Margo / Calum Hood

Második

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet. Szombat van, gondoltam magamban, aztán ránéztem hunyorogva a szekrényemen lévő órára, ami 6:13-mat mutatott. Sokkolva dőltem vissza az ágyba, de akárhogy is próbálkoztam nem tudtam visszaaludni. Egy fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, majd felkeltem a puha ágyból, és egyenesen az emeleten lévő fürdőbe vettem az irányt, majd elkezdtem engedni a kádba a forró vizet. Miután elviselhetően égető volt a víz, óvatosan beszálltam a kádba, és hagytam hogy a forró víz kényeztesse bőröm.
A testem áztatása után elindultam lefele a lépcsőn a konyhába, ahol csináltam magamnak egy kávét. A reggeli kávé közben szoktam átgondolni életem apró kis részleteit, és ez ma sem volt máshogy. Tényleg le kéne lépnem itthonról, csak attól félek, hogy nem leszek képes megélni egyedül, így ma is nyugtáztam magamban, hogy ez majd csak a későbbiekben lesz esedékes. Aztán egy korty kávé közben felvillantak azok a barna szemek, és azok a telt ajkak. Becsuktam a szememet, és csak gondolkoztam, hogy ma ott lesz e. Biztos sok dolga lehet, hiszen mondta is, hogy azidő alatt, amíg itt vannak, fellépnek sokszor.
Miután befejeztem reggeli gondolatmenetemet, elmosogattam a poharat, majd felmentem az emeletre felöltözni és emberré varázsolni magamat.
Kivettem egy cicagatyát egy bő, szürke trikóval, aztán elindultam a boltba. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi kell a boltból, de ha már ilyen korán felkeltem, akkor legyen valami haszna is.
A bolt felé menet eszembe jutott Noah tegnapi üzenete, és most hogy megláttam a boltban meglehetősen gáznak éreztem az egész helyzetet.
Ott állt a pult mögött, szőke haja tökéletesen állt feje tetején, barna szemeivel engem követett és közben a nyelv piercingjével szórakozott. Én pedig csak próbáltam minél jobban behúzódni egy-egy magasabb polc mögé és eltűnni a látóteréből. Elvettem egy dobozos üdítőt a hűtőből, majd odasétáltam hozzá. Semmi kedvem nem volt hozzá, ahhoz hogy nekem okoz lelkiismeretfurdalást, hogy nem válaszoltam neki tegnap, amikor nemhogy örülne, hogy szóba állok vele.
- Nocsak, kit látnak szemeim! Jó reggelt Margo! - hangjából érződött az irónia.
- Neked is. - válaszoltam monoton hangon, és ujjaimmal doboltam az üditős doboz mellett, ezzel jelezve, hogy nem érek rá.
- Hova sietsz? - vigyorogva kérdezte, majd újra el kezdett játszani a piercingjével, de közben megmozdult a keze, és lehúzta a gépen az italt. Egyből a kezébe nyomtam a pénzt, majd ránéztem.
- Kösz. - mondtam keserűen, majd elindultam az ajtó felé, de szokása szerint övé az utolsó szó.
- Na! - húzta el az "a"-t, mint egy kisfiú. - Se puszi, se pá? - mosolygott rám, mire én bevágtam a bolt ajtaját. Mekkora egy bunkó!
Úgy döntöttem, hogy nem haza megyek, hanem a partra. Odafele menet eszembejutott, hogy Calummal nem beszéltünk meg időpontot, hogy mikor találkozunk, szóval vagy ott ülök reggeltől estig, vagy most odamegyek, kikapcsolom magam pár percre, aztán ha találkoznunk kell, a Sors úgyis elintéz mindent.
Odaértem a padhoz, ahol nem volt senki. Nem csodálkozom, hiszen szombat reggel 8:07 van, ami szinte hajnalnak számít. Leültem az üdítőmmel, és belemélyedtem a vízbe. Kikapcsoltam az agyamban lévő kerekeket, így azok most kivételesen nem forogtak. Persze azért belül reménykedtem, hogy Calum ideér lassan, de mikor a következő órát mutatta a telefonom, feladtam, kezembe vettem a megmaradt üdítőmet, majd elindultam a hosszabik úton hazafelé. Nem volt kedvem ismét elmenni a kisbolt közelében, nem akartam látni Noah-t, mert akkor elkezdtem volna rajta gondolkozni.
Végigbaktattam a part mentén, majd Versailles egyik nyüzsgő utcájára értem, ami még így kora reggel is tele volt emberekkel, ezt meglátva pedig kicsit elhúztam a szájamat. Csak baktattam a járdán, amikor hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja. Körbepilantottam az emberekkel teli utcán, majd egy barna tekintet fúródott az enyémbe, csak sajnos az út másik oldaláról.
Átfutott az agyamon, hogy elindulok visszafelé és majd a sarkon találkozunk, de beláttam, hogy ez egy elég pancser ötlet lett volna. Mire elkezdtem volna gondolkozni a további lehetőségen, Calum gyors léptekkel megindult a forgalmas úton, amit az autósok nem néztek jó szemmel, de megúszta a fiú dudálás és üvöltözés nélkül. Fekete kapucnis felső volt rajta egy fekete rövidgatyával. Szememmel gyorsan átfutottam a fiú testén, majd pedig a szemébe néztem, és ő is ugyanígy tett. Szája felfelé görbült, a mosolya pedig nagyon édes volt. Viszonoztam a mosolyát.
- Szia! Akkor megyünk? - mondta, majd mégnagyobb mosolyra húzta a száját.
- Szia! Mehetünk. - mondtam, majd elindultunk azon az úton, ahol errefelé jöttem. Leültünk a padunkra, majd csend telepedett ránk. Levette a fejéről a kapucnit, majd el kezdte bámulni a Szajnát, és én is így tettem.
- Hogy hogy ilyen korán már itt voltál? - kérdezte mély hangján, ezzel kiszakítva engem a gondolataimból.
- Hát, nem tudtam aludni, így hatkor felkeltem, és elmentem a boltba, ahol összetűzésbe kerültem az egyik ottdolgozóval, így kijöttem ide kiszellőztetni a fejem kicsit. Nem gondoltam volna, hogy Te is itt leszel ilyen korán. - mosolyogtam rá, de igazából az, hogy Noah-ról beszéltem burkoltan szomorúvá tett, így a szemeimből az sugározhatott.
- Nekem csak kipattantak a szemeim nyolckor, és gondoltam, hátha megtalállak. - mondta, majd miközben mosolygott kicsit beharapta az alsó ajkát. - Mi történt a boltban? - a hangja komolyra váltott.
- Ez egy elég hosszú sztori.. - nevettem kínosan.
- Nekem van időm. - Ő most nem viszonozta a mosolyomat, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy tényleg érdekli ez az egész.
- Szóval.. - kezdtem bele. - Volt egy barátom, két évig voltunk együtt, és én meg voltam róla győződve, hogy jó a kapcsoltunk, de a végén kiderült, hogy már fél éve csalt egy másik lánnyal a hátam mögött, így szétmentünk. Ezzel nem is lett volna semmi baj, fel tudtam volna dolgozni.. - egy pillanatra megálltam. Nem voltam benne biztos, hogy el kéne mondjam egy alig egy napja megismert hírességnek a lelki problémáimat, de ahogy belenéztem a szemeibe, láttam rajta, hogy várja, hogy folytassam, így hát ismét elkezdtem beszélni. - Pár hétig nem is jelentkezett, aztán egyik hétvégén kaptam tőle egy üzenetet, hogy át szeretne jönni és megbeszélni a dolgokat, amibe beleegyeztem. Végül az ágyban kötöttünk ki, és egy szót sem beszéltünk arról, amiről kellett volna. Aztán ezt egyre sűrűbben eljátszotta, én pedig mindig hagytam neki. Az utolsó ilyen alkalom három hete történt, azóta minden hétvégén ugyanúgy ír, csak már nem vagyok hajlandó neki válaszolni. Mert.. - itt elhalkultam. - nem én vagyok neki az egyetlen. Lényeg a lényeg, hogy tegnap, amikor végeztem a melóval, akkor is írt, de meg se néztem az üzenetét, ma reggel pedig elmentem a boltba, amibe mindig járni szoktam, és Őt találtam a pult mögött. Aztán volt egy két megjegyzése, ami teljesen kiidegelt. - fejeztem be a monológomat, majd Calumra néztem, aki csak maga elé bámulva hallgatta a történetet. - Szerintem új boltot kell keresnem. - nyögtem ki zavartan a végszót, majd egy szomorú mosoly kúszott az arcomra.
Barna szemeit rámvezette, olyan volt, mintha átérezte volna a helyzetemet. Pár másodpercig csak nézett mélyen a szemembe, majd elkapta a tekintetét.
- Elég nagy köcsög lehet. - nézett rám. - Sajnálom, hogy így bántak veled. Igazából kicsit ingerült lettem, most hogy tudom a sztorit. Nem megyünk el abba a boltba? - kérdezte, mire én ijedten pillantottam rá. Egy édes, kisfiús mosoly jelent meg az arcán. - Ne érts félre, csak megszomjaztam, és nincs kedvem a forgalmas utcákhoz. - mutatott arrafele, ahol összefutottunk.
Bólintottam, majd elindultunk. Megkínáltam volna az üdítőmmel, de addigra már elfogyott. Ketten ballagtunk Noah felé, és a gondolataim a két fiú között ingáztak, kissé felfoghatatlannak tűnt a helyzet.