Take my hand ∆ Carl Grimes

3√

Kopogtattak a szobám ajtaján. Sóhajtva elmormoltam egy ,,szabad"-ot, mire be is nyitottak.

Philip volt az, komor tekintete egyenesen az enyémbe fúródott.

Zaklatottan felültem az ágyamban, majd ránéztem.

- Hol voltál? -kérdezte ridegen.

- Mi?

- Ne szórakozz, láttam, ahogy visszamásztál. Ez nem valami játék, Daenerys.

- Érdekel egyáltalán? -nevettem fel gúnyosan.

- Hol voltál?! -ismételte meg, de mostmár sokkal erőszakosabban.

- Csak kint. Egy kis friss levegőre volt szükségem. Már jobb? -magyaráztam neki, mire idegesen forgatta a szemét. - Hol van Catherine?

- Andrea vigyáz rá.

- Ki az az Andrea? -kérdeztem rögtön, hiszen nem szerettem, ha idegeneknél van valami, ami nekem fontos.

- Ő a... -itt nagyon gondolkodóba esett, azon, hogy mit mondjon, de akkor már leesett nekem.

- Szóval az új csajod -bólintottam egyet unottan. - Kimennél? Lassan lefekszek aludni.

Arról fogalma sem volt, hogy már hónapok óta nem alszok rendesen.

Semmi egyéb nélkül, becsukta az ajtómat és elviharzott. Nem is tudtam akkor, mikor beszéltünk utoljára normálisan.

Mert volt olyan is. Pl amikor még Penny vagy anya élt. A járvány előtt. Régen teljesen normális volt, olyan, mint egy mostohaapa.

De utána...

Utána valami teljesen más lett.

---------------------------------------------------------

Az alvással meg sem próbálkoztam. Tény, hogy kellett volna, de nem ment tudtam.

Az ablakomon keresztül sikolyokat hallottam meg az utcáról. A cipők lépteit, a hangos segítségkéréseket.

Azonnal a féltestvérem jutott eszembe, így fel is álltam az íróasztalomtól és a félbehagyott rajzomtól, széttártam a szekrényemet.

Nem volt sok választásom, mert a ruháim fele vagy kicsi volt rám, vagy szimplán nem lett volna célszerű felvenni egy ilyen járvány közepén.

De egy hálóingben csak nem mehettem ki.

Végül egy szürke pólón és egy fekete farmeren akadtam le, magamra kapkodtam őket, majd felhúztam egy cipőt is.

Elővettem a fekete tornazsákomat, beletettem pisztolyt, lőszert, és a fiókomba elrejtett konzerves kajákat. Magamra kaptam a zsákot, majd az íjász cuccomat is, és kirohantam.

- Mary! Mi a pokol történt? -állítottam meg a menekülő nőt.

- Terroristák! Itt vannak! Istenem! -lihegte megviselten, majd továbbfutott a többiekkel.

Lementem az alagsorba, mert általában ott szokott lenni Merle, és az emberei, gondoltam, ők biztos többet tudnak mondani.

- Engedd el -hallottam egy férfihangot, mire a falhoz lapultam. - Nem kell, hogy így végződjön! -egyre közelebb osontam a hang irányába, majd mikor szemügyre is tudtam venni az eseményeket, gyorsan az íjamnak szegeztem egy vesszőt, és előjöttem.

Merle egyik embere fogott le egy Ázsiainak tűnő fiút, aki teljesen össze volt verve. Előttük pedig állt egy férfi, akinek a hangját is hallottan. Mellette állt az a pasas is, akit még délután láttam a kalapos sráccal. A többeieket nem néztem meg túlságosab, viszont mindenki rámnézett, amikor előjöttem, de én csak Jamesen tartottam a szememet.