Take my hand ∆ Carl Grimes

4√

Szótlanul telt az út. Mindössze egyszer volt egy kis összezördülés, de akkor Maggie állított el mindenkit, azzal a mondattal, hogy

hagyjátok abba, megijesztitek a gyereket.

Egy börtönbe érkeztünk meg. Biztonságosnak tűnt; hatalmas épület, kerítéssel és erős ajtókkal. Ráadásul sok emberrel.

Az a srác engedte be a kocsit, akinek a kalapja akkor még mindig a fiókomban volt. A francba, nem ártott volna azelőtt elhozni Woodburyből.

- Gyere -karolt át Maggie, miután kiszálltunk a kocsiból. Egy kicsit arrébb vitt, majd megálltunk, közvetlen egy ajtónál. - Ide kell adnod a fegyvereid -na igen, ezt a mondatot vártam a legkevésbé.

Gondoltam látszott az arcomon a kelletemetlenség, amit éreztem, így a nő felsóhajtott.

- Kérlek. Nem szeretnék több vitát.

Egyszerűen borzalmas érzés volt az nyilaim, és a késeim nélkül létezni, de valahogy el kellett viselnem, hiszen már akkor tudtam, hogy valahogy az itteni emberek bizalmába kell férkőzzek.

A nő bevezetett a börtönbe, ami rendkívül nagy volt, sok cellával, fegyverrel.

- Maggie! -futott oda hozzá, majd ölelte őt meg egy szőke hajú, fiatal lány. - Hála az égnek, jól vagytok!

- Igen, Beth -engedte el mosolyogva. - És itt?

- Minden oké, ne aggódj -bólintott.

Beljebb mentünk. Hát, ez hatalmas volt. Kész labirintus, legalábbis én egyedül biztos eltévedtem volna.

- Mennyi idő volt kitisztítani? -kérdeztem Maggietől, aki szorosan mellettem jött.

- Sok. Ráadásul, nem ez az egyetlen része, de mi csak ennyit használunk -adta meg a választ kedves hangon.

- Átveszem -jelent meg hirtelen Rick, oldalán a fiúval, akiről Daryl is beszélt. Carl.

Nem tetszett, hogy úgy beszéltek rólam, mint valami tárgyról, de egyáltalán nem akartam konfliktust; nekem kellett alkalmazkodnom, és nem fordítva.

- Kapsz egy cellát, mint mindenki más. De a tied távolabb van a miénktől. Ez csak a biztonság miatt, amíg nem vagyunk biztosak benned. Persze ha bármi bajod van, meghallunk -magyarázta Rick, és kitárta az egyik cella kis kapuját az emeleten. Bizonytalanul besétáltam, csak hogy szemügyre vegyem, de ekkor hírtelen behúzta az ajtót a hátam a mögött, egyúttal lelakatolta.

Azonnal megfordultam, és értetlenkedve néztem a férfira.

- Meg kell értened. Nem tudom ki vagy. Nekem van itt egy családom. Fogalmam sincs arról, hogy te is a tagja vagy e.

- Magad mondtad. Egy kislánnyal bármikor elbánnátok -préseltem ki a fogaim között, de amikor ráeszméltem, hogy semmi értelme, inkább elengedtem a rácsot.

Hitetlenkedve sóhajtottam egyet, majd ledobtam a hátamról a tornazsákom az ágyra.

- Ha szükséged van valamire, csak... Szóval, majd ellenőrzünk. Biztonságos. Nem eshet bajod.

Hallottam a lépteit, amik egyre jobban elcsendesedtek. Be voltam zárva, mint valami háziállat. Igaz, tényleg biztonságos volt, de akkor is.

Nem éreztem fairnek.

---------------------------------------------------------

Az emeletes ágy tetején feküdtem, és a plafont tanulmányoztam, mintha olyan érdekes lenne.