki szemeim előtt Rose félelmét, azt... hogy fél tőlem. Azt, hogy undorodva, vagy rettegve nézett rám. A hideg futkosott ilyenkor a hátamon, s talán ez volt a legjobb reakció arra, amit akkor, abban a pillanatban mutathattam.

Csendben nyomtam le a kilincset, és ahogy beléptem, észrevettem, ahogy Rose összekuporodva aludt a földön. Szívem kihagyott néhány ütemet, ahogy arra gondoltam, hogy bizony nem volt felhőtlen az éjszakája. Ám... nem csak ettől tartottam. Hanem bizony attól is, hogy bántottam Őt. Hogy... valami olyat tettem amit... amit nem kellett volna.

Letérdeltem elé, majd óvatosan, úgy, hogy fel ne ébredjen karjaimba kaptam, s úgy egyenesedtem fel, majd sétáltam ki vele a hideg szobából.

Amint megérezte testem melegét, apró kezét mellkasomra tette, majd közelebb bújt hozzám. Tette megmelengette szívem, s minden egyes porcikám megremegett miatta. Tartottam attól, hogy olyan kárt tettem benne, amit... amit nem tudok majd kitörölni egyhamar az emlékezetéből.

Hirtelen egy másik szívverést is meghallottam, nem messze tőlünk. Ez is ismerős volt számomra, és cseppet sem idegen. Egy darabig még figyeltem Rose arcát, de hamarosan felnéztem Newt-ra. Tekintetem elveszett volt, és ijedt. Newt arca, pedig semleges. Nem tudtam kitalálni, hogy mi is történt, de talán jobb volt tudatlanságban élni...

Rose Davis~

Testem alatt puha, és meleg ágyat éreztem mikor felébredtem. Nem hideg, és koszos betont. Hirtelen furcsa érzés kapott el, és gyorsan ültem fel az ágyon. Ahogy körülnéztem, észrevettem, hogy a faházban voltam. Megkönnyebbülten dőltem vissza, és pillantottam oldalra. Harry helye üres volt, és hűs. Ám rajtam két takaró is volt, és észrevettem, hogy tiszta ruhában voltam. Hogy kerültem ide?

Kikászálódtam a takaró alól, és fáradtan lépkedtem az ajtóig, és mikor kinyitottam azt, halk beszélgetés zaja ütötte meg fülem. Felismertem Newt és Harry hangját is. Bevallom, néhány másodpercig vacilláltam, hogy lemenjek-e, de hamarosan elindultam a lépcső felé. Ahogy a látóterükbe kerültem, elhallgattak, és figyelték minden rezdülésem, minden mozdulatom. Az ebédlő asztal két végén ültek, én pedig leültem arra a háttábla nélküli székre, amelyik legközelebb esett hozzám.

-Rose...-kezdte Newt. Leintettem. Mély lélegzetet vettem, s végiggondoltam mindent, amit bele akartam foglalni a mondandómba.

-Le merem fogadni, hogy a közted,-pillantottam Harryre- és a szüleim között lévő konfliktus nem a semmin alapul. No meg persze azt is, hogy néhány hete, az a farkas a szobámban Liam volt. Azt, hogy emiatt az egész farkasbaromság miatt ment el Scott. Azt, hogy van valami, ami miatt téged -néztem Newt-ra- választott a bátyám a kísérleteihez. És tudom, hogy az a tűzeset, nem véletlenül történt.-mondtam keményen, és érzelem mentesen.

Elegem volt ebből a kavalkádból, abból, hogy tegnap majdnem meghaltam, méghozzá valaki olyan miatt akit szeretek. Abból, hogy ez az egész kezd az őrületbe kergetni, hogy úgy érzem nincs egy perc nyugtom sem mostanában. És ez igaz is volt. Elegem volt a szüleimből, a barátaimból, a szerelmemből, az ismerősökből... mindenkiből. Szerettem volna legalább egy kicsi időt egyedül tölteni, nyugodtan, hogy tisztázni tudjak magamban dolgokat, de... de ez úgy tűnt, mostanában elő sem fordulhatott.

-Nyugodj meg Rose.-szólt Newt, de képtelen voltam megnyugodni. Felpattantam a székről, és eltekintettem afelett, hogy vérfarkasok voltak előttem, vagy is... egy teljes vérfarkas, és egy gyengébb. Kiabálni kezdtem.

-Ne próbálj megnyugtatni!-ordítottam Newt-ra-Elegem van! Elegem van a titkokból, elegem van minden farkas baromságból. Sőt! Mindenkiből elegem van!-kiáltottam.

-Rose, kérlek...-állt fel lassan Newt, de nem foglalkoztam a csitításaival.

-Hagyjatok békén! Mindenkinek sokkal jobb lesz!-kötöttem le, majd nem foglalkozva azzal, hogy csak egy melegítő, és egy póló volt rajtam, -ami nem mellesleg Harry-é volt- abban futottam ki a még hűs februári télbe. Egy jó ideig futottam, de hamarosan egy fa tövében telepedtem le, és döntöttem neki hátam, miközben hajamba túrtam.

Nemsokkal később, könnyeim megindultak, és zokogni kezdtem. Hogy miért mondtam nekik azt amit? Nem tudom. Talán megijesztett a halál gondolata. Ez az egész. Hogy... hogy Harry képes lett volna bántani tegnap, ma meg még csak egy szót sem kaptam Tőle. Fájt a gondolat, hogy ahányszor csak akarna, bántani tudna. Legyen az akármilyen formában is. Talán... talán mi ketten csak a véletlen játékában kerültünk össze. Sőt, talán igaza volt Louis-nak.

Miért pont Ő?

Még magam sem tudtam volna megadni erre a választ abban a pillanatban. De... de ezt éreztem. Ezt éreztem a szívem mélyén, hiába tudtam, hogy ezt talán nem kellene. Nem kellene ennyire kötődnöm hozzá. Sőt... nem kellene a közelében sem lennem. Elvégre... Ő egy vérfarkas.

Hirtelen kaptam fel a fejem mikor motoszkálást hallottam az egyik fa mögül. Először azt hittem Harry, vagy Newt jött utánam, de mikor megpillantottam azt a személyt, akit már rég nem láttam, fogalmam sem volt, hogy hogyan is kellett volna reagálnom.

-Liam?...

*-* Csatlakozz a Facebook csoporthoz te is! *-*

Csoport név: Ladybady Books

Elérhetőségeim:

Facebook: Lora White

E-Mail: ladybadybooks*gmail.com

Ha kedved tartja csatlakozz, vagy jelölj be, esetleg küldj e-mailt! Minden kérdésre válaszolok! <3

Kérlek komizz!