The Mask - (H.S) ▾Befejezett▾

47.-Homesickness

Homesickness: Honvágy

Rose Davis~

A szobám falai között bámultam a plafont, miközben hallgattam a nappaliból beszűrődő TV hangját. A nyílászáró tárva volt, így a folyosón égő villany éppen rám világított. Niall valami focimeccset nézett, míg Liam és Newt a saját szobájukban voltak. Fogalmam sem volt, hogyan férhetett el ebben a lakásban ennyi helyiség és két emelet, hiszen kívülről elég aprónak látszódott a ház.

Néhány órája, furcsa érzés keringett bennem. Olyan volt, mintha honvágyam lett volna, viszont az sehogy sem fordulhatott elő, hiszen a szülővárosomban voltam. Akkor mégis miért éreztem ezt?

Mély sóhajtás közepette álltam fel, és indultam le a szőkeséghez. Minden egyes pillanattal míg leértem a vágy, hogy elhagyjam a házat erősödött. Próbáltam magam fegyelmezni, és nem kirohanni az ajtón, ezért csak leültem Niall mellé, aki maga elé bámulva nézte a földet.

-Minden rendben?-kérdeztem, ahogy óvatosan melléültem. Rám kapta a tekintetét, és elvigyorodott.

-Persze, csak elgondolkodtam.-válaszolt. Összevont szemöldökkel próbáltam ösztönözni arra, hogy elmondja, mégis miért volt szótlan-Te láttad mostanában Mary-t?-kérdezte hirtelen. Szemeim nagyra nyíltak, a meglepetésre, miszerint elfelejtettem a lányt. Megingattam a fejem.

-Nem, de most, hogy mondod, tényleg felszívódott.-gondolkodtam hangosan-Még csak a jelenlétét sem éreztem.-ráztam a fejem.

-Én sem.-válaszolt elmélkedve. A meccsre pillantottam, melynek az állása 1-0 volt. Próbáltam minden figyelmemet arra szegezni, ám kicsit sem sikerült. Nem csak azért mert a különös érzés nem akart abbamaradni, hanem mert Mary távolléte is kíváncsivá tett.

-Nem gondolod, hogy... ?-kérdeztem hárítva.

-Hogy a csatában sikerült Őt is megölniük?-fejezte be mondandómat a szőke Ír. Bólintottam, ennek fejében pedig vállat rántott-Nem tudom, mindenesetre remélem, hogy nem ez történt, és jól van.-fejezte be.

-Én is.-értettem vele egyet. Féltettem a lányt, hiszen rengeteget segített nekünk, mi pedig még csak viszonozni sem tudtuk. Még mindig nem hittem el, hogy a bátyám barátnője volt, és Scott miatt halt meg. Azért, mert nem láthatta többé. Talán az Ő kapcsolatuk is bevésődés volt, de senki sem tudott róla?

Fantáziálásomból szívem erős zakatolása zökkentett ki, ezért mellkasomhoz kaptam bal kezem. Niall aggódó tekintettel nézett rám, majd megfogta vállamat.

-Minden rendben, Rose?-kérdezte félve. Bólintottam.

-Elkérhetem a kocsikulcsot?-egyenesedtem fel. Helyeselni kezdett, majd előhúzta a zsebéből a fém tárgyat.

-Hova mész? Elkísérjelek?-ajánlkozott tartva attól, valami bajom lesz. Megingattam a fejem, és amilyen gyorsan csak tudtam kiszáguldottam a bejárati ajtón. Beültem a fekete Audiba, hamarosan pedig felbőgettem a motort, és elindultam... kitudja merre.

Fogalmam sem volt, hova is tartottam, hiszen sötét volt így nem láttam a tájból semmit sem. Viszont azt észleltem, hogy a Hold már majdnem felvette a teljes alakját, ezért tartottam attól, hogy összefutok egy vérfarkassal.

Mintha az agyam teljesen kikapcsolt volna, hiszen arra sem emlékeztem, hogyan lyukadtam ki egy erdőben. Mélyet sóhajtva szálltam ki a kocsiból, remélve, hogy egy hívatlan vendéggel sem futok majd össze. Nekitámaszkodtam az autó motorház tetejének és összefonva magam előtt kezeim, körülnéztem. Szinte semmit sem láttam, hiszen a Hold fénye alig jutott el a fák takarása alá.