Margo / Calum Hood

Harmadik

Calummal az odafele úton nem sokat beszélgettünk. Mikor beértünk a bolt utcájába a hasam kicsit görcsbe rándult, a szívem pedig hevesebben vert.
Calum kinyitotta nekem az ajtót, én pedig bátortalanul beléptem, majd egyből Noah vigyorgott rám a pult mögül, és épp szóra nyitotta a száját, de mikor meglátta mögöttem Calumot, az arcáról lehervadt a vigyor.
Calum lassú léptekkel elindult a szénsavas üdítők felé, majd elvett két kólát, aztán rámnézett.
- Szereted a kólát? Vagy valami mást innál? - csak úgy áradt belőle a nyugalom, főleg ahogyan mosolygott rám.
- Nem, az jó lesz. - mondtam, majd zavaromban a fülem mögé tűrtem egy tincsemet.
Éreztem, ahogyan Noah tekintete lyukat fúr a hátamba, meg szerintem Calum hátába is. Odasétáltunk Noah-hoz, aki unott fejjel bámulta Calumot, majd mondta az összeget. Ameddig Calum megkereste a pénzt, addig Noah-nak rámterelődött a figyelme.
- Este ráérsz? - kérdezte, miközben rám mosolygott. Mielőtt válaszolhattam volna, Calum megelőzött, és ezzel együtt Noah kezébe nyomta a pénzt.
- Nem ér rá. Velem lesz. - biccentett egyet a lesokkolódottan álló fiúnak, majd a derekamnál fogva kitessékelt a boltból. Miután kiértünk, vettem egy mély levegőt és próbáltam feldolgozni az előbb történteket. Calum csak megállt mellettem és egy szívdöglesztő mosolyt varázsolt az arcára, majd felémnyújtotta a kólát.
- Köszönöm. - éreztem, hogy halványan pirulni kezd az arcom. - Mindent köszönök. - először jelent meg őszinte mosoly az arcomon, amit szerintem Ő is észrevett.
- Ugyan. - legyintett. - Egyébként, gyönyörű a mosolyod. - mondta, majd karon ragadott, és elindult. Ezzel a megjegyzésével eléggé zavarba hozott, így nem is nagyon tudtam mit mondani.
- Mit csinálsz este? - kérdezte, amikor visszaértünk a partra. Ez a kérdés teljesen váratlanul ért, mivel azt hittem, hogy csak Noah miatt mondta, hogy vele leszek este.
- Nincsen semmi programom. - válaszoltam egyszerűen.
- Akkor legyen az, hogy most hazakísérlek.. de előtte elkérem a számod. - mondta, egy nevetés mellett. Nagyon aranyos, amikor nevet. Egyszerűen nekem is mosolyogni támad kedvem. Elkérte a számomat, majd Ő is megadta az övét. - Szóval, hazakísérlek, estefelé felhívlak és elédmegyek, aztán kitalálunk valamit. - rámnézett. - Benne vagy? - hangjában annyi titokzatosság volt, hogyha akartam volna se tudtam volna nemet mondani.
- Persze! - húztam mosolyra a szám, Ő pedig engem nézett még pár másodpercig, majd felállt, és megvárta míg én is így teszek, aztán elindultunk hazafelé.
Amikor odaértünk a házhoz, elkezdtem keresni a kulcsom, majd miután megtaláltam, beillesztettem a kapuba, aztán visszafordultam Calum felé.
- Behívnálak már most is, de elég nagy felfordulás van ott bent, szóval.. - itt hagytam egy kis hatásszünetet. - Szóval majd este. - fejeztem be egy határozott mosollyal a mondatot. Calum arcán láttam, hogy kissé meglepődött az előbbi mondatomon, arca olyan volt, mintha zavarba hoztam volna, így csak édesen mosolygott rám.
- Addig is, vigyázz magadra Margo! - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra, amit viszonoztam, és elmotyogtam egy "Te is" félét, aztán berontottam a házba. Anya és apa békésen üldögéltek a kanapén és közben nézték a tv-t, így nem is nagyon vettek figyelembe engem.
Anyámékról tudni kell, hogy nem jövünk ki jól, amióta elvégeztem a sulit, többször is tudtomra adták már, hogy azért mostmár mégis csak 21 éves vagyok, és ideje lenne elköltöznöm tőlük. Nem tudom, hogy miért akarnak kilakoltatni, beleadok a kajába, meg a számlákba, mindenbe.
Miután nem kívánt személynek éreztem magamat a nappaliban anyámékkal, feltrappoltam a szobámba, majd az ágyra huppantam. Fogalmam sincs, hogy Calumnál mit jelent az estefelé, de jelenleg 11:32 van, szóval még van időm pihenni addig is. Becsuktam a szememet és minden gondolatot elüldöztem a fejemből.
Órákkal később, amik számomra csak perceknek tűntek, kinyitottam a szememet. A telefonom hangjára ébredtem,  és a képernyőn Noah neve villogott. Mielőtt lezártam volna a telefont, megnéztem az időt. Lassan öt óra, ideje lesz készülődnöm. Ezzel a lendülettel el is indultam a fürdőbe kicsit rendbe rakni magamat. Megengedtem a kádat melegvízzel, majd óvatosan beszálltam.
Miközben pihentettem magamat a kádban, Calum jutott eszembe, és az aranyos mosolya, bár tudom én is, hogy ebbe a dologba tényleg nem élhetem bele magamat, mert a végén koppani fogok. Sőt, ha úgy vesszük nem is lehet vége, mert el sem kezdődött.
Gondolkozásomat a telefonom csörgése szakította meg. Egyből a telefonért nyúltam, ahol Calum neve virított, ezért a szám egyből mosolyra húzódott.
- Szia! - szóltam bele.
- Szia Margo! Nem lenne nagy gond, ha áttennénk a mai estét? - kérdezte. Arcomról lehervadt a mosoly, de azért próbáltam úgy tenni, mintha nem esne rosszul.
- Nem, semmi baj! Akkor majd megközelebb. Szia! - ezzel le is raktam a telefont.
Csak feküdtem tovább a vízben, ami már kezdett kihűlni, majd ismét a telefonomért nyúltam, de most nem Calum miatt.
Elolvastam Noah üzenetét, ami arról szólt, hogy ki volt velem az a srác, és hogy ezt beszéljük meg, mert ő sokat gondol rám.. Pontosan ugyanezt írja minden hétvégén.
A telefont leraktam, aztán pedig kiszálltam a kádból, magam köré csavartam egy törölközőt, majd bezárkóztam a szobába.
Nem volt jobb ötletem, minthogy bánatomban sorozatot nézzek, és nasit egyek. Ezért elindítottam az Így jártam anyátokkal című sorozat első évadát, és teleettem magamat pattogatott kukoricával és chipsekkel.
Az ötödik rész felénél járhattam, amikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött, de nem néztem meg, hogy kitől. Pár perccel később csengettek.
Kissé morcosan mentem le a lépcsőn, a mackógatyám zsebében keresem a kulcsot. Anyámék elmentek valami puccos helyre Párizsban, szóval majd csak holnap jönnek.
Megtaláltam a kulcsomat, majd ajtót nyitottam, ahol Calum állt egy fagyisdobozzal a kezében.
- Szia! - köszönt, majd bűnbánó mosoly jelent meg az arcán. - Azt mondtad, hogy este majd behívsz. - mondta, és szemét, amivel eddig a fagyisdobozt pásztázta, a tekintetembe furta.
Teljesen meglepődtem, ahogy ott állt előttem, kezében egy doboz csokfiagyival és az arcán egy édes mosollyal.
- Gyere be! - álltam el az ajtóból és visszamosolyogtam rá.
- Remélem szereted a csokis fagyit. - nézett rám, miközben vette le a cipőjét.
- Persze! - nevettem.
Elővettem a konyhafiókból két kanalat, majd elirányítottam Calumot a szobámig és bezártam a bejárati ajtót, aztán felmentem én is.
Calum ott ült az ágyamon, a pulcsiját elterítette a szék háttámláján, kezeivel a fagyit tartotta az ölében, mint egy kisfiú, majd mikor meglátott két kanállal a kezemben elmosolyodott.
Befeküdtem mellé az ágyba, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy feküdjön Ő is mellém, aztán az ölembe vettem a laptopot, és rákerestem a sorozatra.
- Szereted az Így jártam anyátokkal-t? - néztem rá csillogó szemmekel, mire csak mosolyogva bólintott, én pedig elindítottam az első évadot újra, Calum meg kinyitotta a fagyit.
A közös fagyizós-sorozatnézős programunkat a telefonom rezgése szakította meg, mert Noah üzenetei egyfolytában jönnek.
Láttam Calumon, hogy megfeszült, amikor már a sokadik üzenet jött. Megállítottam a filmet, Calum pedig felült, és eleinte nem szólt semmit, ami miatt kezdtem azt hinni, hogy mérges rám.
- Miért nem mondod meg neki, hogy hagyjon békén? - kérdezte tőlem teljesen komolyan, szemével a szőnyegemet térképezte fel, a kérdése engem pedig teljesen lesokkolt.